Unknown Friend (M.V.)

47.fejezet

-Biztos, hogy most akarod elmondani Binottonak? Nem előbb a fiúknak kellene?-Tette fel a kérdést Max már a szállodában. Újra versenyen vagyunk, nekem csak arra kell figyelnem ,hogy ne erőltessem meg magam.
-Elmondom a fiúknak még ma este. Már beszéltem velük, mielőtt lemegyünk vacsizni előtte átjönek majd.
-Jó akkor holnap én is el tudom mondani majd Cristiannéknak.Még mindig nem hiszem el, hogy apuka leszek.-ült le mellém az ágyra.
A családunknak már elmondtunk. Mindenki nagyon örült neki, anyu és Max anyukája sírva fakadtak. Mind a ketten nagyon sajnálják ,hogy nem tudnak itt lenni velünk ,de megígértük nekik hogy még a szülés előtt hazamegyünk majd.
-Kiváncsi vagyok azért, hogy fogják majd fogadni. De a médiának még nem mondjuk el ugye?-Tette fel a kérdést Max.
-Dehogy is. Az kéne még. Én így is szeretnék vele várni, de a munka miatt nem igazán lehet. Kell valaki a helyemre aki itt lesz amikor én nem tudok már dolgozni.-sóhajtottam fel. Szeretnék továbbra is dolgozni ,még akkor is majd amikor már otthon kell esetleg maradnom ,vagy ha a kicsi megszületik.
-Megoldják majd valahogy. Ezen ne aggódj.- kopogást hallotunk az ajtón. Ezek szerint a fiúk megjöttek.
-Sziasztok. Gyertek be. -engedtem be őket.
-Csá haver.-pacsizott le Carlos az ágyon ülök férfival.
-Szia Max.
-Sziasztok fiúk. Köszi hogy át jötettek. Üljetek le.-mutatott nekik a kanapé irányába.
-Na mi az a fontos dolog amiről beszélni akartok? Nagyon titokzatosak vagytok mind a ketten.-mutatott ránk Charles.
-Egy nagyon fontos dolgot akarunk elmondni.-kezdtem bele.
-Remélem örülni fogtok neki ti is, mert mi nagyon boldogok vagyunk.-folytatta helyettem a férfi.
-Várj hadd találjam ki. Megkérted a kezét?-első gondolta ez volt Carlosnak.
-Nem. Nem arról van szó.-mondtam egyből a férfi előtt.
-Akkor esetleg lesz egy kutyátok?- most a monacói kezdett el találgatni.
-Nem, de ez jó ötlet. Meg se szólalj Carlos, mert így sose mondjuk majd el.-szóltam rá a férfira.Max csak oda állt a hátam mögé és a kezét a hasamra tette.
-Fuu nehezebb mint gondoltam.Terhes vagyok.-a két férfi csak nagy szemekkel nézett mindket.
-Gratulálok. Ez nagyszerű hír. Lesz egy kis Szandi is. -Jött oda Carlos és ölelt meg mind kettőnket.
-Gratulálok haver. -pacsizott le Maxal és ölelte meg őt is.
-Charles?-Szóltam a férfinak aki még mindig a kanapén ült, és csak nézett minket.
-Lesz egy kereszt gyerekem? Gratulálok srácok. Nagyon boldog vagyok.-jött végre oda ő is. Először Maxhoz ment ,valamit súgot a férfi fülébe amire ő csak vigyorogva hevesen kezdett el bólogatni.
-Gyere ide te nőszemély.- ölelt magához szorosan-Gratulálok. Jó ennyire boldognak látni. Már alig várom hogy megszülessen. Ugye tudod hogy én leszek a keresztapja?-vált el tőlem.
-Nem is szeretnék mást. Reméltem hogy elfogadod majd felkérést ,de az még nagyon messze van.
-Nem érdekel. Lesz egy kereszt gyerekem. Már alig várom hogy megtanítsuk gokártozni majd. -na kezdi ő is.
-Még jó hogy ,hiszen az apja is forma-1es versenyző.
-Na ebbe nem menjünk bele megint. -szóltam rá Maxra.
-Mekkora a baba?-Tette fel a kérdést Carlos.
-Még nagyon kicsi csak 5 hetes. Ti vagytok az elsők a családon kívül akik tudják.-néztem a fiúkra.
-Nagyon örülünk nektek. Csodálatos szülők lesztek mind a ketten.
-Köszönjük Carlos.-mondta az újdonsült apuka.
-Ezek szerint a lányok nem tudják még?-Kérdezett rá Charles.
-Nem még nem. Holnap majd elmondom nekik, hiszen akkor már mind a ketten itt lesznek ugye?-kérdeztem rá azért.
-Igen. Fuuhuuu a lányok majd biztos kiakadnak, hogy nem ők tudták meg előbb. Kíváncsi lennék majd a reakciójukra. Főleg arra amikor megtudják majd ,hogy mi már rég tudtuk.-kezdte el vigyorva össze dörzsölni a kezét Carlos.
-Na ne legyél már ilyen szemét velük.- kezdett el nevetni melletem Max.
-Most miért? Ez tudod mekkora aduász lesz majd ha valami nem tetszik nekik?
-Nagyon szemét vagy Carlos.-nevettem én is.
-Szóval lesz egy kicsit Verstappen. Hát srácok ,még egyszer gratulálok nektek. És köszönöm hogy az elsők között lehettem akik megtudták. Ez nagyon sokat számít nekem. - mentem oda a spanyol férfihez és öleltem meg.
-Nagyon jó barátom vagy Carlos. Mindig melletem voltál amikor szükségem volt valakire.
-Ezek után is ugyan úgy számíthatsz rám
niñita mindig. - (*kicsi lány)
-Köszönöm. -váltam el tőle.
-Na de menjünk enni végre. Éhes vagyok.
-Na gyere megetetünk, ne hogy itt nekünk elkezdj majd hisztizni hogy éhes vagy.- kezdett el piszkálni Charles.
-Hé, most kettő helyett eszek ám. Nem ér vele piszkálni.- szóltam rá a monacoira.
-Na de tényleg menjünk ,mert a végén éhen hal majd nekünk. -kezdett el minket kiterelni a szobából a holland férfi.