Unknown Friend (M.V.)

31.fejezet

Elég jól telik eddig a szünet. Hol nálam, hol Maxnál vagyunk, de már kezdi unni hogy mindig vándorolni kell. Már felhozta hogy mi lenne ha oda költöznék hozzá ,de úgy csináltam mint aki nem hallotta amit mondott.
Most épp egy bevásárló központban vagyunk ,és próbáljuk kitalálni, hogy mit vegyünk karácsonyra a családjainknak.
- Menjünk be oda.-mutattam egy kis üzletre, ami helyi kis kézműves dolgokat árul.
-Pont oda? Nem hiszem ,hogy anyukádéknak nem lenne, épp elég monacói kis dísze. Téged ismerve kb vagy 50 van nekik.-Jó ,tényleg szeretem a helyi kézműves boltokat. Minden helyen megpróbálok beszerezni valami kis apróságot, ha mást nem akkor egy hűtőmágnest a reptérről.
-Jó, akkor mégis mit vegyünk nekik? -ötletem sem volt.
-A te szüleid ,honnan kellene tudnom minek örülnének.-ebben igaza van ,de nekem semmi ötletem sincs.
-Jaj nem tudom, és még anyukádnak is kell venni valamit.- az apukájának már sikerült megszerezni az ajándékot. Ő egy új sisakot kap majd. A testvéreivel is könnyű volt ,a két kisebb tesó játékot kap, ahogyan az én unokahugaim is. Az idősebbik testvére pedig egy hétvégét egy wellnes szállon. Az én nővéreim is hasonlót kaptak.
- Akkor mi lenne ha beülnénk valahova enni ,és utánna kitalálnánk valamit.- vetette fel az ötletet amibe bele is egyeztem ,hiszen már nagyon éhes voltam.
-Menjünk. De valami jó kis helyre, ne olyanra ahol saláta van.- mondtam neki.   Ő csak nevetve átkarolta a derekamat.
-Na gyere.Megetetlek amíg nyűgös nem leszel.
-Na, nem vagyok gyerek hogy hisztizzek ha éhes vagyok.
-Na persze. Na gyere oda megyünk. -mutatott egy kis étteremre.
Amint oda értünk végig néztük a kínálatot.
-Nekem lesz egy kis pirított tészta és egy kis csirke. Te mit kérsz?-nézett rám hogy válasszak valamit.
-öhm legyen mondjuk egy kis mézes-szezámmagos csikre, egy kis rizzsel. Igen ,az lesz köszönöm.-mondtam a hölgynek aki a pult másik oldalán állt.
Amint megkaptuk az ételeinket leültünk egy kis asztalhoz ,és neki láttunk falatozni.
-Jobb helyet nem is választhattál volna.-ettem tovább.
-Ezek szerint megfelel. Na ennek örülök.- evett tovább ő is.
Amint megvoltunk az ebéddel már mentünk is tovább. Bementünk egy műszaki üzletbe, ahol megvettük édesapámnak a GPSt . Az ővé tönkre ment ,mint a legutolsó beszélgetésünk alkalmával megtudtam. Csak remélem hogy azóta nem szerzett be egy újat. Anyunak kicsit nehezebb volt a helyzet, de úgy döntöttem hogy neki majd magyarországon  veszek valamit. Nem szeretnék ennyi mindent magammal vinni. Max úgy döntött hogy majd az anyukája is kap valamit hollandiába, így amint ezzel megvoltunk ,már mentünk is haza. Jelen esetben hozzám.

-Max gyere már.-kiáltottam neki a nappaliból, hogy jöjjön végre, hiszen be kell csomagolni az ajándékokat.
-Itt vagyok.-ült le mellém a földre.
-Nálad van a ragasztó ugye?-kérdeztem tőle hiszen azért ment.
-Igen itt van. Mekkora darab kell?- vágott le egy jó nagy darabot ,hogy azzal ragasszam össze a csomagoló papírt.
-Akkor nem kell ,elég egy kisebb darab is. Nem az egész dobozt akarom össze ragasztani.
-Jó akkor mindjárt elvágom.-vágta is félbe, és adta oda az egyiket.
Már kb fele ajándékot becsomagoltuk amikor neki álltam az újabb ajándéknak, amikor egyszer csak megszólalt.
-Melyikünknél fogjuk tölteni a karácsonyt? Ugye nem akarunk akkor is egyik helyről a másikra menni?- felnéztem a papírból.
-Nem állt szándékomban. Nem tudom, töltsük itt.- hiszen most is nálam vagyunk.
-Vagy nálam. Ott is lehetünk az ünnepek alatt, utánna úgy is megyünk majd hollandiába.-vázolta fel nekem az ötletét. Igaza van 27.már megyünk is, és szilveszter délelőtt jövünk majd haza.
-Jó, de akkor nálam leszünk mielőtt elmennénk a szüleimhez.
-Nekem jó, úgy is pár nap és megyünk.
-Már nagyon várom.-sóhajtottam fel és csomagoltam tovább.
-Hiányoznak ugye?
-Igen. Egy évben jó ha kétszer tudok haza menni . Mi mindig is egy össze tartó család voltunk. Nem mondom hogy nem szoktunk össze veszni ,de nálunk az normális ,úgyhogy majd ne lepödj meg rajta. Ahogyan majd azon sem, ha kicsit hangosabban beszélünk majd.-nevettem és ő is elkezdett nevetni azon amit mondtam.
- Akkor ezt jó lesz megjegyezni. Nem velem kiabálnak, csak szimplán hangosan beszélnek.
-Na nem kiabálunk, csak hangosabbak vagyunk egy átlagos családnál. Majd megszokod.-fejeztem be az ajándékot amit oda adtam neki, hogy tegye a többi közé.
-Te hogy tudod ilyen szépen megcsinálni. -forgatta a keze között a dobozt.
-Csak össze kell illeszteni a papírt és behajtani a szélét ,ennyi.
-Így nagyon könnyűnek hangzik ahogy mondod, meg ahogy te csinálod . De én ebben béna vagyok.- volt szerencsém látni. Szét is kellet szednem mert valami borzasztó volt.
-Azért csinálom én ,és nem te.