Unknown Friend (M.V.)

29.fejezet

Hazaérve Monacoba ,Max lakásába mentünk. Az út hamar eltelt, hiszen szinte majdnem végig aludtunk mindannyian. Charlesék miután le szálltunk a gépről elbúcsúztak tőlünk, és már mentem is haza. A reptéren rengetek rajongó volt. Mindenki kérdezte Maxot hogy jól van-e. Ő mindig csak annyit felelt ,hogy jól van, ne izguljanak érte. Egyszer csak egy kisgyerek állt előttünk és egy képet szeretett volna kérni a példaképétől. Ő csak legugolt a kis fiú mellé, és mind a ketten a kamerába mosolyogtak. Amint az anyukája elkészítette a képet, még gyorsan megköszönte és már mentek is el.
-Aranyos volt ez a kisfiú nem?-kérdezte tőlem amikor már kiértünk a reptérről.
-Igen, nagyon kis cuki volt.
Beérve a lakásba csak bevittük a szobába a bőröndjét, hiszen nekem még haza kell majd mennem ,hogy legyen nálam tiszta ruha.
-Mi lenne ha főznék majd valamit?Mit ennél szívesen?-érdeklődtem nála, hátha kitalál majd valamit.
-Nem tudom. De bármi is lesz az biztos vagyok benne, hogy nagyon finom lesz.-jött ki a szobából.
-Na köszi ,veled most sokra megyek.Mit szólnál egy kis tészta salátához. Hamar megvan és még finom is.-ajánlottam fel neki remélem megfelel majd.
-Nekem jó, de nem hiszem hogy ettem már olyat.Ugye nincs benne hal?- fintort vágott a mondata végén.
-Nyugi ,ebben nincs hal. Sok benne a zöldség és ha szeretnéd még választhatsz is hozzá . Bacon vagy csirkemell legyen benne.-ajánlottam fel neki a két lehetőséget.
-Nem lehetne mind kettő?Úgy is sok benne a zöldség, akkor akár mind kettő lehetne benne.-nem lehetett neki ellen állni főleg, amikor szinte könyörgő szemekkel nézett rám.
-Jó ,akkor lesz benne mind kettő. De akkor én most el is megyek.
-Mégis hova?-ennyire nem lehet vak, hogy nem látja hogy szinte üres a hütője.
-Na mégis hova? A boltba ,és akkor már haza is megyek. Hozok magammal egy két dolgot.-húztam vissza a cipőmet már az ajtóban állva.
-Én is megyek veled.-indult el ő is az ajtó felé.
-Dehogy jössz! Te most szépen itthon maradsz és pihensz kicsit. Nem fognak el rabolni a boltban nyugi.-állítottam meg, és próbáltam vissza felé fordítani ,de ő mintha meg sem érezte volna.
-Mit szeretnél drága?-nézett le rám mosolyogva.
-Tudod te azt.- próbálkoztam tovább, de semmi haszna nem volt.
-Hát lehet nem egyre gondolunk. Jobb lenne ha el mondanád ,mert lehet így nem mész majd sehova, ha az lesz amire én gondolok.-húzta száját egy csábos mosolyra.
-Azt szeretném ,hogy most menj vissza és pihenj le. Nem jössz velem sehova. Pihenésre van szükséged ,úgyhogy ki is verheted a fejedből a perverz gondolataidat.-álltam vele szemben már csípőre tett kézzel.
-Tudod nagyon cuki vagy amikor ezt csinálod.-tovább mosolygott, nem foglalkozva azzal amit mondtam neki.
-Mégis mit csinálok?-nem értem miről beszél.
-Hát ezt, hogy itt állsz előttem . Csípőre tett kézzel és próbálod nekem megmondani hogy mit tegyek. Nagyon cuki.-emelte meg a kezét hogy bele csípjen az arcomba.Gyorsan hátra fordultam ,nem foglalkozva azzal hogy ott áll és nevet rajtam. Felkaptam a táskámat és vettem el a kocsi kulcsát a polcról.
-Elvittem a kocsidat, remélem nem gond. -kiálltottam neki még vissza, és már csuktam is be az ajtót magam után.

