Unknown Friend (M.V.)

18.fejezet

Csöngettek. Így gyorsan kezet mostam és mentem is kinyitni az ajtót.Max állt ott.Nem számítottam rá . Előbb érkezett mint ahogyan megbeszéltük, de nem zavar. Őrülök neki hogy itt van.
-Szia.Gyere be.- álltam is el az ajtóból hogy be tudjon jönni.
-Szia.- köszönt és egy puszit adott az arcomra.Már ment is el mellettem, a cipőjét lehúzva indult el a lakásba.
Valami furcsa vele kapcsolatban ,de nem tudom még hogy mi.
Beérve utánna már a konyhába volt mire én utol értem.
-Mit főzöl?-Kérdezett rá.-Ismerős az illata.
-Paradicsomleves. Azt mondtad szereted. Gondoltam akkor csinálok azt.Hátha ízleni fog ez is.-Remélem hogy tetszeni fog majd neki.
-Biztos hogy finom lesz.
Leült a pulthoz, én pedig vissza mentem a tűzhelyhez és megnéztem, hogy áll a leves.
-Nem sokára készen lesz.Kérsz addig valamit inni? Vagy esetleg egy szendvicset tudok csinálni ,ha nagyon éhes vagy.
-Nem köszi.Egy pohár colát elfogadok ha van itthon.-Persze hogy van.
-Még szerencse ,hogy ma vásároltam be, így van itthon-mentem a hűtőhöz és vettem ki belőle az üdítőt.Majd egy poharat szedtem elő és öntöttem neki a pohárba ,majd oda adtam neki.
-Köszönöm.Milyen volt a mai napod?-Kérdezett rá ,de valami furcsa éllel a hangjában, amit nem értettem.Reggel még semmi baja nem volt . Nem értem mi történt.
-Jó. Egész jól éreztem magam a többiekkel. Bár a tenisz még mindig nem megy, de attól kezdve jó volt.
-Igen, láttam hogy jól érezted magad. Főleg azzal a palival akivel játszottál.
Nem is mondtad, hogy ő is ott lesz.-ezek szerint az a baja.
-Én sem tudtam.Charlesnak az egyik haverja volt ,ma ismertem meg én is.
-Ahhoz képest hogy nem ismered ,egész jól el voltatok.
-Igen, jól éreztem magam.Nem értem mi a bajod vele.Esetleg nem kellet volna hozzá szólnom ,vagy bunkónak kellet volna vele lennem?-kezdtem magam felhúzni.
-Nem azt mondtam hogy bunkó legyél vele, de a képeket elnézve, elég közel került hozzád.- igen vannak képek ,hiszen Charlotte csinált egy csomót ,hogy legyen mit megosztani az instagrammon.De nem  hiszem el ,hogy a képek miatt ennyire ideges.Mert igen, már ideges. Látszik rajta.
-Miért, mégis mit láttál azokon a képeken?Semmi sem történt.Nem hiszem el ,hogy ez miatt vagy ki akadva. -keztem el járkálni a konyhában.
-De igen ki vagyok akadva! Ne ölelgesse azt, aki nem hozzá tartozik.-hogy mi van?
-Csak a kép miatt álltunk össze, hogy mindannyian bele férjünk. És ha nem tűnt volna fel, Charles is ugyan úgy meg ölelt. Rá nem vagy féltékeny esetleg? -kezd kicsit sok lenni.
-Nem, mert tudom hogy hűséges és tudom, hogy hogy tekint rád. Meg  amúgy is, ott volt Charlotte is.És nem vagyok féltékeny de már mondtam, nem nyúljon ahhoz aki nem az övé.
-Na álljunk meg egy percre.Mi az hogy nem az övé? Én egy tárgy vagyok, ami ezek szerint a tiéd?Mert én nem tudok róla.És ezt fejezd be. Semmi okod nincs arra ,hogy féltékeny legyél.De ha már itt tartunk ,akkor képzeld nekem sem tetszik, hogy mindenféle nő a közeledben van. És még mielőtt megszólalnál ,nem a rajongóktól beszélek, hanem azokról akik a versenyen ott vannak a Red Bullnál, és azt lesik tátott szájjal, hogy te mit csinálsz. Én sem szóltam miatta, pedig nekem sem tetszik . De ez van, és ezt  elfogadom.-erre már nem mondott semmit csak hallgatott.
-Mi az, nem mondasz semmit?-remélem hogy még ma válaszol.
-Igazad van. De akkor is ,azok a nők nekem nem jelentenek semmit, és nem is ismerem őket. Nem az én vendégeim, nem tehetek róla hogy ott vannak.
-De én tehetek róla ,hogy ő ott volt ugye?Még úgy is hogy nem is tudtam róla, és nem is ismerem.- léptem vissza a tűzhelyhez és kapcsoltam le a leves alatt a gázt.
-Nézd Max, ezt meg kell beszélnünk. Nem veszekedhetünk mindig ,ha valamelyikük közelébe egy másik ember megy, csak azért mert valakinek nem tetszik.-itt rá gondoltam.
-Tudom. Ebben igazad van ,de akkor is meglepett ,hogy láttam a képeket és látszik rajtad ,hogy jól érezted magad velük.Főleg úgy, hogy ahogy láttam te végig azzal a férfival voltál.-igen a csapatokról külön képet is csináltunk.
-Mint mondtam ne képzelj bele semmit, mert nincs semmi.Most találkoztam vele először ,és pechére pont velem került egy csapatba. Ami miatt csúfos vereséget szenvedtünk. Nem az én barátom, úgyhogy nem valószínű hogy újra találkozni fogunk. De ha mégis így van, akkor sem kell féltékenynek lenned.-felállt a székről és oda jött elém.Én a konyhapultnak támaszkodtam, és vártam hogy mit szeretne.
-Igazad van és sajnálom, hogy így reagáltam.Csak te sem mondtad reggel, és ahogy megláttam a képeket kicsit elöntötte az agyamat a szar . Főleg hogy apám is telefonált.A következő versenyen már ő is ott lesz.Eddig végig velem volt, de volt itthon egy kis gond ,azért nem tartott velem a szünet után, és most már tud csatlakozni a csapathoz.Csak hirtelen megijedtem, hiszen ő nem tud még rólunk, és nem tudom hogyan fogadja majd ha megtudja.-hát azt én sem tudom és tartok is tőle nagyon.
-Nem kell neki még elmondani . Várjunk vele egy kicsit.-remélem bele megy.
-Nem vagyok benne biztos ,hogy ez jó ötlet. Hiszen előbb utóbb úgy is kiderül, és akkor csak rosszabb lesz ha a sajtóból tudja majd meg.Csoda hogy még eddig nem derült ki.-igen ez egy csoda, hiszen mégis csak mutatkoztunk együtt a reptéren is . De hála az égnek, az még nem került ki sehova.
-Jó ,ezt majd még meg beszéljük.De most hogy mind a ketten lenyugodtunk kicsit, és megbeszéltük mindent ami a mai nap történt, mivel kész a vacsi, így együnk.Mit szólsz hozzá?-Erre csak megcsókolt és már fordult is meg és vette elő a tányérokat.