Unknown Friend (M.V.)

44. fejezet

-Nagyon jó a víz. Gyere.-hívott be a medencébe.
-Jó megyek már. Remélem igazad van és nem fagyok meg.- este lévén voltak még mindig lent egy páran a medencénél.
Voltak olyanok akik nem foglalkoztak velünk, de olyan is akadt aki csak bámult minket mintha nem hinne a szemének.
-uu ez kicsit hideg. Melegebbre számítottam.-mentem be óvatosan a medencébe.
-Jó ez. Nem lehet olyan forró mint amiben fürödni szoktál.- úsztam oda hozzá és le fröcsköltem kicsit.
-Na most ezt miért kaptam?-törölte meg a vizes kezével az arcát.
-Miért kell mindig beszólni? Olyan szemét vagy sokszor.
-Igen? Te sem vagy ám jobb.-fröcskölt most ő le engem. Én csak lebuktam a víz alá ,így át úszva a háta mögé próbáltam meg lenyomni a víz alá.
-Nana drága, így állunk?-elkapta a kezemet és bukott le velem együtt.
Mind a ketten feljöttünk a víz alól de csak nevettünk egymáson.
Nagyon jól telt az este. Teljesen kiszívott minket a víz ,így a vacsoránkat csak felrendeltük a szobába.
Másnap elmentünk egyett túrázni a közeli parkba.
Nagyon szép hely, gyönyörű volt ahogyan  a fák lombjai már zöldeltek. Biztos nagyon szép lehet ősszel is a rengeteg lehullott levél.
Van egy kisebb patak a parkban ami végig vezet  az egész erdőn. Ez egy nemzeti park és valami csodálatos.
-Nézd, ott a kis őzike.-mutatott Max a távolba.
-Én nem látom. Hol van?-hiába néztem nem láttam.
-Már sehol. Bambi megijedt, és elment.- nevetett fel a férfi.
-Na szuper. Itt vagyunk egy erdőben de én még egy őzikét sem láttam.
-Majd elmegyünk egy állatkertbe, ott még meg is lehet simogatni őket.-indultunk el újra.
-A kecskéket és a disznókat lehet simogatni, nem az őzikéket.
-Dehogy is nem. A kerítés mögül. Én már koalát is fogtam. Nagyon cuki állat. Kicsit büdős ,de nagyon aranyos.
-Te még koalát is fogtál?-álltam meg hirtelen.
-Igen. Volt rá lehetőségem. Én meg nem hagytam ki.-tök lazán mondta mintha ez egy mindennapos dolog lenne.
-Na menj a tudod hova.-indultam újra el.
-Én meg egy nyamvadt bambit sem láttam.- ő csak nevetett a hátam mögött.
-Na gyere hátha találkozunk még eggyel amit te is látsz.-indultunk tovább.
Hát nem jött több őzike, de egy kis siklóval találkoztunk. Utálom a kígyókat rettegek tőlük. Ezek után szinte le sem vettem a szemem a talajról.

Pár napja hazaértünk már hiszen kezdődik a szezon.
Mind a ketten elutazunk ki ide, ki oda.
Mivel ez az első verseny ezért mind a ketten a gyárba megyünk még a verseny előtt és a csapattal utazunk majd bahreini nagydíjra.
-Mikor indul a géped?- kérdeztem meg amikor az ebédet csináltam. Mind a ketten holnap megyünk majd az én gépem délelött megy. Nem utazok egyedül hiszen Charles is velem tart.
-Majd egykor. Ki tudlak vinni a reptérre titeket még időm is lesz hazajönni .
-Oké. Beszélek akkor majd Charlessal.
-Mikor lesz kész?-hajolt át a pulton.
-Pont most.- zártam el a tűzhelyet.
-Akkor együnk végre. Nagyon jó illata van.-fokhagymakrémlevest csináltam és egy kis párolt csirkemellet burgonyával.
-Megterítenél kérlek? Addig én gyorsan felteszem a telefonomat töltőre.
-Persze menj csak.-kezte el kipakolni a tányérokat.
Gyorsan írtam egy üzenetet a monacoinak hogy holnap tízre ott vagyunk érte Maxal, mert ő visz ki minket a reptérre.
Ahogy elküldtem már írta is vissza hogy benne van, így nem kell ott hagynia az autót.
-Na Charles örül neki hogy kiviszel minket a reptérre.-mentem vissza a konyhába.
-Tényleg? Azt hittem nem fog neki tetszeni.- tette bele a merőkanalat a levesbe.
-De tetszik neki, így nem kell ott hagynia az autót a reptéren.
-A kis szemét. Csak a kocsi miatt örül neki, nem ám azért mert ilyen jó fej barát vagyok.-csak nevettem rajta és leültem a konyhapulthoz.
-Na gyere együnk. Mert ha sokáig háborogsz miatta akkor ki fog hűlni a kaja.-helyet foglalt ő is szembe velem.
-Jó étvágyat.
-Neked is. - mertem ki magamnak egy adag levest.

