Unknown Friend (M.V.)

49.fejezet

A média eléggé felkapta a kapcsolatunkat. Főleg hogy egyszerre jelentettük be az eljegyzésünket és azt is hogy kisbabánk lesz, ráadásul kisfiú.
A lányok nagyon jó képeket csináltak a meglepi buliról, és sikerült egy videót is kitenni amikor kidurrantjuk a lufit és Max felkiállt hogy kisfiú lesz.
Az egész média és a két csapat oldala is ezekkel a képeket és a videóval van telle. Mindenki megosztotta és rengetegen gratuláltak. Szerveztek egy bulit az egyik versenyen ,így az egész ferrari csapat együtt gratulált a kicsihez. Rengeteg ajándékot kaptunk már most.
Az esküvővel úgy vagyunk, hogy megtartjuk még a szülés előtt de csak a család és a közeli barátok lesznek ott. Pont beleesünk a  nyári szünetbe, kicsivel több mint fél  időbe járok majd akkor ,így a hasam sem lesz talán akkora mint egy hordó.
A csapatokból is egy pár embert meghívunk akik közel állnak hozzánk ,így a két csapatfőnök is ott lesz majd. Durván 40 ember lesz ott. A nászútunkat most elhalasztjuk de majd bepótoljuk valamikor.
A lányok segítenek mindenben, rengeteg mindent küldenek így nekem csak ki kell választanom azt ami tetszik. A munka is elég jól megy, találtak a helyemre egy nagyon jó szakembert de én a munkámat ugyan úgy elvégzem amíg el tudom. Így megosztjuk a munkát. Ha már nem tudok kimenni a versenyekre, akkor otthonról fogok majd dolgozni.
Nagyon jól kijövünk, gördülékenyen megy a munka.
A fiúk is nagyon jól állnak eddig, szinte ugyan az van mint tavaly volt. Hol a ferrari ,hol a Red Bull vezet.
-Mi lesz az utolsó versennyel?- érdeklődött Carlos hiszen ismét nálam bujkálnak, de most az edzők elől.
-Úgy néz ki hogy itt tudok lenni. De vigyáznom kell majd hogy ne erőltessem meg magam.
-Na szuper, akkor nem maradsz le róla. -nem nem fogok.
-Hol van már Charles? Mire ide ér addigra én éhen halok.- igen ő ment el nekem kajáért. Nem azért mert nem tudok menni, hanem a fogadásunk miatt. Amit hála az égnek de elveszítettek. Így volt bőven időm hogy kiválasszam azt a két versenyt amikor teljesítik a rájuk eső részt. Így van ez most is, ezen a hétvégén kicsit nyomotabban érzem magam. De az nagyon vigasztal hogy a következő verseny a haza pálya lesz. Legalábbis nekem. A Hungaroring. Imádom azt a helyet, és tudom hogy nagyon sokan szeretik.
-Megjöttem. Bocs csak találkoztam Pierrel és kicsit ekdumáltuk az időt. Amúgy üdvözöl. - igen Gasly, hát nem rossz a kapcsolatunk ,de nem is igazán jó. Olyan megvagyunk és ennyi. Nem sűrűn beszéltünk csak néha ha úgy volt időnk.
-Én is őt. De most add végre oda a szendvicsemet.-vettem ki a kezéből és már bontottam is ki.
-Ennyire éhes vagy?-ült le ő is.
-Hát a fákkal és a kekszekkel nem igazán lehet jól lakni. -tömtem magamba a szendvicset.
-Te azt ettél egész idáig?- Carlos majd kiesett a székből.
-Jaj de hogy, reggel ettem a hotelba. Nem jövök el reggeli nélkül. De az nem most volt.- a fiúk csak össze néztek.
-Mióta vagy itt? Mármint a pályán?
-Nem tudom, olyan 8 körül már itt voltam. Maxnak előbb kellet bejönnie ,én meg nem tudtam vissza aludni így, elmentem reggelizni és már jöttem is be.
Miért?
-így már akkor értjük hogy miért vagy ennyire éhes. Mégcsak 11 óra vany de te már reggeliztél és egy csomó nassit is meg ettél.- kösz Charles.
-Jó kettő helyett eszek ám.- ettem tovább.