A lakásomba beérve szinte elfogott a honvágy. Nagyon kevés időt töltöttem itt az utóbbi időben ,és most sem haza jöttem ,hanem Maxnál vagyok. Gyorsan kipakoltam és már szedtem is össze egy pár darab ruhát ,amit elpakoltam egy kisebb táskába. A hét közepén el kell mennie a gyárba, így majd lesz időm itthon mindet rendbe tenni. Miután eljöttem otthonról, gyorsan egy szupermarketbe vettem az irányt.
A boltba megvettem minden dolgot ami kell . Kicsit többet is mint ami az étel elkészítéséhez kellet volna, de szinte üres volt az ő hűtője is, és tudom hogy szereti a gyümölcsöket . Azokból is vettem bőven. A lakásához érve beparkoltam a garázsba ,és mentem is fel az ő emeltére. Szerencsére a kulcs nálam maradt amikor megjöttünk . Én nyitottam ki az ajtót és automatikusan elraktam a táskámban. Beérve a lakásba csend honolt mindenhol ,csak a tv ment halkan. Beljebb lépve láttam, hogy Max elaludt a kanapén és a macskák is ott alszanak a szőnyegen a gazdijuk előtt.Még szerencse ,hogy vettem nekik is kaját. Nem tudom hogy van-e nekik itthon vagy sem.
Halkan elmentem a konyhába és kipakoltam a táskákból. Gyorsan elmentem még át öltözni ,valami kényelmesebb szettbe. Magamra kaptam egy nagy pulóvert és egy szabadidő nadrágot, a hajamat egy kontyba kötöttem ,és már mentem is vissza a konyhába ,hogy neki tudjak állni elkészíteni az ételt ,mire a férfi felébred.
Már javában a zöldségeket vágtam fel, amikor megéreztem egy kezet a derekam körül ,és hogy valaki belepuszil a nyakamba.Ilyedtemben megugrottam egyett, amin ő egy aprót nevetett.
-Csak nem meg ilyedtél drága?-húzodott el tőlem, hogy szembe tudjak vele fordulni.
-Tudod ,nem épp jó dolog egy olyan embert megijeszteni ,akinek kés van a kezébe.- tetten le a pultra a kést és adtam neki egy gyors puszit a szájára.
-Mikor jöttél meg ,hogy már ennyi mindennel készen vagy?-utalt itt arra hogy a bacon már le van pirítva ,és már a husit is pirítom. A tészta is készen van ahogyan a szósz is hozzá.
-Már egy ideje. Aludtál és nem akartalak felébreszteni.-fordultam vissza és aprítottam tovább a zöldségeket. Ő addig lopott egy darabot a pirított baconből és már vette is az irányt a szósz felé.
-Ez mi?-kóstolta meg.-Nagyon finom.
-Az kell majd a tésztára ,úgyhogy jó lenne ha nem ennéd meg. És lehetőleg a bacont sem-húztam el előle, hiszen megint lopott belőle.
-Tudok valamiben segíteni?-állt meg újra melletem.
-Nem.Maradj csak ,nemsokára végzek vele és akkor majd ehetünk.-Ő csak arébb állt és kezdett el csinálni magának egy teát.
-Kérsz te is?-Mutatta fel a tea filtert.
-Nem köszi ,de egy kávét csinálhatnál helyette.
-Nem iszol kicsit sok kávét?-pár perc után tette le mellém a kávés poharat.
-Nem. Nekem ez létfontosságú.-ittam belőle egy keveset és már vissza is fordultam, hogy össze tudjam rakni az ételt.
-Beszéltem anyával amikor elmentél. -újságolta és leült velem szemben a pulthoz ,onnan nézve hogy mit csinálok.
-Jól le is szidott ,hogy nem akkor hívtam amikor te is itt voltál.-nevetett.
-Tényleg?Jól van?-érdeklődtem az anyukája felől.
-Igen. Jól van. Megnyugtattam hogy jól vagyok és van aki vigyázz rám. Szeretett volna veled is beszélni ,hiszen apa már mesélt rólad . Nem tartja igazságosnak hogy ő már ismer és találkozott is veled, ellenben ő még csak nem is beszélt veled soha.-mesélte el amit mondott neki az anyukája.