Hát újra itt vagyunk. Elkezdődött az új szezon. Mindenki nagyon be van zsongba, és találgatnak hogy ugyan melyik csapatnak van a legjobb autója.
-Mi elég jók voltunk a teszteken. Remélem ilyen jó lesz majd a szezon is. -Landonak igaza volt. A McLaren úgy néz ki elég sokat fejlődött a tavalyi évhez képest.
-Nyugi öcsi. Idén mi leszünk a legjobbak.
-Na azért ehhez nekünk is lesz ám egy két szavunk.- Carlos nem hagyta annyiban a dolgokat.
-Úgy ám. Ne felejtsétek el tavaly melyik csapat is nyerte meg a világbajnoki címet.-mutatott magára Charles.
Én nem mondtam semmit, kicsit rosszul éreztem magam ma. Lehet valamivel elrontottam a gyomromat.
-Ezért ti se bízzátok el magatokat. Nem kell elfelejteni hogy ki is volt a tavalyi ellenfeled.-jöttek oda a Red Bullos pilóták is.
-Szia drága.-nyomot egy puszit a hajamba Max.
-Szia.-én csak felmosolyogtam rá.
-Szia Checo. Rég láttalak.-öleltem meg a mexikói pilótát.
-Szia. Én is téged. Jó látni hogy már semmi bajod.-utalt itt a balesetre.
-Nem is akarok rá emlékezni.-kicsit leült a beszélgetés ezek után.
-Hé Max, jól láttam az előbb hogy a Szandi Checot megölelte, téged viszont nem? Csak nem kezd rád unni?-kezdte el piszkálni Ricciardo.
-Fogd be Daniel.
-Pofa be.-Szóltunk rá egyszerre.
Ezen a többiek csak jót röhögtek.
-Tessék, azt hiszem megkaptad rá a választ.-ütögette meg a csapattársa vállát Lando.
-Kár. Pedig én is itt vagyok. Én miért nem találok soha, egy olyan nőt magamnak mint ez a három hülye?-Mutatott a fiúkra.
-Mert nem vagy olyan jóképű mint mi.-vágta rá Carlos.
-Bizony ebben igaza van. Ezt az arcot mindenki szereti.
-Kicsit nagyképű vagy Charles nem?- szólt közbe már Max is.
-Csak mert én is itt vagyok ám. Imádnak a nők.-erre csak rácsaptam a kezére.
-Tényleg? Ugyan hány nő imád téged?-tettem fel neki a kérdést.
-Huuu haver most megszivtad.-kezdett el Daniel vigyorogni mint a vadalma.
-Nem számít, én csak egy nőt imádok és ő itt áll melletem.-húzott vissza magához.
-Szerencséd van.-morogtam halkan, de meghalloták és újra el keztek röhögni.
-Na de nekünk mennünk kell. Intejútok lesz fiúk, úgyhogy menjetek készülődni. -küldtem el a srácokat miután ránéztem az órámra.
-Nekem is mennem kell. Sziasztok srácok, és csak okosan.-még egy gyors csókot nyomtam a holland ajkaira és indultam el én is.
Útközben meg kellett állnom, mert úgy éreztem hogy hirtelen mintha megszédültem volna.
Nem foglalkoztam vele ,ahogy elmúlt már mentem is tovább.