Unknown Friend (M.V.)

40.fejezet

Otthon vagyok már ,ma jönnek Max tesójáék.A tesztek nagyon jól sikerültek, reméljük a szezon is ugyan ilyen jó lesz majd .
-Max mikor száll le a gépük?-a konyhába voltam és az ebédet készítettem.
-Nemsokára megyek ki értük a reptérre. Nem akarsz velem jönni?-jött be a konyhába ő is.
-Nem. Csinálom az ebédet. Addigra talán készen lesz mire hazaértek.-spagettit csináltam ,remélem finom lesz majd.
-Oké. Majd akkor itthon találkoztok.
-Hát mivel hogy nem megyek veled, ezért máshogy nem is fog menni.- pirítottam le a húst.
-Jól van na. Akkor én megyek összeszedem magam, és lassan elindulok.
-Jött oda hozzám adott egy puszit az arcomra és ment is ki a konyhából.

-Sziasztok.-mentem eléjük a nappaliba. -Milyen volt az út? A kicsit hogy bírták?-öleltem meg őket.
-Szia. Nagyon jól ,hála az égnek végig aludták az utat. -mondta Viktória.
-Menjetek pakoljatok le a szobába Max majd segít. Ugye?-kérdeztem rá a férfira aki eddig ott állt a kanapé mellet.
-Mi ja igen, segítek. Gyertek megmutatom a szobátokat.-a gyerekek ott maradtak addig velem a nappaliba.
-Na fiúk mihez lenne kedvetek? -Néztem a két kicsire. Luca a tvre mutatott. Ő az idősebbik, így ő már meg tudja mutatni mit szeretne.
-Akkor kapcsolok mesét jó lesz?-ő csak bólogatott hogy jó lesz neki.
Pár perce már a tv előtt ülünk amikor a szülők vissza értek.
-Látom értesz a gyerekekhez. Szinte észre sem vették ,hogy mi nem vagyunk itt veletek.-ült le mellem Viktória.
-Nagyon aranyosak. Kész az ebéd, nem vagytok éhesek?-tettem fel nekik a kérdést.
-Hát tudnék enni, és ti?-nézett a két férfira akik a szoba előtt álltak és beszélgettek.
-Mi is.-válaszolták mind a ketten.
-Akkor menjünk enni.-fogtuk meg a gyerekeket és mentünk velük az étkezőbe.
-Ez nagyon finom lett, köszönjük. -köszönte meg Tom.
-Egészségetekre. -már keltem fel és pakoltam el az asztalról a használt tányérakat.
-Mi lehet lepihenünk ha nem gond. Ellégé korán keltünk a kicsit miatt.- mondta Viktória.
-Persze menjetek csak nyugodtan. A fiúk majd el lesznek.- így ők elmentek a szobába ,addig a gyerekekkel vissza mentünk a nappaliba a tv elé.
-Mi a baj?-kérdeztem rá Maxtól. Valami furcsa vele amióta elment a reptérre.
-Semmi. Mi lenne?-nézett rám kérdőn.
-Látom hogy van valami baj. Amióta vissza jöttél furcsa vagy . Reggel semmi bajod nem volt.
- Mondom, hogy nincsen semmi.Nem tudom miért kell beleképzelni valamit a dolgokba.- tette vissza Liot a kis pihenő székébe, amit már előtte való nap megvettünk neki.
-Jó tudod mit nem is érdekel. Csinálj azt amit akarsz. Nem fogok veled a kicsik és a hugodék előtt összeveszni.- fordultam vissza én is a tv elé.
Ő csak kiment a nappiból, hallottam hogy becsukja maga után a terasz ajtót. Ezek szerint az udvarra ment.
Valamit nem mond el, de nem fogom faggatni ha nem akarja elmondani.