-Hát szeretném én is megismerni és a tesóidat is.- raktam közbe össze az ételt.
-Lesz rá lehetőséged. Mit szólnál hozzá, ha két ünnep között elmennénk hozzájuk?Akkor meg tudnál ismerni mindekit ,és maradhatnánk egy pár napot.Karácsony előtt meg Magyarországra a szüleidhez . Így az ünnepeket itthon tudnánk tölteni együtt.
-Szinte leesett állal hallgatam amikor felvázolta nekem az ötletét. Nem azért mert nem tetszett ,csak meglepett hogy már így eltervezett mindent.
-Te mégis mikor találtad ezt ki?-Néztem rá kérdőn.
-Hát volt időm rajta gondolkodni. De tetszik az ötlet?
-Igen. Nagyon tetszik. Ez mindenkinek jó lesz majd.-örültem neki nagyon. Így mind kettőnk családjánál tudunk lenni egy kicsit, és mégis együtt töltjük majd a karácsonyt.
-Akkor ez azt jelenti hogy kettesben töltjük majd a karácsonyt?-Kérdezett rá.
-Hát ha szeretnéd maradhatsz egyedül is.-ajánlottam fel neki.
-Na azt már nem. Ez lesz az első karácsonyunk majd együtt.-szinte háborgott az ötletem miatt.
-Vicceltem nyugi. Nem kell egyből háborogni itt miatta. Szerinted hagynám hogy, egyedül legyél karácsonykor? Na azt már nem.-mondtam és láttam hogy ez már tetszik neki.
Kész lett az étel, és már mind a ketten az asztalnál ültünk és ettünk.
-Ez nagyon finom lett.-dicsért meg .
-Köszönöm.-Ettem én is tovább.
-Lehet egy kérdésem?-itt csak felnéztem rá hiszen nem értem ezt miért kérdezte meg.
-Persze.-tettem le a villámat a tányéromba.
-Ugye te magyar vagy ,és ismersz egy csomó magyar kaját.-itt csak bólogattam. -akkor ezek szerint te tudsz csinálni gulyás levest is?-szóval innen fúj a szél.
Tudom hogy nagyon szereti, hiszen mindig elmondja amikor Magyarországon van, az az első étel amit mindig eszik.
-Igen tudok.-Szinte felcsillantak a szemei.
-Akkor csinálsz majd nekem valamikor?
-Persze, mondjuk holnap jó lesz? Babot szeretnél vagy krumpli gulyást?
-Hát én eddig csak babot ettem és imádom ,úgyhogy legyen bab akkor.
-Szerencse hogy ezt mondtad mert a krumplit nem igazán szeretem.-nevettem fel.

Már javában este volt és én dolgoztam. Max ott ült mellettem és a telefonját nyomkodta.Én épp a videókat kerestem amiket be szeretnék majd rakni a kis filmbe ,amit minnél előbb meg szeretnénk csinálni. Már sikerült át küldenem egy párat ami a versenyen volt a fontosabb eseményeket. Ezekben nem csak a győzelmeket értem ,hanem azokat a versenyeket is amikor valami hiba történt, és nem sikerült befejezni a versenyt. Írtam egy üzenetet hozzájuk, hogy páran a csapatból, köztük majd a két pilóta és ha lehet akkor Mattia is, beszéljen kicsit róluk majd. Ők hogyan élték meg ezeket a pillanatokat.
Épp egy videót nézek, Charles egy kád jeges fürdőt vett a verseny előtt és Carlos ott gugolt mellette ,de előtte még 4 gumikacsát beledobott a kádba. Az egyikre az ő neve ,a másikra Chalres neve volt írva. Azokkal a kacsákkal játszottak mint a gyerekek. Ezen nagyott nevettem, és Max oda is nézett hogy mi történt. De amikor ő is meglátta a videót kirobban belőle is a nevetés.
-Tényleg nem normálisak sokszor.- nevetett tovább melletem.
-Hát nem, nagyon nem. Ez mégcsak a kezdett. -ő ezek után ugyan úgy vissza fordult a telefonja felé ,és én tovább válogattam a videókat. Kerestem hozzá egy pár képet is. Remélem jó lesz majd, hiszen nekem már most tetszik.
