Unknown Friend (M.V.)

22.fejezet

A korai vacsora elég jó hangulatban telt. Nagyon sokat beszéltünk az apjával. Kérdezősködött a szüleim felől, és nem mondom hogy nem lepődött meg ,amikor mondtam neki, hogy én félig magyar vagyok.
-Ezt nem gondoltam volna.Nem is lehet hallani az akcentusán, hogy magyar. Szinte nincs is akcentusa.
-Hát igen. Anyu nagyon sokat beszélt velünk otthon magyarul, hogy megtanuljuk azt a nyelvet is, és én ennek nagyon örülök.
-Ezek szerint ha jól értettem, akkor most Magyarországon él a családja?
-Igen ott élnek.Én az egyetem miatt jöttem vissza Monacoba és hát ott is ragadtam.-Nevettem fel egy kicsit.
-Ha nem nagyon személyes kérdés, megkérdezhetem hogy került be a ferrarihoz?-miért is lenne az.
-Az egyetem alatt kellet egy gyakornoki hely, és én oda kerültem . Nem voltam akkor még versenyeken csak Monacoba, hiszen akkor utazni kellet volna.Pár hetet kint töltöttem Olaszországban a gyárban, és ott töltöttem le a gyakornoki időmet.Amikor végeztem az egyetemmel úgy gondoltam, hogy egy próbát megér, nem vesztek vele semmit ,így beadtam az önéletrajzomat.Az akkori sajtósuk csak abban a szezonban maradt velük, így kellet a helyére valaki és csodák csodájára visszahívtak.Abban a szezonban csak a felén voltam jelen. Az amolyan próba időszak volt, hogy meg állom-e a helyem.-meséltem el.
-Hát ezek szerint nagyon jól megállta már akkor is a helyét ,hiszen nem véletlenül van ott ahol van.
-Köszönöm. Remélem így is marad majd.
-Biztos vagyok benne ,hogy így lesz.Rengeteget dolgozol. Szinte folyton a pályán vagy ha pedig nem, akkor meg a gép előtt ülsz. Még ha kell késő este is.-Szólalt meg Max és utalt arra a bizonyos videóra ,amit este küldtek át.
-Nekem ez a munkám, és szeretem csinálni azt amit csinálok.-Néztem bele a kék szemeibe.
-Tudom. És nincs is ezzel semmi baj ,csak ne terheld túl magad.-nézett ő is bele a szemembe.
-Nem fogom nyugi.De pont te beszélsz?
-Most ezt miért mondod?-Nem érti...
-Nem én száguldozok 300km/h minden héten.Pont neked kellene vigyáznod magadra.
-Ebben igaza van fiam.De még mielőtt bármit is mondanál, neked is igazad van.Fiatalok vagytok még ,nem szabad csak a munkának élni.Élvezzétek ki a szabadidőt amíg lehet.-hát ezzel meglepett nem kicsit.
-Azon vagyunk apa hidd el, de az első most a verseny.
-Épp arról akartam veled beszélni. Ugye említettem már, hogy ismerkedek a rallival.-A fia csak bólogatott. Én nem értettem semmit ,így csak csendben figyeltem.
-Így gondoltam hogy belevetem magam. Így nem tudok annyi időt veled tölteni a versenyeken.De amin tudok ott leszek, és az utolsó versenyen 100 % hogy jelen leszek.
-Ezek szerint nem csak próbálgatod, hanem már komolyan is gondolod, hogy ralli versenyző leszel.
-Igen. Már egyre jobban megy, csak még szokni kell hogy más a pálya, és azt hogy folyton beszélnek hozzám.-Ezek szerint az édesapja újra vissza tér a versenyhez, de más műfajban.
-Már tudod mit hogyan kell tenned, és nincs már arra szükséged Max ,hogy végig veled legyek.A tavalyi év után már nem kell.Megnyerted a versenyt, világbajnok lettél és sose fogom neked elfelejteni, hogy abban az évben végig veled lehettem.- nem érzem úgy hogy nekem most itt lenne a helyem.  Ez kettőjüknek kell megbeszélni, így ellnézést kérve kimentem a mosdóba.
-Elkísérlek.-állt is fel Max egyből.
-Nem, te itt maradsz . Én is el tudok menni egyedül a mosdóig ,nem lesz semmi bajom.Ma már estem egyett, így ez is megvolt. Több nem lesz már.-probáltam elviccelni. Így kibotorkáltam a mosdóba, remélem addig meg tudnak mindent beszélni.
Vissza érve épp valamin nevettek. Vissza ülve a helyemre, az édesapja hagyta abba előbb a nevetést.
-Nos fiatalok.Remélem minden rendben lesz köztetek, és ez sokáig fog majd tartani.-épp válaszoltam volna de a fia megelőzött.
-Hidd el apa ,hogy sokáig tervezek ezzel a csodálatos nővel.- én csak mosolyogtam és éreztem hogy az arcom kezd pirosodni.
-Hát akkor ha mindannyian megvagyunk, akkor akár mehetünk is.-Ez volt a végszó. Így indultunk vissza a szállodába.

