Unknown Friend (M.V.)

30. fejezet

Ma van a napja amikor végre kiderül, hogy ki lesz az idei év világbajnoka. Azt hittem sose jön el majd ez a nap. A fiúkon látszik ,hogy idegesek és ez nem igazán tesz jót Charlesnak. Nem szeretném,hogy idegesen üljön be az autóba. Ez a futam az utolsó, itt dől el minden amit ebben a szezonban nyújtottak.
-Charles beszélhetnénk?-Kérdeztem meg tőle.
-Most nem igazán jó ,nemsokára autóba kell ülnöm és indul a verseny.
-Nem azért kérdeztem meg ,mert az engedélyed kell ahhoz ,hogy beszéljünk. Csak nem akartam bunkó lenni. Úgyhogy most fogod magad és velem jössz ,ha tetszik ha nem.-fogtam meg a karját és keztem magam után húzni.
-Mit szeretnél, most nem igazán jó.-kicsit sem bunkó.
-Na akkor fejezd be ezt a bunkó stílust, nem áll jól. A második pedig az ,hogy felejts el mindent. Felejts el ,hogy ez az utolsó verseny és hogy mekkora tétje is van.-próbáltam meg bíztatni.
-Mégis hogyan felejtsem el?Nem tudom elfelejteni, hatalmas rajtam a nyomás. -túrt bele a hajába.
-De igen is el tudod felejteni. Nem hülyeségből jutottál el idáig. Te egy nagyon tehetséges pilóta vagy, aki szuperül vezet.Képes vagy arra ,hogy kizárd a dolgokat és csak arra összpontosíts ,hogy vezetsz . Semmi másra. Engedd el a kívül álló dolgokat, amikor beülsz az autóba, és ne foglalkozz mással csak azzal, hogy azt teszed amit imádsz. Hidd el hogy édesapád is fentről néz, és Jules is mellette van. Ennél büszkébbek nem is lehetnének rád. Bekerültél a formula-1be, a Ferrarinál vagy. Te vagy szinte a ferrari csillaga ,és ha ez nem lenne elég, te vagy az egyik esélyes az utolsó versenyen arra, hogy világbajnok legyél. A tavalyi év után sose hittem volna hogy most majd így állunk, és most erről kell veled beszélnem, de nézd meg. Nézz körbe Charles, ezek az emberek érted is dolgoznak ,és akárhogy is ér véget a mai este, mindenki büszke lesz rád.-mondtam el neki a monológomat. Ő erre szorosan megölelt.
-Köszönöm, hogy most itt vagy velem. És azt is hogy most észhez térítettél.Óriási szükségem volt most rá. Igazad van, bármi is lesz a vége én büszkén fogom vállalni. Ez a csapat mindent megtett azért ,hogy most itt tarthassak . Minden meg fogok tenni ,hogy büszkék legyenek rám.
-Hidd el mindenki az. Mindenki.
-Charles gyere, idő van.-szólt neki az egyik szerelő. Én még gyorsan írtam Maxnak ez üzenetet, hiszen mi már reggel mindent megbeszéltünk. Tudja hogy nagyon büszke vagyok rá ,bármi is lesz ma. És elképesztően fogok örülni annak is ha ő nyeri meg.
Vissza mentem én is a többiekhez, hogy onnan nézzem végig a versenyt.
-Nagyon ideges vagyok, de egyben én vagyok a legbüszkébb anyuka is.-mondta Charles anyukája, hiszen ő is itt van, és a testvérei is.Arthur valahol a garázsban, Lorenzo pedig ott állt Charlotte és Isa mellet, pár méterrel arrébb. Már mindenkin volt egy füles, így egyett oda adtam Pascalenak hogy vegye fel, hiszen mindjárt indulnak a fiúk.
Felálltak a rajtrácsra. Mindenki arra a helyre amit tegnap megnyert magának. Charlesé lett újra a pole, de Max közvetlenül mögötte van a második helyen. Nagyon fontos lesz most az ,hogy jó rajtott kapjon el Charles.
Elkezdődött a verseny. A rajt nagyszerűen sikerült mindkét ferrarisnak .Charles még mindig az első helyen van de ,Max szinte majdnem mellette halad.Carlosnak sikerült feljönnie a harmadik helyre, így már csak valahogyan meg kellene előznie az előtte lévő red bullt.
Szinte alig mertünk megmozdulni, ne hogy lemaradjunk valamiről. Sose izgultam még ennyire.
Márcsak 7 kör volt hátra és a fiúk kanyaronként mindig megelőzik a másikat.Most jelenleg Max vezet, de így érzem ,hogy nem sokáig. Pascale és Charlotte egymást ölelve álltak és izgulták végig a versenyt. Már Arthur is vissza talált és ott állt már melletem, és a báttya Lorenzo mellet.
-Gyerünk Charles, gyerünk! -kiabált Arthur melletem amikor látta ,hogy a testvére megelőzte az előtte haladó autót, így most ismét ő az első.-Igen, ez az! -kiáltott fel újra.

