Unknown Friend (M.V.)

39. fejezet

Véget értek a teszt napok. A kocsi úgy néz ki elég jó lesz, de majd még később kiderül.  McLaren igen nagy meglepetést okozott mindenkinek. Nagyon jól mentek ebben a pár napban.
Most jelenleg itthon vagyok, Max pedig tesztel a Red bullal ,hiszen minden csapatnak van külön pár napja, hogy kipróbálják az autót.
Épp Maxot hívom mert nemrég írt ,hogy végzett a pályán.
-Szia drága.Milyen volt ma a pályán? Jól mentél ugye?-kérdeztem tőle.
-Szia drágám.Igen jól. Te hogy vagy? Nincs semmi baj? Nem fáj semmid?-szinte abba sem hagyta a kérdezést.
-Max  jól vagyok nyugi. Eddig is jól voltam.-néztem bele a kamerába.
-Persze azért vagy most otthon karanténba.-igen 3 oltás és egy kis nátha miatt kiderült, hogy covidos vagyok.Max akkor már a gyárba volt, így ő csak telefonon tudta meg. Nagyon kiakadt, hogy nincs itthon most velem ,de nekik most a tesztre kell gondolniuk. Szerencsére az ő tesztje negatív lett, eddig  az összes.
-Igen, itthon vagyok hol máshol lennék éppen,  és itthonról dolgozom. Nincs semmi bajom ,már a náthám is elmúlt. Ne aggódj miattam. -ő csak mérgesen nézett rám.
-Mi az hogy ne aggódjak?! Igen is aggódok. Otthon vagy egyedül karanténban ,ha bármi bajod lesz én nem vagyok ott melletted. - kezdett el kiakadni.
-Jó oké ,de én azért örülök neki hogy nem vagy itt melletem. Most akkor neked is karanténba kellene lenned. És eddig nem kaptad el ,de lehet ha itt lennél ,már te is pozitív lennél. Tényleg jól vagyok Max.
-probáltam valahogy megnyugtatni.
-Beszélek a fiúkkal is ,és a lányokkal is rendszeresen. Charlesék hoznak át mindig valami kaját, hogy főznöm se keljen és elmennek a boltba is. Az én családom és a tiéd is rendszeres érdeklődik. Főleg anyukád, teljesen kikészíted. Nem vagyok rosszul ,úgyhogy ne idegeld anyukádat.
-Nem is idegelem. Jó így azért más, hogy Charlesék segítenek, úgy ahogy tudnak. Legalább van aki gondoskodik rólad, amíg én nem vagyok otthon. Amúgy is holnap után reggel megyünk már haza. -az nem valami jó.
-Hát drágám, te maximum pénteken jössz haza. Csütörtök éjjel jár le a karanténom. Addig nem jöhetsz be a házba.
-Akkor mégis hova menjek? -Na ugyan hova.
-Most ez komoly? Ott van a te lakásod ahogy az enyém is, ne csinálj úgy mintha nem tudnál hova menni. Hiába is akarsz haza jönni ,nem engedlek be. Majd péntek reggel találkozunk. De akkor is csak akkor, ha negatív lett a tesztem.
-Mindig van valami válaszod. -csóválta a fejét.
-Még jó hogy van. Na de menj dolgozni te is, nekem is még van mit megcsinálnom.
-Azért mert otthon vagy ,azért ne hajszold  túl magad.Pihenj is. És szedd a gyógyszereket is.
-Nyugi, nem dolgozom állandóan.  Pihenek annyit amennyit kell ,és nyugi szedem a gyógyszereket is. Kész vitamin bomba leszek, mire ennek a hétnek vége lesz.-nevettem fel. De ő csak egy aprót mosolygott.
-Nagyon vigyázz magadra. Ha bármi baj van, ígérd meg hogy hívsz. Azonnal megyek ,nem érdekel mennyi az idő. Szeretlek.-nézett a kamerába szinte nem is pislogot.
-Vigyázok nyugi. De te is nagyon vigyázz magadra. Ne aggódj,  jól vagyok. Péntek reggel találkozunk. Én is szeretlek. -köszöntünk el egymástól.