A szüleimmel telefonáltam videó hívásban ,amikor valaki kopogott az ajtómon.A hívást nem szakítottam meg, így a telefonnal a kezemben mentem ajtót nyitni.
-Most hallottam mi történt.Téged nem lehet egyedül hagyni a garázsban, mert össze töröd magad.-semmi köszönés csak berontott mellettem az ajtón a monacói.
-Neked is szia Charles.-köszöntem neki én ,ha már ő nem tette meg.Épp mondani akart valamit amikor észre vette, hogy a szüleim vannak a telefon másik felén.
-Üdvözlöm önöket! Hogy vannak?-vette is ki a kezemből és indult meg az ágyam felé ahova letelepedett, és nem foglalkozva velem, kezdett el a szüleimmel beszélgetni.Anyuék ismerik a fiúkat ,hiszen találkoztak már velük  egy pár alkalommal.Nagyon szimpatikusak nekik, és én ennek nagyon örülök.Addig amíg a jó barátom lefoglalja a szüleimet ,én addig kivettem az esti pizsimet és, úgy gondoltam akkor már a holnapi ruháimat is kimészítem.Nem kellet sokat válogatnom. Egy fekete cső szárú farmer a csapat póló, egy pulcsi és persze a sapka. De ez nagyon ritkán van rajtam.
Már vagy 20 perce beszélgetnek mire hallom ,hogy a elköszöntek egymástól. Mentem a telefonomért ,de addigra a férfi lettete maga mellé az ágyra.
-Anyummék?-hiszen tőlem el sem köszöntek.
-Elköszöntünk egymástól, így letettük a telefont.De nyugi megígértem nekik, hogy vigyázok rád.És csak hogy tudd, lassan engem jobban szeretnek mint téged.-úgy vigyorgott hogy szinte az összes fogát láttam.
-Töröld le a vigyort a képedről ,vagy én fogom.És ez nem is igaz. Én vagyok a lányuk ,engem jobban szeretnek.-igaza van, anyuék tényleg szeretik őt.Főleg azóta ,hogy tavaly a verseny után, amire ők is eljöttek, hála neki tudtam jegyet szerezni ,eljött velünk haza. Így ott maradt egy pár napot.Azokban a napokban nagyon sokat beszélgettek, így megismerte a családom többi tagját is.Mindenki megszerette.Amikor csak lehet beszél velük és nekem ez nagyon jól esik.
-Tudod hogy igazam van.De ha ez megnyugtat ,anyu meg téged szeret jobban mint minket.Mindig is akart egy lányt, de hát 3 fia van.-Nagyon szeretem az anyukájukat. Mindig is nagyon kedves volt velem.Amikor csak lehet itt van a versenyen, és ilyenkor mindig bejárjuk az adott várost hogy körülnézünk.
-Mert én ilyen elbűvölő személyiség vagyok, azért.
-Aha na persze.Vagy csak azért mert ki tudtok minket pletykálni. Főleg amikor Charlotte is itt van.Tudom ám ilyenkor mit csináltok.-Imádom amikor ők ketten itt vannak.
-Na jól van hadjuk.Miért is jöttél?-ültem le az ágyra én is.
-Mi van a lábaddal?-nézett az említett lábamra amin egy fásli volt körbetekerve.
-Ficam.Jegelem és pihentem. Megpróbálom nem megerőltetni még jobban, és akkor hamar helyre jön majd.
-Hát hihetetlen vagy komolyan. Ezt hogy tudtad így össze hozni?-kérdezet rá.
-Elestem és úgy.De te honnan tudod amúgy?-nem mondtam neki mi történt.
-Találkoztam Landoval ő mondta.-A pletykás formáját azt.
-Szuper, ezek szerint mindenkinek elpletykálja.
-Nem mindenkinek csak nekem és Carlosnak.Amúgy ő is jön majd ,de most Isaval beszél telefonon.
-És Maxnak. Neki is elmondta. Ő jött értem a dokihoz.-Meséltem neki
-Tényleg, láttam itt az édesapja. Találkoztál már vele?-mire válaszolhattam volna már megint kopogtak.
-Hagyd majd én kinyitom.-ment az ajtóhoz és engedte be a csapattársát.
-Cariño, veled meg mi történt?-jött beljebb és állt meg elöttem.
-Hoztam a formámat, elcsúsztam és ráestem a lábamra.Ficam.
-Nem maradhat egyedül a garázsban többet.-mondta a spanyol a társának aki csak helyeselte rá.
-De vissza térve, mi volt Max apjával?
-Kérdezett rá újra a barna hajú férfi.
-Itt van Max apja?Találkoztál vele?-Szólt közbe az újonnan érkező is.
-Igen. Találkoztam vele.
-Na mesélj el mindent.-És már húzta is oda a széket ami szoba egyik sarkában állt, várva hogy meséljem el mi történt.
Miután elmondtam mindent a fiúknak, csak annyit mondtak, hogy ezek szerint szimpatikus vagyok neki, hogy így fogadta.
-Meddig marad? Azt nem mondta?
-Csak ezen a versenyen marad és megy is el.-mondtam el nekik Carlos kérdésére válaszolva.
-Akkor nem lesz itt sokat.
-Hát nem.-Még egy darabig beszélgettünk és a fiúk indultak is el a saját szobájuk felé, hiszem már elég késő volt.
-Jaj, el is felejtettem mondani.Isa mondta hogy hívd fel ha lesz rá időd.-csapott a homlokára Carlos.
-Oksa felhívom minnél előbb.-Ez volt a végszó és már mentek is el.
Felhívtam az említett személyt. Nagyon régen találkoztunk már, így elég sok mindenről nem tudott.Nagyon sokáig beszéltünk de megígérte, hogy a következő futamon már ő is ott lesz ,és akkor személyesen ki tudjuk pletykálni a fiúkat.