Unknown Friend (M.V.)

24.fejezet

-Na jó, én már nem bírok tovább menni, te csak menj nyugodtan.-a kilátón voltunk, rengeteg lépcsőt kellet megmászni. Gyűlölök lépcsőzni ,és nem is bírom.
-Na gyere már, lassan a tetején vagyunk.
-jött vissza, miután hallota hogy le vagyok maradva.
-Ezt mondtad kb 5 percet is, hogy mindjárt ott vagyunk.Még egyszer nem versz át.Már nem érzem a lábaimat, a tüdőm konkrétan ki akar szakadni a helyéről, mert úgy veszem a levegőt mint egy asztmás.-panaszkodtam neki de nem hatotta meg.
-Na gyere, tényleg mindjárt ott vagyunk. Ígérem.
-De ha nem, neked véged.-indultam el újra ,meg sem várva hogy ő is jöjjön, úgy is utol ér.
Fel érve a tetejére nem bántam meg ,hogy majdnem meghaltam félúton. Nincs még egy ilyen kilátás mint ami itt van.
-wow! Ez valami elképesztő.-ért oda hozzám Max.
-Igen, én is erre gondoltam.
-Na megérte feljönni?-Kérdezett rá.
-Persze hogy megérte. Csinálok is róla egy pár képen. Ez valami elképesztő. -Vettem is ő a telefonom és keztem el fényképezni a tájat.
-Gyere, csináljunk egyett.-hívott oda magához.Ő oda állt mögém és az egyik kezével átkarolt, a másik kezével a korlátot fogta. Gyorsan meglőttem a képet és már meg is voltunk.
Lefelé menet nem szenvedtem, hiszen sokkal könnyebb volt menni.

-Otthon édes otthon .-Mentem be a lakásomba, Max pedig jött utánnam.
-Már úgy hiányoztál.-Simogattam meg a kanapé tetejét.Biztos vagyok benne ,hogy Max hülyének nézett.
-Te most ez a kanapénak mondtad?
-Igen neki . Nincs még egy ilyen kényelmes hely mit ez.-és simogattam tovább.
-Na jó, te megbolondultál-ment el mellettem de hallottam hogy kuncog.
-Azt ne mond, hogy nem kényelmes- mentem utánna.
-De az, ez tény.De azért nem volt olyan rossz Svájc, vagy igen?-Fordult már felém a szobába, ahová behozta a bőröndömet.
-Nem egyáltalán nem volt rosz.Sőt, nagyon is jól éreztem magam.Nagyon szép hely, nagyon tetszett.-mentem közelebb hozzá.
-Ezek szerint csak a hely tetszett?És mi van azzal az illetővel, akivel oda mentél. Ő nem tetszett?-most ő indult meg felém, de még mielőtt hozzám tudott volna érni, én megfordultam és kimentem a szobából.
Utánna kiabáltam be neki a konyhából.
-Az illető jobban tetszett mint a hely.- remélem még halotta.
-Most mégis ott hagytad azt az illetőt a szobába.-Jött ki utánnam.
-Miér,t szeretett volna valamit esetleg?- de itt már újra velem szemben állt.
-Hát mondjuk ,egy csók jól esett volna.
-Csak ugyan?-De még mielőtt bármit mondhatott volna, már az ajkaimat az övéire nyomtam.Ő csak belemosolygott a csókba és a derekamnál húzott magához közel.

Két nap múlva már újra dolgoztam.Hiába volt két hét szünet ,nem azt jelenti hogy ezekben a hetekben nem kell dolgozni.
A pilótáknak is elég nagy hajtás van, hiszen már csak pár verseny, és vége a szezonnak, és ki derül ki lesz a világbajnok.Abban biztos vagyok, alakuljon bárhogy is a két férfi között, mindkettőnek ugyan úgy fogok örülni.Na jó nem szép ezt mondani, de talán Charlesnak egy picikét jobban. Talán a csapat miatt ,talán azért mert látom min ment keresztül ebben a szezonban. Azt a sok fájdalmat az elveszett futamok miatt.Amikor magát hibáztatja mindenért, még akkor is amikor a csapat rontotta el.Mert igen, előfordult hogy a taktika nem épp úgy jött be ,mint ahogy azt gondolták.
A fiúk ma este indulnak Manarelloba a gyárba.Rengeteg dolguk van. Át kell nézniük mindent, főleg az újítások terén.
Maxnak még nem mondtam, de nekem is holnap oda kell mennem, hiszen szükség van rám is ott.Ilyenkor még nagyobb  hangsújt fektetünk a médiára ,és megpróbálunk mindent mi magunk közzé tenni ,még mielőtt mástól tudnák meg.