-Ebédelni is jössz majd velünk?- vette át a szót Carlos.
-Mikor akartok menni?
-Majd edzés után. Olyan fél 2 felé.
-Lehet. Majd meglátom.
-Jobban járnál vele. Akkor nem kellene ennyi édességet meg enned.- mutatott Charles a kukámra amibe ott volt a kekszes zacskó.
-Hadjál már vele. Max folyton gyümölcsökkel akar tömni. Csak ilyenkor ehetek azt amit akarok. Nem kívánom annyira a gyümölcsöt mint az édességet, nem tudok vele mit kezdeni.-dőltem hátra a székben és keztem el simogatni a hasamat.
-Nem jössz velünk?-kérdezte meg Charles.
-Hova?
-Edzeni. Neked úgy is kismama torna lenne. Jót fog tenni.
-Tudod hogy utálok sportolni. De elkísérlek titeket, de nem állok be.
-Akkor menjünk. Gyere nézd végig ahogy szenvedünk majd.-keltek fel a fiúk a székről, így én is úgy tettem és indultunk is ki.

-Ügyes legyél és vigyázz magadra.- váltam el a szeretett férfitól a verseny előtt.
-Mindig.- csak ennyit mondott és már ment is tovább.
-Szandi.-jött oda hozzám Horner.
-Jó napot.-köszöntem neki.
-Kérlek tegeződjünk. Már a feleségemet is tegezed hiszen nagyon jó kapcsolatban vagytok. -állt meg elöttem.
-Rendben van.-mosolyogtam a férfira.
-Láttam elbúcsúztál Maxtól.
-Igen.Remélem vigyázz magára.- mivel cserélni kellet neki egy alkatrészt ,ezért nem sikerült neki olyan jól az időmérő, így csak az 5. Helyről rajtol majd.
-Ezen ne izgulj. Nagyon jó versenyző, hamar ott lesz majd az elején. Őt ismerve már az első pár körön le előz majd mindenkit.-ebben igaza van. A tavalyi versenyek után biztos lehetnek benne, hogy nem elégszik meg az azzal a helyel ahol a versenyt kezdi. Volt olyan hogy a 15.helyről rajtolt és már a verseny közepén ő volt az első.
-Biztos így lesz majd. Csak vigyázzon magára.
-Vigyázz hidd el. Már egy jó ideje nem megy bele semmilyen necces helyzetbe, de amióta megtudta hogy apa lesz még jobban figyel.
-Csak más is figyeljen.-utaltam itt az előző versenyen történt balesetre. Ocon és Valteri elég csúnyán egybe mentek az egyik kanyarban.
-Kiszámíthatatlan ez a sport. Pont azért szeretik ennyien.
- Ebben teljesen igazad van.
-Na de nekem mennem kell, hogy biztonságba vissza tudjon jönni a leendő férjed.-kezdett el vigyorogni rám.
-Azt jól teszed ha figyelsz rá.Kicsit forró fejű.-nevettem fel.
-Nekem ne is mond.Na de megyek, lassan kezdődik a verseny.-egy gyors búcsú után már ment is el.
Így én is elindultam vissza a garázsba a többiekhez.
-Igzalmas verseny lesz.- jött oda hozzám Arthur.
-Neked is szia, öcsike.-csipkedtem meg az arcát de csak nevetett rajta.
-Na mi az, már nemcsak az anyai korszakodra készülsz,de már a nagymama szerepet is gyakorlod.-simogatta közbe meg az arcát ahol kicsit megfogtam neki.
-Még jó hogy. Jó rajtad gyakorolni.
- Nagyon vicces vagy. Hogy vagy?-,váltott át komolyabb hangnemre.
-Jól. Még elég jól bírom. A fiúk is sokat segítenek.
-Hallotam a fogadásról ezek nagyon hülyék.-kacagott.
-Na jah. Én sem értettem Carlos hogy gondolta de nekem csak jó. Amúgy tényleg sokat segítenek. És könnyebb hogy nem nekem kell mindent egyedül csinálom.-utaltam itt az új munkatársamra.
-Találkoztam  már vele.
-Még nem is gratuláltam a versenyhez. Nagyon ügyes voltál.
-Azért a 3. hely nem rossz, de lehetett volna jobb is.
-Majd legközelebb jobb lesz majd.
