Unknown Friend (M.V.)

23.fejezet

Most van két hét szünetünk a következő versenyig. Megbeszéltük Maxal hogy kicsit ki mozdulunk, és elmegyünk valahova csak ketten.Ebből persze lett egy kis vita hogy hova menjünk, de megegyeztünk hogy valami kis nyugis hely legyen.Így esett a választásunk svájcra. Gyönyörű hely ,rengeteg látnivalóval. Az út elég hosszú volt, de amikor végre leszállt a gépünk, egy megváltás volt végre friss levegőt szívni.
Max már elintézte a kocsit, így csak el kellet mennünk átvenni.
-Na akkor menjünk a szállásra, és utánna körül is nézhetünk.-ajánlotta fel a férfi amikor már pakoltunk be az autóba.
-Én benne vagyok.
-Mit szólnál hozzá ha megnéznénk a pályát milyen?Síelhetünk is.
-Nézzük ,de most mondom, hogy nem tudok síelni.
-Nem baj, majd én megtanítalak rá.
-Nem tudod mire válalkozol ,de legyen.
-Én csak csodáltam a tájat amíg a szállodához nem értünk, valami elképesztően szép hely.Miután bejelentkeztünk ,már mentünk is a kis bungalónkhóz. Nem a szállodában akartunk megszállni. Elég időt töltünk ott, így a kis házikókra esett a választásunk.
A faházba belépve egy nagyon szépen berendezett helységet kaptunk, tényleg olyan mint a képen.Egy nagy helység van egyben, ahol megtalálható egy kisebb konyha ,egy kanapé a kandallóval szemben, és két ajtó.Az egyik a fürdő a másik a háló. A konyha mellet van egy nagy üveg toló ajtó, így arra vettem az irányt. Kilépve az ajtón egy kisebb terasz van ahol étkezni is lehet, hiszen van egy kis asztal 2 székkel és két kisebb pad amin plédek vannak.
-Gyönyörű hely.-sóhajtottam fel amint hallottam hogy Max is követ.
-Igen tényleg az.Jó lesz itt ez a pár nap.
-Az biztos távol mindentől.De jó lenne kicsit körülnézni ,és venni is kellene egy pár dolgot, hogy tudjunk mit kajálni ha éhesek leszünk.-jár a szálláshoz ugyan étkezés is ,de meg eshet hogy később megéhezünk majd.
-Jó gyere akkor menjünk.Fedezzük fel a környéket.

-Az nem kell Max ,tedd vissza.-szóltam rá már negyedszerre amikor egy nagy zacskó chipset akart a kocsiba tenni.
-Te amúgy sem szereted, akkor meg minek akarsz ilyet venni.
-Mert te szereted azért.Ne fozd meg magad attól amit szeretsz.
-Nem fogom. Eddig sem tettem ,de most nem kell.-így eljött végre a nassiktól és mehettünk végre a pénztárhoz.
Ott én már ravasz voltam és már nálam volt a kártyám, így esélye sem volt arra hogy ő fizessen, hiszen egyből oda adtam a pénztárosnak.
-Ez ravasz volt nagyon.-vetette a szememre már a kocsi felé haladva.
-Tudom na és?-semmit nem mondott csak pakolt be az autóba.

Következő megálló egy bolt volt ,ahol minden fontos dolgot be tudtunk szerezni a holnapi síeléshez.Kibéreltünk mindent, hiszen erre a 3 napra felesleges lett volna megvenni . Úgy sem tudjuk máshol használni őket és kicsit nehézkes lett volna hazavinni.
-Nézd de szép.-mutattam a helyre ami pont előttünk volt.
-Ezt hogy nem vettük eddig észre?-hát azt én sem tudom.
-Ezek szerint már szemüveg is kell nekünk.-nevettem fel
-Csak neked drágám . Az én szemem tökéletes.-nem álltam le vele vitatkozni, csak megforgattam a szemeimet és kézen fogva indultunk el kicsit körülnézni a városban.

Már este volt mire vissza értünk a kis faházunkba.Elmentünk vacsorázni, meg kell mondanom nagyon finoman főznek itt.Vacsora után vissza mentünk ,nem csináltunk nagyon semmit ,csak pihentünk a kanapén a kandalló előtt.
-El kellene menni fürdeni és utánna aludni végre.-csak egy dünnyögés volt a válasz.
-Max elaludtál?-nem mondott semmit. Óvatosan felemelkedtem a mellkasáról és akkor láttam, hogy a férfi szinte tátott szájjal alszik.Nem akartam felébreszteni. Biztos nagyon fáradt már hiszen ő vezetett végig, így csak óvatosan elfektettem a kanapén és egy plédet tettem rá. Én úgy döntöttem hogy elmegyek és lezuhanyzók, hátha mire végzek ő is felébred.
Mikor kiértem még mindig aludt . Nem volt szívem felébreszteni, hogy jöjjön be az ágyba így ott hagytam, majd reggel találkozunk.
Éjjel éreztem hogy besüpped alattam az ágy ezek szerint felébred. Oda feküdt mögém és átölelte a derekamat. Nem szólt semmit ahogy én sem ,csak közelebb bújtam hozzá és aludtunk is vissza.