Ez így ment 2 napig. Szinte alig beszéltünk ha egyedül voltunk. Próbáltunk a vendégek előtt úgy tenni mintha minden  rendben lenne, de a feszültség csak nőt közöttünk.
Holnap mennek haza a hugáék, már össze pakoltak mindent ,ne hogy valami itt maradjon. Reggel korán indul a gépük és most én is megyek majd velük ki a reptérre.
Az este hamar eltelt ,így már reggel korán mindannyian készen voltunk, és a fiúk pakoltak be az autóba.
-Biztos minden megvan? Nem maradt itt semmi?- kérdeztem meg az anyukát, hogy mindent el rakott e.
-Igen minden megvan, és ha esetleg valami itt maradt volna ,akkor majd veszünk másikat. -épp indulni akartunk mi is ki a házból amikor megfogta a kezemet hogy álljak meg.
-Mi az, valamit elfelejtettük?-Néztem rá kérdőn.
-Nem ,minden megvan. De látom rajtatok, hogy valami baj van. Hiába próbáltatok  úgy tenni, hogy nincs semmi baj ,én át látom rajtatok. Ismerem a báttyámat, tudom milyen ha valami baj van.  Látszik rajtad is hogy valami nincs rendben. Én nem akarok ebbe beleszólni, de kérlek beszéljétek meg. Max régóta nem volt ilyen boldog ,és melletted végre önmaga tud lenni. Akármi is a baj ,csak beszéljétek meg.-épp válaszolni akartam neki, amikor Tom bejött hogy minden megvan, mehetünk mi is már.
Ő utoljára még rámnézett és már indult is ki az ajtón.
Könnyű azt mondani ,hogy beszéljük meg . Úgy nem egyszerű ha azt sem tudom mi a baja.
A reptéren ölelkezve búcsúzunk el. Viktória még oda súgta, hogy beszéljek a tökkelütött testvérével.
Az autóba szinte nem is szóltunk egymáshoz ,csendben telt az út hazafelé.
-Na jó ebből elegem van. Napok óta ez megy. Nem mondasz semmit ,csak akkor beszéltél velem amikor a tesódék is itt voltak. Mi a frász bajod van.-álltam meg előtte a konyhában csípőre tett kézzel.
-Már mondtam hogy semmi. Te képzelsz bele olyat a dologba mi nincs is ott. Ez megy azóta hogy megjöttem a reptérről.-állt ő is előttem.
-Igen mert azóta furcsán viselkedsz.
-Hát ezt nem hiszem el. Mindig én viselkedem  furcsán, te soha. - ezzel mit akar mondani.
-Mégis mit akarsz ezzel? Hogy beleképzelem a dolgokat ami nincs is ott?  Megőrültem talán? -már egyre idegesebb  voltam miatta.
-Hát ez az, ezt mondom én is. Nincs semmi ,de te nem hagyod annyiba a dolgokat. Tudod mit ,nem is érdekel . Majd ha meg nyugszol, akkor  majd beszélünk. -indult el a szimolátoros szobája felé. Úgy a legegyszerűbb csak itt hagyni és elvonulni.
A telefonja kint maradt a konyhában hiszen oda tette le amikor megjöttünk.
Pittyent egyett de nem foglalkoztam vele, hiszen sose néztem bele a telefonjába, az az ő dolga. Újra pittyent egyett így már kíváncsi voltam ki kereste ennyire.
Megnézve az üzenetet az egyiket a red bulltól  írta neki valaki ,hogy akkor holnap délután már kész lesz a kocsija.  Újra kipróbálhatja amint oda ér. Nem is tudtam hogy el kell utaznia, mert nem mondta el.
A másik egy üzenet szinte teljesen letaglozótt. Egy ismeretlen számtól kapta, amiben az állt hogy akkor holnap délelőtt talákoznak, mielőtt elmenne a gyárba. Nem is furcsáltam volna annyira, de az utolsó pár szó szinte földhöz vágott. "Már várom hogy itt legyél. Puszi"
Nem tudtam mit csináljak. Nem tudom ki lehet az a nő akivel találkozik, és hogy ez mióta megy közöttük ,vagy hogy mi is ez egyáltalán.
Megfogtam a telefonját és bementem hozzá a szobába.
-Üzeneted jött. Folyton pittyeg a telefonod.-nem mondtam mást neki. Kíváncsi voltam mit reagál majd, és hogy mikor mondja el hogy el fog utazni.
-Köszi. De semmi fontos nem volt benne. -tette le maga mellé a telefonját.
-Tényleg semmi? Csak mert elég fontos lehetett.-mintha meg sem hallotta volna amit mondtam neki.
-Max. Befejeznéd kérlek.
-Mégis mit? Nem csinálok semmit.-nézett rám értetlenül még mindig a gép előtt ülve.
-Nem vagyok hajlandó könyörgni ,hogy mond el mi a bajod . Mikor akartad elmondani hogy el kell utaznod. Esetleg holnap reggel, amikor megy a géped? Vagy akkor amikor már ott vagy? A másik üzenetről ne is beszéljünk.