-Charles mondta, hogy a héten mennek majd segíteni össze szerelni a bútorokat. Biztos vagy benne hogy jó ötlet arra két észre bízni?-mármint Maxra és Charlesra gondolt.
-Majd kiderül mi lesz belőle, ha már valakinek programja van és nem tud eljönni.- igen Arthurral is jó a kapcsolatom, ahogy az egész családdal, de mégis a tesójával a legszorosabb.
-Bocs majd legközelebb. Megígértem hogy segítek majd, de most sajnos nem jó.
-Jo persze tudom. Azért egy friss kapcsolatra figyelni kell.-itt csak nagy szemekkel nézett rám.
-Mi? Miről beszélsz? Nekem nincs is senkim...-hazudni még mindig nem tud.
-Nekem te ne hazudj. Nem tudsz. Hogy hívják?
-Mia. Egyetemre jár, így nem tud itt lenni. Meg még nagyon korai lenne ha itt lenne. Még a kapcsolatunk elején vagyunk. Anyáék sem tudnak róla.
- Ez érthető hogy nem akarod mindjárt ebbe az egészben belevonni.
-Szandi-én csak  néztem rá de sejtettem mit szeretne.
-Nyugi köztünk marad. Tőlem nem tudják meg.
-Köszönöm.- fújta ki a levegőt, színészkedve hogy megnyugodott.
-Na nézzük a versenyt mindjárt kezdődik.
-Én nagyon kíváncsi vagyok, hogy kinek szurkolsz. Megmondod?- Kiváncsiskodott.
-Annak aki a legjobb. Mindegy számomra,  hogy a 3 férfi közül ki nyeri meg. Mind a hármunknak ugyan úgy szurkolók.
-Na azért valld be hogy Maxnak kicsit jobban. -kezdte el húzkodni a szemöldökét.
-Jaj haggy már vele békén. Erre nem fogok neked válaszolni.
-Ezek szerint igen. Jó nincs ebbe semmi gáz. Tekintve hogy nemsokára a férjed lesz.
-Arthur ha nem fejezed be esküszöm megverlek.-szóltam rá.
-Elfutok elöled.-rántotta meg a vállát és nem foglalkozott azzal amit mondtam neki.

-Azt ne oda tegyétek, hanem kicsit arébb, így nem fogunk tudni elférni.-mondtam a fiúknak, hogy mit hova pakoljanak a baba szobában.
-Mert itt miért nem jó? Hova akarsz itt menni?-kérdezte meg Max.
-Mondjuk az ablakhoz? Pont elé raktad. -mutattam a fotelre.
-Itt is jó helyen van. Pont ide lehet férni.- ellenkezett velem tovább.
Charles csak csendben hallgatott. Nem ez az első összetűzésünk a mai nap, így megtanulta már hogy ilyenkor jobb csöndben maradnia.
-Tudod mit, majd akkor én elrendezem. -mentem oda, hogy alrébb toljam az útból ,mert már kezd elegem lenni ebből.
-Hozzá ne merj nyúlni. Normális vagy? Nem emelhetsz. Ha annyira akarod akkor majd én megcsinálom.- kiabált rám, és már tolta is arrébb.
-Nem béna vagyok, csak terhes.Nem kell velem így beszélni. Ha nem akarod megcsinálni, akkor majd szólok valakinek aki megcsinálja helyetted.
-Nem azt mondtam hogy nem csinálom meg ,de ott is jó helyen lett volna. De tessék arébb van rakva. Megmondta az orvos is hogy ne erőltesd meg magad.
-Jó nem nyúlok hozzá. Amúgy kész van az ebéd. Gyertek enni.-mentem is ki a szobából.
Pár perc után már a két fiú ott ült az asztalnál.
-Tessék. -tettem le eléjük az asztalra a levest. Gyümölcslevet csináltam egy kis tésztával. Tudom hogy mind a ketten szeretik a tésztát ételeket, így azzal nem tudtam mellé nyúlni.
-Köszönjük. -köszönte meg Charles.
-Köszi. Te nem eszel?- nézett rám Max.
-Nem én ettem már. Most nem kell. Megyek megnézem a süti.-hagytam ott őket. Vissza érve a konyhába gyorsan megcsináltam a csokimázt a sütire és raktam is be a hűtőbe hadd hüljön le.
