Unknown Friend (M.V.)

48. fejezet

Pár héttel később:

Hollandiában vagyunk, el jöttünk Max családjához. Épp úton vagyunk már hozzájuk, pár perc és oda is értünk majd.
Már nem izgulok úgy mint az első találkozás alkalmával.
-Kicsit lehetnél gyorsabb is.-szóltam neki.
-Na miért? Nem akarod hogy száguldozzak.-nézett rám miközben vezetett.
-Nem is akarom most sem. De egy kicsivel azért gyorsabban is mehetnél.-nem akartam neki mondani hogy megint pisilnem kell. Voltam a repülön és a reptéren is amikor leszáltunk. Csak egy kis üveg szénsavas vizet ittam, de úgy látszik ebben az állapotban nem bírom.
-Csak nem valami gond van?-nézett rám újra. Már muszáj volt máshogy ülnöm, így egyből észre vette hogy megmozdultam.
-Nem semmi. Mikor érünk kb oda? -kérdeztem meg.
-Hát kb. olyan 10 perc.- na ne.
-Micsoda? Még 10 perc ?- kezdtem el sipákolni.
-Igen. Már nem vagyunk messze. Esetleg szeretnél valamit? Van itt egy benzinkút nem messze.- muszáj elmondanom neki.
-Pisilnem kell.- lehet meg sem hallotta, olyan halkan mondtam.
- Már megint? Hiszen voltál a reptéren is.-kezdett el hitetlenkedni.
-Igen képzeld el ,megint kell. Úgyhogy jó lenne ha megállnál annál a benzinkútnál.
-Kérésed számomra parancs drága.-nevetett fel. Kis idő múlva lefordult a benzinkúthoz ,így végre meg könyebülhettem.
Vissza ülve az autóba már indultunk is el.
-Na most akkor kibirod hazáig?- még mindig vigyorog.
-Ne legyél ennyire szemét jó?! Szerencsétek van nektek férfiaknak.
-Ezt hogy érted? Miben is?
-Abban hogy mindent nekünk nőknek kell kiállnunk. Havonta a menszes ami nem mindenkinek fájdalom mentes. Hidd el nagyon tud fájni. Ott van a gyógyszer szedés, pont azért hogy baba ne legyen. Azt is a nőnek kell szednie. A szülésről ne is beszéljünk, és az utánna lévő dolgokról. -tudtam volna neki még sorolni a dolgokat ,de ő csak felemelte a kezét hogy megértette.
-Felfogtam. Nem piszkállak a kicsi hólyagoddal, ígérem.- úgy meg tudnám most kicsit ütni.
-Na gyere drága megérkeztünk.-Hajtott fel a felhajtóra egy kis idő után.
-Végre. Akkor menjünk.-szálltunk ki a kocsiból és indultunk meg a ház felé.
-Anya megjöttünk.-kiáltott be Max a házba.
-Már itt is vagytok? Kicsit későbbre vártalak titeket.-jött felénk Sophie.
-Annyira örülök nektek drágáim.
Gyere ide végre hadd öleljelek meg. -szorosan megölelt először engem aztán a fiát is.
-Gratulálok gyerekek. Ennél jobb hír nem is érkezhetne a családba. Gyönyörű kismama vagy. Jól látom, hogy picit már látszik?-Mutatott a hasam irányába a nő. Egy kicsit tapadós póló volt rajtam, de aki nem tudja az azt hiheti hogy híztam egy kicsit.
-Igen egy kicsit már látszik.-simitottam meg a hasamat.
-Gyere ide te nagy mamlasz. Gratulálok kisfiam. Annyira nagyon örülök nektek. -törölgette a szemeit a nő.
-Köszi anya.
-Jaj gyertek kész az ebéd, már biztosan éhesek vagytok. -amint kimondta hogy kész az ebéd az én gyomrom hangosan korgott egyett. Nagyon ciki volt.
-Jézusom ez de égő. Pedig elküszöm nem érzem magam éhesnek.-kezdtem el gyorsan magyarázkodni.
-Jaj drágám. Ehhez hozzá kell szoknod majd. Akkor is enni fogsz amikor nem vagy éhes.-magyarázta a leendő nagymama.
-Menjünk enni végre. Hátha itt rosszul lesz nekem a végén, mert nem kap időben enni.- szólt be újra Max.
-Te ma egész nap piszkálsz. Valami bajod van esetleg?-kérdeztem meg tőle mikor az anyja elindult a konyha felé.
-Micsoda? Nem is piszkállak.-nézett rám.
-De igen. A benzinkúton is amikor még kellet állni, meg most is. Csak hogy tud, a te gyereked miatt korog a gyomrom. - hagytam ott és indultam el a konyha felé.
Az ebéd nagyon finom volt. Igazán jól esett végre egy finom leves.
-Tudod ,amikor én Maxot vártam rengeteget ettem vele. Minden féle furcsaságokat. De ugyan ez volt Viktóriánál is. -mesélte mikor már a nappaliba voltunk.-Jaj erről jut eszembe, azonnal jövök.-kelt fel gyorsan és indult el valahová.
-Most hova ment?-Tette fel nekem a kérdést Max, mintha én tudnám.
-Nem tudom. Biztos mindjárt vissza jön.-így is lett. Egy nagy doboz volt a kezében amit letett a dohányzó asztalra.
-Ez a tiétek. Viktória hozta pár napja. Mivel most nem tudnak itt lenni ,ezért elhozta hogy adjam oda.
-Mi van benne?-kérdeztem meg.
-Remélem az amire gondolok. -szólalt meg a férfi és már nyúlt is a doboz felé hogy kibontsa.
Amint leszedte a tetejét egy papír csomagolás volt az első amit észre vettem. Miután ki lett csomagolva rengeteg ruha volt benne.
-Ezek baba ruhák?-vettem ki egyett, és emeltem fel.
-Igen ezek azok. Én kértem meg legyen baba ruha is.-Maxnak volt egy saját ruha kollekciója, de nem tudtam hogy baba ruhákat is csináltat.Kezem között fogtam az egyiket. Narancssárga színű volt és egy 33 szám virított az elején. Nagyon szépek voltak. A szimbólum ott volt mindegyiken, de mégis más motívumok voltak az alap minták.
-Max ezek nagyon szépek. Nem tudtam hogy baba ruhával is foglalkozol. -ő csak oda hajolt hozzám és egy csókot nyomott az ajkaimra.
-Még jó hogy, valamiben haza kell hozni a kórházból majd. - nagyon komolyan mondta.
-Ezt most felejts el.Nem fogom ebben a ruhában hazavinni majd a kicsit. Túlzásba ne essünk.-ráztam a fejemet közbe.
-Pedig így mindenki tudná a kórházba kinek a kisfia is.
-Vagy kislány. -hiszen még mindig nem tudjuk mi is lesz.
-Majd ezt még megbeszéljük.-tette vissza a kis ruhát a többi közé.
-Kisfiam, ezért ezt te sem gondolhatod komolyan. Ennyi erőből ne is vegyetek neki semmilyen ruhát, majd te csináltatsz neki sajátot nem?- szólt rá az anyja is.
-Ez nem is rosz ötlet.-kezdett el hangosan gondolkodni.
-Nem,nem és nem. Ne is gondolj erre.- tiltakoztam egyből.