Végre elérkezett a csütörtöki nap. Ma csinálok egy újabb tesztet. Remélem már negatív lesz. Hiányzik Max nagyon ,és már a munkám is. Jövőhéten kell mennünk a csapattal tesztelni ,és szeretnék ott lenni én is.
Pár óra múlva már megcsináltam a tesztet és negatív lett. Végre.
Max holnap reggel jön haza, hiszen nekem attól kezdve még éjfélig tart a bezártság.
Már lassan éjjel tizenegy lesz ,én még mindig ébren vagyok. Olyan érzésem van mintha izgatott lennék. Talán csak az miatt van mert holnap reggel végre, újra emberek közé mehetek. Még agyaltam egy kicsit ,de éreztem hogy lassan elnyom az állom.
Valamikor éjjel arra keltem ,hogy valaki bejön a szobába. Majdnem szívinfarktust kaptam. Nem tudtam mást tenni mint, hogy megfogtam az egyik párnát és megpróbáltam volna vele magam megvédeni.
Gyorsan felkapcsoltam a kis lámpát ami az éjjeli szeréknyen volt.
-Jézusom Max. Neked teljesen elment az eszed? Mit keresel itt? Majdnem meghaltam miattad ,normális vagy?!
-keltem fel egyből az ágyból és indultam meg a meglepődött férfi elé.
-Nem tudtam, hogy ébren vagy. Meg akartalak lepni ,hogy hazajöttem.
-Tette le a táskáját a szobába.
-Hát sikerült, halálra rémültem miattad.
-álltam előtte meg a párnával a kezemben.
-Sajnálom. Tényleg azt hittem hogy alszol.De mit szerettél volna azzal a párnával?- most vette csak észre hogy a kezembe van.
-Mit ,mit mondjuk ezt.-csaptam meg a párnával. Ő csak nevetve felemelte a kezét, és el akarta venni tőlem a párnát.
-Engeded el, de nagyon gyorsan. -Szóltam rá erélyesen. Ő csak feltartotta a kezeit de még mindig vigyorgott. 
-Szóval agyon akartad ütni egy párnával a betörőt. Értem én, biztos nagyon fájt volna neki.-piszkált tovább.
-Ha ezt nem fejezed be, esküszöm hogy kizárlak a szobából.-néztem rá még mindig mérgesen.
-Bocsánat. De azért ismerd be ,hogy elég vicces egy helyzet. Itt állsz előttem egy párnával a kezedben, és próbálsz rám mérges lenni . De nem nagyon jön össze.
-lépett ő is közelebb.
-Kicsit nagyképű vagy nem gondolod? Tudod mit, máshol alszol. Itt nem fogsz. -keztem el kitolni a szobából, de ő csak megfogta a kezeimet és magához húzott. A párna már rég a földön volt ,hiszen már az előbb elejtettem.
-Nagyon hiányoztál. Sajnálom, hogy megijesztettelek nem akartam. Ugye jól vagy?- már nem nevetett ,ahogyan én sem voltam már rá mérges annyira.
-Igen jól vagyok. Te is nagyon hiányoztál nekem, de mérges vagyok rád.-próbáltam meg eljátszani a sértődötett ,de nem jött össze. Főleg amikor oda hajol hozzám és megcsókolt. Nem tudtam neki ellen állni.
-Annyira bolond vagy. Várhattál volna reggelig is ,nem kellet volna az éjszaka közepén hazajönnöd. Ne értsd félre, nagyon örülök neki ,hogy itt vagy ,de már 1 óra is elmúlt ,aludnod kellene már.
-Ahogyan neked is. Úgyhogy most fogjuk magunkat és lefekszünk aludni. Ugye nem hitted el ,hogy várok reggelig azzal hogy hazajöhessek hozzád?- ült le az ágyra én pedig beálltam a két lába közé.
-Sejthettem volna, hogy nem bírod ki reggelig.-túrtam bele elől a hajába.-De most már nagyon késő van és fáradt vagyok én is. A te szemeid is lassan leragadnak ,úgyhogy menj zuhanyozni és aludjunk.
Nem kellet 10perc és már mind a ketten oldalra fordulva bújtunk egymáshoz.
-Szeretlek.-puszilt bele a hajamba.
-Én is Max.-és már csuktam is le a szemeimet a kedvesem karjai között.