Délután átmentem Maxhoz ,hogy elbúcsúzzak tőle ,és persze hogy közöljem vele ,hogy holnap hajnalba megy a gépem.Épp az ajtón kopogtam, amikor egy nagy zajt hallotam bentről.Remélem nem történt vele semmi.
Nem kellett sokat várnom, és egy lisztes pólós férfi nyitott nekem ajtót.
-Veled meg mi történt?-kérdeztem meg egyből.
-Hát ,akartam csinálni egy kis palacsintát, hogy meglepjelek vele, de történt egy kis baleset.De gyere be.-már állt is félre az ajtóból, hogy be tudjak menni én is.
-Be merjek menni a konyhába?
-Nyugi, csak egy kis liszt van a padlón.Gyere nyugodtan ,mindjárt össze takarítóm.-De előtte még egy gyors puszit nyomott az arcomra, és ment is el hogy feltakarítsa a lisztet.A konyhába belépve nem kis rendetlenség fogadott.A konyha padlója tiszta  liszt volt.A konyhapulton egy szét tört tojás, és olyan dolgok hevertek kint aminek semmi köze a palacsintához.
-Már itt is vagyok. Te csak maradj ott, mindjárt össze takarítók.-álltam meg a konyhapult egyik felén és onnan néztem ahogy a holland szenved a liszttel.Ahogy próbálta felsöpörni ,úgy mindenfelé szét szórta még jobban.Elég vicces volt egy darabig ,de már nem bírtam elnézni a szenvedését.
-Na engedj oda ,már nem bírom nézni amit művelsz.
Tíz perc sem kellet és a konyha már tiszta volt.Eltakarítottunk mindent a padlóról és a konyhapultról, és csak azokat hagytuk kint ami a palacsintához kellett.
-Köszi a segítséget.Szerintem még mindig takarítanék ha te nem segítesz.-hát az biztos drágám.
-Ugyan már ,elég ügyes voltál azzal a söprűvel-Akartam megdicsérni de ezek szerint ezt ő sem hitte el.
-Na jó, ennél próbálj meg jobban hazudni.-nevetett melettem.
-Jó na, megprobàltam.-nevettem én is.
Elég jól sikerültek a palacsinták. Amint végeztünk az evéssel láttam Maxon, hogy valamit mondani szeretne.
-Valami baj van?- úgy látszik mindent ki kell belőle húzni.
-Nem.Vagyis igen.El kell utaznom, be kell mennem a gyárba.-Hát erre gondolhattam volna. A fiúk is ott vannak, hogy gondoltam hogy a red bull nem hívja be a pilótáit.
-Mikor indulsz?
-Még ma este.8kor megy a gépem.-akkor nemsokára mennie kell.
-Hát nekem is el kell mondanom valamit. -keztem bele.
-Mit?-Kérdezett rá egyből.
-Nekem is el kell utaznom.El kell mennem Manarelloba, a gyárba.
-Te mikor indulsz?Csak ezt ne mond ,hogy most.-hallotam a hangján egy kis ijedséget.
-Nem ,én majd holnap hajnalba megyek.
-Ja jó. Már megijedtem ,hogy előbb mész mint én.-Ezt gondoltam.
-Én csak  csütörtökön jövök vissza -sóhajtott fel.Azt még nem tudja, hogy én nem jövök vissza és csak a futamon találkozunk Austinba.
-Van itt még valami.-lehet nem fog neki tetszeni.
-Mi?
-Nekem a versenyig ott kell lennem.Van egy szponzor munkám, ami már nem várhat tovább. Így én onnan megyek majd Austinba a többiekkel.
-Hát erre nem gondoltam volna. Akkor egy hétig biztos nem is találkozunk.
-Hát sajnos nem.Probáltam innen megoldani, de sajnos nem tudtam.- láttam rajta ,hogy nem nagyon tetszik neki, de ezzel nem tudok mit kezdeni.
-Valahogy mindig közbe jön a munka. -sóhajtott fel.
-Megoldjuk majd.
-Abban biztos lehetsz ,hogy én már nem engedlek el.Főleg hogy most már az enyém vagy.-kulcsoltuk össze az ujjainkat az asztalon keresztül.
Még volt egy kis időnk együtt mielőtt mennie kellet volna. Így minden percet kihasználtunk együtt, hiszen egy hétig nem is találkozunk majd.