Még gyorsan eltakarítottam magam után amikor csöngettek.
-Szia. De jó hogy ide értél. -engedtem be Charlottet.
-Na mi az? A fiúk kiidegelnek?- jött be a lakásba.
-Csak egy kicsit. Kérsz enni?- mentünk már be a konyhába de előtte még oda köszönt a fiúknak.
-Nem köszi. Menj öltözz át és menjünk akkor ha készen vagy. Vagy kell segíteni valamiben?- kérdezett rá.
-Nem már végeztem. Mindjárt jövök. -mentem gyorsan átöltözni hiszen vásárolni megyünk. A babának és nekem is már kellenek új ruhák, hiszen már elég szűkösen férek bele azokba a ruhákba is amik eddig bők voltak rám.
-Itt vagyok. -Charlotte már a fiúkkal volt a baba szobába.
-Vigyázz magadra.- jött oda hozzám Max.
-Vigyázok nyugi. Biztos ne maradjak itthon segíteni?-kérdeztem még rá.
-Nee-vágták rá egyből mind a ketten.
-Mi ezt megoldjuk. Ti csak menjetek és vásároljatok. - küldött el mindket Max.
-Jó akkor mi mentünk is. Gyere-húzott ki óvatosan a lány a szobából. Még elköszönni sem nagyon volt időm így csak gyorsan intettem nekik.
Beülve az autóba a lány kicsit furcsán nézett rám.
-Mi az?- néztem rá én is mikor bekötöttem az övemet.
-Kicsináltad őket ugye?- indította el az autót.
-Én nem. Csak megmondtam nekik mit hova tegyenek.
-Erre gondoltam. Szerintem örülnek neki hogy eljöttünk.
-Annak biztos hogy én eljöttem. -nevettem fel. Pedig alig voltam bent a szobába hiszen nekem is dolgom volt.

-Ehhez mit szólsz?-emelt a magasba egy aranyos kis kék egyben részes ruhát.
-Szép.- tovább válogattam.
-Ennyi? Szép?- jött oda hozzám a ruhával a kezében.
-Igen. Szép. Nem hiszem hogy nagyon sok szoknyát veszek majd fel. Eddig sem szeretem őket.
-Jó de elég meleg van. Muszáj egy két szoknyát venned. Az minden nőnek kell.
-Nem hagysz vele békén addig amíg nem veszek szoknyát is ugye?
-Pontosan.
Amint megvoltunk a kismama ruhákkal már mentünk is át egy baba boltba.
-Ez nagyon szép. Tiszta cuki.- nézegettük a kis nadrágokat.
-Mond Charlesnak hogy neked is kell egy baba.- mondtam már a nőnek miután vagy a 10.kislány ruhát mutatta nekem.
-Á nekünk még nem kell. Jól megvagyunk nélküle is.-tette vissza a fogasra. -De nagyon cukik. Főleg a kislány ruhák. Neked miért nem kislányod lesz? Teljesen el tudnám kényeztetni. Így csak a fiúknak jó. Csináljatok egy kislányt is majd mennél előbb.- nagyon komolyan mondta.
-Na nem köszi. Még ő sem született meg. Épp elég lesz majd a kicsi is.
-Gondolkodtatok már neveken?
-Még nem igazán. Van időnk még. De eddig akár mit mondtunk a másiknak egyiküknek sem tetszett. Nem tudom hogy fogunk tudni majd megegyezni.,-
Mentünk a pénztárhoz egy csomó kis ruhával.
-Még a baba kocsi színén is alig tudtunk megegyezni. Nekem tetszett a szürke és a barna szín is, de neki nem volt jó. Így lett fekete kék.-meséltem neki mikor kiértünk az üzletből.
-Tök jól néz ki az a kocsi hiszen.
-Nekem is tetszik. De egy örökké valóság volt mire sikerült kiválasztani. A szoba színéről ne is beszéljünk. - elég sokat vitáznunk azon is hogy milyen színű legyen. Így lett halvány szürke kék mintákkal a falon. Persze a plüss forma1 autó volt az első amit beraktunk a szobába. Hiszen az egyik nap azzal jött haza. Meséltem Charlottenak aki csak jót nevetett rajta.