-ő csak mérgesen felállt a székről.
-Te bele néztél a telefonomba? Komolyan már itt tartunk?-még ő volt felháborodva.
-Nem néztem bele. Ott volt mellettem a konyhában amikor jöttek az üzenetek. Tudod ilyenkor felvillan a kijelző és kiírja az üzenet. Te engem ne vonja kérdőre!-kiabáltam már vele.
-Persze ott volt melletted. Hogyne, és te csak véletlenül láttad ugye?- kiabált már ő is.
-Tudod mit nem érdekelsz. Csinálj azt amit akarsz. Menj el már most a gyárba, és találkozz nyugodtan azzal a nővel.
-Azzal találkozók akivel akarok. Ne hogy már te mond meg kivel találkozzak.-ugye ezt nem mondja komolyan.
-Mióta találkozgatsz vele? -már nem kiabáltam csak tudni akartam az igazat.
-Nem tudom miről beszélsz ,nem is érdekel mit mondasz.
-ment el mellettem és kiment a szobából.
- Ez a legkönnyebb ugye? Elmenni. Nem mondani semmi. De tudod mit ,nem is érdekel már. -folytak le a könnyeim de ő nem láthatta ,mert már a szobába volt.
Pár perc múlva már a táskájával a kezébe jött ki.
-El kell mennem a gyárba, majd jövök. Most boldog  vagy? Megmondtam hova megyek. -állt meg előttem.
-Ki az a nő?-kérdeztem rá újra.
-Milyen nő? Nincs semmilyen nő.
-Alig várom hogy itt legyél. Puszi. Nem hiszem ,hogy ezt egy férfi írta volna, hülyének ne nézz. Ezt titkoltad? Ez volt a bajod amikor megjöttek Viktóriáék? Akkor is beszéltél vele? Ne hazudj,  ne merészelj hazudni nekem Max!- annyira ideges voltam ,szinte biztos voltam benne hogy megcsal. Fájt ,nagyon fájt.
-Jó akkor ha ennyire tudni akarod igen, találkoztam vele amikor teszteltünk.  Az egyik szponzornak dolgozik és fotózásra kell majd mennem. Most akkor boldog vagy?- hazudik, látom rajta hogy nem mondja el az igazat.
-én csak lehajtottam a fejem és félre álltam az útból.
-Menj el innen.
-Micsoda?-értetlenkedett.
-Mondom, menj el innen. Nem bírok rád nézni. Egyszer már megcsaltál akkor megbocsáltottam neked, de ezek után már nem vagyok hajlandó. Vagy te mész el vagy én. - ő csak nézett rám mit aki nem érti mint mondtam neki.
-Nem csaltalak meg. Miért nem érted már meg. Ő az egyik cégnek dolgozik.
Találkoztunk párszor ez igaz, de akkor is csak a munka miatt.-magyarászkodott.
-Persze akkor miért nem mondtad el eddig hogy el kell menned? Sose szóltam miatta, miért is tenném, amikor nekem is ugyan úgy mennem kell. Mi volt az oka annak hogy most nem mondtál semmit? Mi?- erre nem mondott már semmit.
-Hát persze. Gondolhattam volna ,hogy nem tudsz rá mit mondani. Hogy is mondhattad volna el hogy el kell utaznom a gyárba, de előtte még találkozók az egyik nőmel mert te nem vagy ott.Mióta tart ez az egész?-Néztem rá de ő csak lehajtotta a fejét.
-Válaszolj már!- löktem meg a mellkasának fogva hogy végre mondja el az igazat.
-A tesztek óta. Találkoztunk párszor de csak beszélgettünk, nem volt semmi. Még egy csók sem. Nem csaltalak meg.
-Még egy csók sem. Milyen kedves vagy.
-csak hátra fordultam felkaptam a kocsi kulcsait és már hagytam is ott.
-Most meg hova mész?-Jött utánnam.
-El. Ugye nem gondoltad volna ,hogy majd itt maradok veled, és arra várok majd hogy te elutazz találkozni vele. És hazajössz mintha semmi sem történt volna.Egy szemétláda vagy Max.- meg sem vártam hogy bármit is mondjon már csuktam is be mag után az ajtót.

Beszálltam az autóba és indultottam is el egyből. A szemeim könnyesek voltak de nem akartam ott maradni.
Nehezen, de elindultam . Úgy volta vele hogy majd valahol félre állok ahol meg tudok nyugodni.
Épp az egyik kereszteződésbe voltam amikor zöldre váltott a lámpa, és indultam is el. Egyszer csak egy nagy csattanást hallotam, és egy óriási lökést az autó jobb oldalán. Nem tudok mit tenni ,az autó hirtelen elkezdett megforogni és nem tudtam irányítani. A fejemet nagyon erősen beütöttem és márcsak arra emlékszem, hogy betesznek egy mentő autóba és újra elnyom az álom.