A szemeim könnyesek voltak. A garázsban aki még bent volt szintén sírva fakadt. Charles anyukája sírt, ahogyan Charlotte is.Most gurultak be ,így mi is kimentünk ,hogy lássuk végre a nyertest.
Charles kiszállt az autóból és és csak lecsúszott mellete az égre mutatva.
Megcsinálta. Ő lett az idei év világbajnoka. Hihetlen versenyen vagyunk túl. Az emberekből kiszabadult a rengeteg feszültség, ami eddig bennük volt és szinte egymást ölelve sírtak.
Charlesnak kellet egy pár perc mire észhez tért ,és felpattant a földről és már bele is vetette magát a tömegbe. Szinte nem is lehetett látni.Pár perc után megjelent Carlos is ,aki a harmadik helyen végzett. Amint Charles észre vette hogy ott a csapattársa ,szinte egymásnak ugrottak ,úgy ötlelték a másikat. Végre minket is észre vett ,és egyből elkezdett a családja és a barátnője felé futni. Én csak félre álltam , hagytam hogy együtt ünnepeljenek. Amint engem észre vett, már rohant is felém. Belevetettem magam az ölelésébe és éreztem, hogy megemel a földről.
-Megcsináltad!-kiálltottam neki.
-Köszönöm.-csak ennyit mondott. Gyorsan elengedtem és már ment is tovább.
Carlos is végre oda ért és neki is tudtam gratulálni.
-Nagyon ügyesek vagytok.Annyira büszke vagyok rátok.-öleltem meg a spanyol pilótát.
-Köszönöm. El sem hiszem ami most történt.- a szemei neki is könnyesek voltak ,de nem sírt még mint a monacói.
-Menj, a többiek csak rád várnak. -küldtem tovább.
-Megcsinálta Szandi ,Charles megcsinálta. -jött oda Charlotte, ő is sírt. Tudta mennyire fontos ez a barátjának és mindenben támogatta.
-Igen még el sem hiszem.- nekem is folytak a könnyeim. Tudom mennyi mindenen ment keresztül a fiatal férfi hogy most ott legyen.
Arébb álltam ,hogy oda tudjon menni a többiekhez. Ahogy megfordultam észre vettem a Red Bull csapatot. Ők is ünnepeltek . Van is mit nekik ,nem semmi a második hely sem.Max, jézusom teljesen kiment a fejemből, azonnal meg kell keresnem.
Gyorsan a Red Bull felé vettem az irányt,és amint az egyik szerelő meglátott oda jött hozzám, és a kezével mutatott az egyik irányba ,ahol a többiek voltak.
-Max ott van ,arra menj.-Mondta nekem.
Ahogy oda értem, láttam hogy Hornerrel van és bár nem ők nyertek idén, attól még boldogok voltak, de egy kis szomorúság ott volt mindenki szemében.
Oda érve hozzájuk ahogy Max meglátott, egyből oda jött hozzám és egy csókott nyomott az ajkaimra.
-Nagyon büszke vagyok rád.-mondtam neki miután elváltunk egymástól.
-Nem én nyertem, de azért örülök a csapatod sikerének.Charles nagyszerű ember és nagyon jó versenyző. Megérdemelte.-ahogy ezt elmondta, most én kaptam az ajkai után és csókoltam meg.
-Nem érdekel, hogy te nyertél-e vagy sem.Nagyon kevés ember tudna ebben a helyzetben a másik ember sikerének örülni. Nagyszerű ember vagy Max. Nagyon szeretlek.-öleltem magamhoz jó szorosan.
-Gratulálok Charlesnak. Nagyszerű verseny volt a mai. Nem csak ez, az egész szezon alatt elképesztően versenyzett. Nagyon szép munka volt. Megérdemelt győzelem volt.-mondta nekem Horner miután elváltunk Maxal.
-Köszönöm.  Charles és a csapatom nevében is. -Szóltak Maxnak, hogy mennie kell a pódiumra hiszen kezdődik a díjátadás ,így ő gyorsan el is ment. Így én is gyorsan vissza futottam a csapatomhoz. Észre vették ,hogy ott vagyok már ,így előre engedtek hogy ott álljak a korlátnál.
Ahogy a három győztes felért a pódiumra, sose látott ünneplés vette kezdetét.
Ahogy ránéztem a három férfira, újra eleredtek a könnyeim. Nagyon büszke vagyok mind hármukra. De szavakkal le sem tudom írni, hogy most mennyire büszke is vagyok a monacoira.

