Unknown Friend (M.V.)

Epilógus

Megszületett a kicsi és már itthon is vagyunk. Nem volt épp zökkenő mentes ez az időszak. Október 11.re voltam ugyan kiírva, de a kicsi úgy gondolta hogy a nagy izgalom közepette amit a verseny okozott ,kicsit előbb szeretne a világra jönni.
Épp a tv előtt ültünk, itt volt velem Charlotte és néztük a versenyt ami nemrég kezdődött el. Max vezet jelenleg a világbajnokságban, és nagyon úgy néz ki hogy ő lesz újra a világbajnok. Sajnos a csapatnak nem épp úgy sikerülnek a versenyen a stratégiák, mint ahogy arra mindannyian számítottunk.
Már javában ment a verseny, amikor egy éles szúrást éreztem a hasamban. Gyorsan felálltam a kanapéról és megpróbáltam elsétálni a konyháig, hogy igyak egy kis vizet amikor újabb szúrás követte az előzőt. Éreztem hogy valami elönti a lábamat. Lenéztem a ruhámra és tudatosult bennem ,hogy elfolyt a magzatvízem.
-Charlotte.-kiáltottam a lánynak oda.
-Igen -kiáltott vissza a nappaliból.- Gyere ide légyszíves.- szóltam oda a nőnek, de már a konyhapultnál kapaszkodtam.
-Mi az? Megy a verseny-jött oda de amint észre vette hogy mi történt azonnal oda futott hozzám.
-Jézusom. Most mit csináljak?- kezdett el idegeskedni.
-Nyugi. Ott van a táska össze készítve a baba szobába. Azt légyszives hozd ide és menjünk be a kórházba.
-Oké oké sietek.-el is tűnt gyorsan. Nem kellet sokat várnom rá ,pár pillanat után már vissza is ért.
-Tessék hoztam egy másik nadrágot.- még erre is gondolt.
-Köszi de nem biztos hogy egyedül át tudom húzni.
-Segítek.-segített áthúzni a nadrágot és már indultunk is ki az autóhoz.
Újabb fájást éreztem, de ez már erősebb volt mint az előzőek.
-Fel kell hívni Maxot. Ide kell jönnie.- mondta miközben vezetett a kórházba.
-Verseny van. Ilyenkor nem tudom elérni, és nem is tudna ide jönni. Majd ha vége lesz akkor majd szólok neki.Már úgy sem volt sok belőle vissza.- szorítottam össze a fogaimat.
-Nagyon mérges lesz ha nem lesz itt időben.- tudom ,de most nem tudok vele mit tenni.
-Jó majd ha oda értünk akkor majd felhívom a csapatot, hogy szóljanak Maxnak. Így jó lesz?
-Hát jó. Nem a te fejedet fogja leszedni. Rám bízott hogy vigyázzak rád, és szóljak neki ha van valami.- kb 10 perc után oda is értünk a kórházba.
Nem sokkal később már betoltak a szobába egy vizsgálat után. Még nincs itt az idő hogy a kicsi megszülessen. Ezek csak kezdődő fájások, még nem tágultam ki teljesen.
-Szóltam a csapatnak. Amint vége a versenynek már szólnak is Maxnak.-jött be Charlotte a szobába.
-Oké. Még úgy is van idő.
-Hogy bírod?-jött oda hozzám a nő.
-Ellégé fáj. De azt mondták még nincs itt az idő ,de már nem engednek haza. Ez már a vajúdás időszaka és csak rosszabb lesz.
-Ide fog érni.- fogta meg a kezem.
-Remélem. Szeretném ha itt lenne.

Külsős szemszög:

A férfi félve ugyan, de elindult a versenyre. Megígértette a feleségével,hogy bármi is  történik fog, szólni fog neki. A versenyig minden rendben volt. Naponta többször is beszéltek.
-Készen állsz?-ment oda hozzá Horner.
-Igen. Megcsinálom. Csak félek.-nem kellett többet mondania a főnökének tisztában volt a helyzettel.
-Nyugi, nem lesz gond. Haza fogsz érni időben. Ott fogsz lenni a fiad születésénél, ebben biztos lehetsz.
Nehezen hitte el ,de beült az autóba, és várta hogy kialudjanak a fények és elkezdődjön a verseny.
Nagyon jól ment, jól kapta el a rajtot is. De egy furcsa izgalom járta át a testét amit nem tudott megmagyarázni.
Elsőként ért célba, egyből a csapata nyakába ugrott. Látta hogy Christian is ott van ,így oda ment hozzá.
-Max. Idő van.-csak ennyit mondott neki.
A férfinak több sem kellet azonnal indult is el a garázs felé, nem foglalkozva a kérdő tekintetekkel. Nem érdekelte most az sem ha esetleg megbüntetik, mert nem lesz itt a ceremónián, szinte eszébe sem jutott. Amilyen gyorsan csak tudott átöltözött és már indult is el a pályáról.
Telefonon még gyorsan beszélt Hornerrel aki biztosította, hogy a gépe már ott van a reptéren és már indulásra készen várja. Szinte örökké valóságnak érezte az utat a reptérig. Amilyen gyorsan csak lehetett kipattant az autóból, és már rohant is géphez. Amint felszállt már indulni akart amikor közölték vele, hogy várnak még valakire.
-Mi az hogy még várunk? Azonnal induljanak el. Majd jön mással. Engem nem érdekel.-teljesen kiakadt.
-Itt vagyok már mehetünk.-Rohant be a gépbe Leclerc.
-Te mit keresel itt?-Kérdezett rá a férfi.
-Mattia szólt hogy mi történt. Amilyen gyorsan tudtam már jöttem is. Sajnos én kicsit később tudtam meg. De már itt vagyok mehetünk.
-így hogy a másik férfi is megérkezett indultak is el.
-Ne aggódj. Charlotte vele van. Nem mondott neki semmit. De folyamatosan ír hogy mi történik. Oda fogsz érni hidd el.
-Nem akarom hogy egyedül legyen. Ott akarok lenni vele. Fogni akarom a kezét, és én akarok lenni az egyik első személy aki meglátja a babánkat.-szinte végig dobolt a lábával egész úton.
Amint leszálltak a reptéren ,már a monacói férfi kocsija már ott is volt.
Ilyenkor nagy szerencse hogy forma-1es pilóták mind a ketten. Nem kellet nekik több mint fél óra és már ott is voltak a kórháznál.
Gyorsan felsiettek az emeletre, és már a pultnál is voltak.
-Jó estét. Cassandra Cooperhez jöttünk, én vagyok az édesapa.
-Á igen Mr. Verstappen már vártuk. A 133. Szobába van. Siessen már nem sokáig marad ott a hölgy.-több sem kellet a férfinak már rohant is a szobába.