Egyszer csak pittyent egyett telefonom és jelezte, hogy értesítésem jött. Max megjelölt egy storyban. Amint rámentem akkor láttam, hogy én vagyok a képen amikor a konyhába főzök ,amikor azt hittem hogy ő alszik. Csak annyit írt a képre hogy készül az ételünk.A másik képen ugyan úgy én vagyok, de akkor már a kanapén ülve ölemben a laptoppal. Nem tudtam hogy mikor csinálta a képet, hiszen szemből vagyok lefotózva. Egyszer kiengedte a cicákat az erkélyre ,de nem sejtettem hogy képet is csinál majd.
Én csak beszíveztem őket.
-Kész lesifotós vagy.-mondtam neki felé fordulva.
-Tetszik az alanyom akit fotózni kell.- adott egy puszit az arcomra.
-Meddig dolgozol még?-kérdezett rá.
-Nemsokára befejezem. Miért?
-Hát gondoltam filmezhetnénk egyett. Mondjuk jobban szerettem volna kicsit kimozdulni, de abba úgy sem mennél bele.
-Nagyon is jól gondoltad.Megmondta az orvos, hogy pihenned kell. Így nem megyünk sehova, hanem filmezünk majd egyett. Keress valamit. Addig én ezt befejezem ,márcsak pár perc és végzek majd vele.- ő csak bekapcsolta a tv és kezdett el rajta valami filmet keresni.
Kb húsz perc múlva és is végeztem és tettem el a gépemet.
-Na találtál valamit?-indultam vissza hozzá remélve ,hogy valami normális filmet talált
-Igen ,mit szólnál a gyűrűk urához?
-Na az jó lesz ,már úgy is régen láttam. -ültem le mellé.
-Te láttad a gyűrűk urát?- mintha valami földönkívüli lennék ,úgy nézett rám.
-Igen. Képzeld el láttam és szeretem is. Úgyhogy kezdjük is el ,elég hosszú egy film.

Már csütörtök délelőtt van .Max reggel utazott el, hiszen be kellet mennie a gyárba. Így én haza mentem és neki álltam takarítani és dolgozni is.
A videó készen lett. Meg kell mondanom, valami nagyszerű lett . Egy 25 perces videóról van szó. Remélem mindenkinek tetszik majd. Elküldtem a vezetőségnek remélve ,hogy tetszik majd nekik.  Válaszukat várva addig  nem tettem még közzé sehol a videót ,hiszen lehet hogy ők nem lesznek vele megelégedve.
Csörgött a telefonom, a kijelző Mattia számát írta ki.
-Tessék.
-Jó napot Szandi. Épp most végeztünk a videóval amit az küldött még reggel. Nagyszerű lett. Magában sose csalódtunk, így van ez most is.
-Nagyon örülök neki hogy tetszik. Akkor azonnal közzé is teszem majd.
-Várjon még vele egy kicsit. Valaki hiányzik belőle.
-Mégis ki?- nem értettem, láttam a videót tökéletes volt.
-Maga Szandi.-mi?- maga hiányzik a videóból. Fontos ember a csapat számára, és magának is szerepelnie kell benne. Átküldtünk önnek egy pár videót, amire szeretnénk hogy maga is reagálna. Amint megvan vele ,majd küldje őket vissza,és mi a többit megoldjuk majd.A kész videót megkapja majd és közzé is teheti utánna.
-Rendben van.Akkor minnél előbb neki állok majd ,hogy végre készen legyen.
-Rendben. Nem is tartom fel tovább. Amint megvan vele küldje is el nekünk. -
Még gyorsan elköszöntünk és már néztem is meg az emailt ,hogy mit küldtek . Szinte majdnem az összes videó vissza jött pár kivételével. Ugye ezt nem gondoltam komolyan, hogy ennyire reagáljak? Vagy 8 videó van.
Gyorsan átnéztem őket, hogy mégis miről van szó, és már mentem is gyorsan áthúzni a pólómat egy csapatfelsőre. Elő kerestem a kamerámat és amint beállítottam ,már kezdtem is felvenni a videókat.
Ahogy végeztem velük, már küldtem is vissza őket és csak várnom kellett.