Unknown Friend (M.V.)

25.fejezet

Reggel sietnünk kellett, mert mind a ketten el aludtunk. Elég későn értünk vissza a szállodába, és már mind a ketten nagyon fáradtak voltunk, így nem hallottuk meg az ébresztőt, vagy ha igen, akkor vissza aludtunk ,úgy hogy nem foglalkoztunk vele.
Épp hogy fél óránk volt kiérni a pályára. Neki lett volna még egy kis ideje ,de úgy döntött hogy kijön velem, így tud beszélni a csapattal. Az út húsz perc a pályáig, így nagyon gyorsnak kell lennünk.

-Elnézést a késésért.-Rohantam is be a garázsba, mert 10 percet biztos késtem a forgalom miatt.
-Semmi baj ,ráért volna később is bejönni -előbb is szólhatott volna Mattia ,de már késő itt vagyok.
-Már itt vagyok ,úgyhogy ez már nem számít.
-Minden rendben ment tegnap? -indultunk el a motorhome felé.
-Igen, sikerült mindent megbeszélnünk. Abu dhabi előtt kijön a kollekció.Pár nappal a verseny előtt.
-Jó, ez így jó lesz.Akkor ezzel sincs már semmi gond.-igen minden el van intézve.
-Ha nem túl személyes kérdés, magukkal Verstappenen minden rendben van?-hát erre nem számítottam.
-Ezt hogy érti?
-Hát úgy látszik egész jól kijönnek.Én ebbe nem szólok bele, de maradjunk a feltételeknél . Engem nem érdekel ha ez már egy igazi kapcsolat önök között.
-Itt lenne az ideje ,hogy elmondjam neki az igazat.
-Hát az az igazság, hogy már rég beszélni akartam önnel erről.Az elején még tényleg megjátszottuk, de ez már igazi kapcsolat.-Félve néztem fel a szemeibe.
Ő csak levette a szemüvegét és törölte meg.Miután vissza húzta, csak annyit mondott ,hogy ne felejtsem el a szerződés feltételeit és ha ezzel nem lesz gond ,akkor őt nem zavarja.Hát akkor ezzel is megvoltunk.
Vissza indulva a garázsba a többiekhez, akkor vettem észre egy hosszú szőke hajzuhatagott, aki a fiúkkal beszélgetett.
-Na ne ,Isa?-Szóltam oda nekik.
-Na végre Szandi, itt vagy. -ölelt meg amint oda értem hozzájuk.
-Már vártuk mikor jössz meg.Isa alig várta hogy találkozzatok.-szólt oda Carlos.
-Na most ,hogy végre itt vagy menjünk igyunk egy kávét.Persze csak ha van rá időd.-kérdezte tőlem a szőke hajú lány.
-Persze hogy van, menjünk.
-Mi az hogy ti csak úgy elmentek kávézni, mi nem mehetünk?-Charles is nagyon jönni akart.
-Nem, mert nektek nemsokára autóba kell ülni.
-Jó, de neked is akkor ott kell lenned.-na persze Carlos, csak szeretnéd.
-Képzeld nem kell ,mert ma rá értem volna később is bejönni.De mivel itt vagyok, így van időm bőven.
-Ez mégis hogy lehet.-Értetlenkedtek mind a ketten.
-Úgy drágáim ,hogy későn este értem a szállodába. Így kaptam egy kis kimenőt reggel.Tudod engem szeret a főnök. -nevettem fel.
-Minket is szeret, ezt ki kérem magunknak.-igaza van Charlesnak . Mattia tényleg szereti őket.Ilyen szoros kapcsolat talán még sose volt, mint most ami közöttük van.
-Na jól van fiúk, mi mentünk. Rengeteg mindent kell még megbeszélnünk.-ment oda a barátjához és egy gyors csókot adott neki.-Csak okosan.-mondta még nekik ,amit mind kettőjüknek címezett.

A kávézóban szinte mindent átbeszéltünk a lánnyal.
-Szinte féltékeny vagyok Carlosra ,hogy ő mindent előbb tudd meg mint én.-dőlt hátra a széken.
-Mert ő mindig itt van ,és előbb hall mindent mint te.- nem tud mindig a barátja mellet lenni ,így amikor csak tud eljön egy egy versenyre.
-Tudom ,de most úgy alakult hogy az utolsó három futamon már ott tudok lenni. Így végre nem maradok le semmiről.-a mondata végén rám kacsintott. Tudtam hogy Maxra és rám gondol, hiszen azért telefonon az ember nem mond el mindent ,csak a lényeges dolgokat.
-Persze ,szinte te leszel majd az árnyékom ,hogy semmiről se maradj le. -kacagtam fel.
-Még jó hogy ,ha kell gyertyatartó is leszek.-na jó itt már nem bírtam tovább ahogy ő sem.Kirobban belőlük a röhögés.Mindenki minket nézett, de nem zavart akkor mindket.
-Hallom jó kedvetek van lányok.- simította valaki a kezét a vállamra. Amint meghallottam a hangját, fordítottam is a fejem felé ,hogy lássam a hang tulajdonosát.
-Szia drágám, hát te?-szinte kitört a nyakam ,ahogy próbáltam rá felnézni, hiszen még mindig mögöttem állt.
-Szia drága.-nyomott egy puszit a homlokomra.-El jöttünk Checoval és a többiekkel kicsit sétálni ,és láttam hogy itt vagytok. Gondoltam akkor már ide jövök köszönni. De arra nem gondoltam, hogy szinte el adjátok majd az éttermet, úgy nevettek majd.-mosolygott rám.
-Gyere ,ülj le Max.-Mutatott a melletem lévő székre a lány.
-Most nem bocsi. Mennem kell, mert a többiek már várnak ,csak köszönni jöttem. Amúgy szia Isa ,jó látni hogy itt vagy.-intézte most már a lány felé a szavait.
-Szia Max.Igen, jó végre itt lenni. Régen voltam már kint.
-Na csajok, nekem már tényleg mennem kell, de majd még beszélünk.-Hajolt le hozzám és egy gyors csókot nyomtam a szájjára és már ment is el.Még figyeltem ahogy kiér a többiekhez és intettem nekik, hiszen ők is mosolyogva integettek nekem.
-Nagyon szépek vagytok együtt.Sose gondoltam volna ,hogy majd ti ketten együtt lesztek majd.
-Hát őszintén, én sem.Nem épp a legjobban alakult a kapcsolatunk az elején, de sikerült mindent megbeszélnünk.-emlékeztem vissza.
-Igen azt hallottam .Carlos elmondta akkor hogy mi történt, de szerencsére minden jóra fordult.-nézzet rám a lány a kávéját mögül.
-Na de elég volt, most mesélj végre te. Mi a helyzet veled?
Még egy jó darabig beszélgettünk, de úgy gondoltuk hogy nem akarunk lemaradni a fiúk edzéséről ,így vissza indultunk a garázsba.Addigra ők már a kocsiba ültek és várták mikor indulhatnak majd el.
Felvettünk egy fülest mi is, és vártuk hogy elkezdődjön végre az szabadedzés.