A verseny utáni nap szinte teljesen káosz volt. Annyira másnapos voltam, hogy szinte alig kelltem ki az ágyból.Maxnak sem volt jobb. Ő többet ivott mint én, hiszen az este folyamán egy kis idő után már  együtt ünneptünk.
-Szerintem én soha többet nem iszok. -fordultam felé az ágyban. Hiába volt délután három óra.
- Én is mondtam már ezt, de mint látod, ez nem valósult meg.- nézett rám ő is.
-Te hogy bírod ilyen jól? Többet ittál mint én.-nem értem. Nem szokott bajom lenni a piával, de most eléggé megütött.
-Hát lehet, de nem ittam annyi felest mint te.-húzott közelebb magához. Én csak oda bújtam a mellkasához és hallgatam a szíve dobogását.
-Ma még itt maradunk, és majd holnap reggel megyünk haza jó?-kérdezte meg.
-Azt sem bánnám most jelen pillanatban ha itt maradnánk kb örökre.
-Itt szeretnél lakni? Ezt nem gondolta volna ,de nekem nem gáz.-ugye nem hitte el.
-Nem szeretnék itt élni. Csak most olyan szarul vagyok, hogy nem bírnék ki egy repülő utat. A többiek mégis hogy lehetnek?- nem tudok róluk semmit, de azt igen hogy este óriási buli volt és nem mondhatnám ,hogy nagyon szomjasak lettünk volna hajnalban.
-Szerintem ugyan úgy mint mi. Kellene enni végre valamit nem?-korgott egyett a gyomra.
-Hallom éhes vagy. Akkor vegyünk erőt magunkon és menjünk együnk valamit.-szinte fájdalmas volt kikelni az ágyból. A fejem majd széthasadt, úgyhogy az első utam a táskámhoz vezetett ,hogy bevegyek egy gyógyszert.
-Te nem kérsz?-mutattam fel a dobozt a férfinak hátha szüksége van rá.
-Nem köszi, nekem nem fáj annyira a fejem.-mondata közben neki állt felöltözni ő is, így márcsak nekem kellet valami ruhát kerítenem.
Amint megvoltam vele, már mentünk is ki a szobából . Velünk szemben jött a folyosón Daniel és Sebastian.
-Na fiatalok, titeket is lehet látni? -kérdezte Seb amikor oda értünk eléjük.
-Nem szívesen bújtam ma ki az ágyból, de valaki már éhen akar halni.- ásítottam egy nagyot.
-Látom még nem pihented ki az éjszakát, mondjuk még én sem nagyon, de jobban nézek ki mint te az biztos.-nevetett fel Ricciardo ,miután befejezte a mondatát.
-Nagyon vicces vagy. Ez miattad van, mindig velem akartál inni. -vetettem a szemére.
-Mert te vagy az egyetlen aki ugyan úgy bírja a rövidet mint én. De ezek után már kételkedem benne.
-Na jól van ,ha ezzel megvagytok akkor mennénk is enni.-vetett véget a beszélgetésnek Max.
-Persze menjetek csak ,majd még úgy is beszélünk.Nem szabadultok meg tőlünk, a szünet alatt sem nyugi.-közölte Daniel.
-Már megijedtem hogy nélküled kell majd eltölteni a szünetet.-szólt neki oda Max de már mentünk is tovább egy gyors sziasztok után.

Másnap már a repülőn ültünk és beszélgettünk a többiekkel. Charles és a családja másik géppel mentek, így Daniel velünk tartott haza és onnan utazik majd tovább Austriliába.
-Mit terveztek a szünet alatt? Melyikötők családjánál töltitek majd az ünnepeket?
-Hát úgy gondoltuk, hogy nem megyünk sehova karácsonykor. Így együtt töltjük majd.-válaszoltam a kérdésére.
-uu az első karácsony együtt, ez de édes. De várj akkor egyikötők sem megy haza az ünnepekre? A család mit fog hozzá szólni?- jogos a kérdése, hiszen eddig mindig a családdal voltunk, de akkor még nem voltunk együtt.
-Így gondoltuk hogy karácsony előtt a Szandiékhoz megyünk, utánna meg Hollandiába. Így nem lesz probléma hogy kinél leszünk.-mondta most már Max.
-Ez gondolom a te ötleted volt.-mondta nekem a velem szemben ülő férfi.
-Képzeld nem. Max találta ki.-ő csak helyeselt melletem, míg a másik férfi furcsán kezdett el nézni.
-Mi? Hogy az ő ötlete volt? Na az kizárt. Verstappen nem tud ilyen jó ötleteket kitalálni.-hitetlenkedett tovább.
-Hát én is meglepődtem rajta. De igen, az ő ötlete volt.-mondtam neki újra.
-Na jól van ám. Igen is vannak jó ötleteim és nem csak ez.-vágta be a durcát és nézett ki inkább az ablakon.
-Igen, tényleg vannak. Mint amikor kitaláltad hogy versenyeztünk a gyárban. Neki mentél minden doboznak ,akkora kupi volt utánna ,hogy nem akartak az autó közelébe engedni.-mesélte nevetve az ausztrál.
-Na azért az nem csak az én ötletem volt. Te is benne voltál ugyan úgy.-mutatott rá a másik férfira. Én csak nevettem mellettük. Még rengeteg ilyen kis történetük volt. Meg kell mondanom hogy ők ketten voltak az egyik legjobb páros a red bullnál ,akikkel valaha is találkoztam. Checoval is nagyon jó Max kapcsolta, de Daniel más. Vele szinte a legjobb barátok még ennyi év után is.