Unknown Friend (M.V.)

19.fejezet

Hétvégéhez közeledve már rég össze pakoltam a dolgaimat ,hiszen most Szuzukaba leszünk.Nagyon ideges vagyok, hogy már nyilvánosságra kell hoznunk a kapcsolatunkat Maxal. Szerettem volna még egy kis időt arra, hogy hogyan is fogjuk ezt megtenni. De sajnos az időnk folyamatosan fogy. Október közepe van, bár az idő itt Monacóban még mindig jó.Szeretem az őszies időt, ahogyan a tavaszt is, de azért már el kell egy kis kabát, ha az ember ki szeretne mozdulni, főleg este.Nem is gondoltam rá hogy nem veszek fel egy kis kabátot, hiszen együtt vacsorázunk majd az este  Charlessal és Charlotteval. Amolyan baráti vacsora lesz majd.Lehet most lenne a legjobb elmondani nekik, hogy mi van kettőnk között Maxal.  Ennél jobb alkalom nem lesz a hétvége előtt. Délután lévén úgy gondoltuk Maxal ,hogy mégsem illik üres kézzel beállítani hozzájuk hiába a barátaink,  így elmentünk körülnézni valami kis ajándék után.Meglepett amikor a lány mondta a telefonba, hogy a vacsorára meghívták a holland pilótát is.Tudtam hogy jóba vannak Charlessal . Hiába nem látszik a versenyen ,de nagyon jó barátok, így egy közös vacsorára hívták meg a jó barátaikat, vagyis minket.Remélem más nem lesz ott.
Épp az egyik üzlemetből jöttünk ki és Max átölelte a derekamat. Így mentünk a kocsihoz ami pár méterre parkolt. Én épp készültem beszállni a kocsiba ,addig a férfi gyorsan még befutott az egyik boltba ,mert valamit elfelejett.
Eszünkbe sem jutott hogy valaki esetleg lefotózz minket, hiszen eddig is megúsztuk .

Eljött az este ,így már a monacói lakása előtt álltunk, várva hogy kinyíljon az ajtó és bemehessünk végre.
-Sziasztok.Gyertek be.-invitált be mindket a házi gazda.
-Szia.-köszöntünk neki mi is.
-Hogy, hogy együtt jöttetek?-kérdezett rá. -Megbeszéltük, hogy együtt jövünk . Így nem kell két kocsival jönni.-mondtam már neki én.Kicsit furán nézett, mint aki nem érti a helyzetet ,de nem mondott semmit csak bevezetett minket a lakásba. Már ismertük a járást mind ketten.  Nem most vagyunk itt először.
-Sziasztok! Végre megjöttek.-jött oda a lány is és ölelt meg minket.
-Tessék, azt nektek hoztuk.-nyújtotta át Max a bort és a sütit ami eddig a kezében volt.
-Köszi, de nem kellet volna.-de erre csak legyintettünk.

Már mindannyian az asztalnál ültünk, vacsorázzunk és csak beszélgettünk. Ahogy végeztünk a vacsival átmentünk a nappaliba és társasozni keztünk.Egy idő után már javába ment a játék és én álltam nyerésre.
Charles nagyon furcsa az este. Az elején még semmi baja nem volt ,aztán hirtelen megváltozott. Olyan érzésem van mintha mindig mindket bámulna Maxal, de nem értem hogy miért. Már akkor sem fordítja el a fejét ,amikor én is ránézek. Így csak bámuljuk egymást és várjuk, hogy a másik szólaljon meg először.
-Oké srácok. Elég furák vagytok. Miért bámuljátok így egymást?-Kérdezett rá a barátnője, hiszen már percek óta talán, hogy egyikünk sem szólalt meg.
-Talán a kisasszony hajlandó elmondani azt amit tiktok.-szólalt meg először ő.
-Mégis mit titkolnák?-csak nem jött rá.
-Mondjuk azt ,hogy mióta is vagytok együtt Maxal!? Ne tagadd le.Láttam a képeket és furcsa is volt már hogy most együtt jöttetek ,hiszen ellenkező irányba laktok.-itt már nem bírtam tovább a szemébe nézni, hiszen igaza van.
-Nézd, nem tudom milyen képekről beszélsz haver.-szólt közbe Max.
-Nem tudod? Tudod ha ölelkezve járjátok a várost ,azért az feltűnik pár embernek, és fel kerül a netre.-vágta rá neki egyből.
-Charles meg tudom magyarázni.-Keztem volna bele, de a szavamba vágott.
-Igen? Na arra kíváncsi vagyok ,hogy hogyan magyarázod meg ,hogy együtt vagytok?Mégis mióta hazudsz bele a szemembe? Ennyit nem jelent neked a barátságunk?Na és Carlos?Szerinted ő mit fog majd hozzá szólni?Nem értem miért kellet eltitkolni.-Igaza van teljes mértékben.
-Sajnálom, csak nem tudtam hogy hogyan reagálsz majd rá.-próbáltam menteni a menthetőt.
-Mégis hogyan?Hidd el jobban reagáltam volna rá ha oda állsz elém, és elmondod.Szerinted hogy esett amikor felmentem a netre, és ezzel van telle minden? Hogy találgatnak, hogy a csapatok mit szólnak hozzá?Hogy mi, mit szólunk hozzá Carlossal, főleg én.! Amikor mindenki tudja ,hogy mennyire fontos is vagy nekem. Meg hogy mióta tudom ezt.
-nagyon kellemetlen helyzetbe hoztam az biztos.
-Charles, édesem. Nincs ezzel semmi baj.Nyugodj meg te is és hadd mondják el, hogy mióta vannak együtt és miért nem mondták el.- szólt neki a barátnője de nem igazán hatotta meg.
-Mi az hogy nincs ezzel semmi baj.?Tudod milyen helyzetbe hoztak ezzel minket?Megint mindenki majd rólunk beszél majd. Hogy a ferrari sajtósa  a Red Bull világbajnok pilótájával van együtt.
-Nézd ,nekünk ehhez semmi közünk. Az ő életük, nem szólhatunk bele ahogyan más sem.-próbálta menteni a helyzetet Charlotte, de a barátja hajthatatlan volt.
-Ennyire nem bíztál meg bennem? Azt hittem ,hogy számíthatunk egymásra, legyen szó bármiről. De ezek szerint tévedtem.Ki tudja mit mondtál eddig el Maxnak.-Na itt telt be a pohár.
-Ezt mégis mire érted?Hogy majd a csapat dolgait kibeszélem, mert most együtt vagyunk?Tényleg ilyennek ismersz?Arra nem gondoltál, hogy pont azért nem mondtam el ,mert tartottam attól ,hogy így reagálsz majd?-ezek után olyat mondott amit sosem gondoltam volna.
-Sose lehet tudni ,hogy az ágyban mit kotyogsz majd ki.És már nem tudom hogy valaha ismertelek-e . Mert te nem az az ember vagy ,akit én a testvéremnek tekintettem.Ő sose titkolt volna el előlem egy ilyen fontos dolgot.
-Itt telt be a pohár.A szememből kibuggyant az egyik könycsepp és még mielőtt a többi követhette volna, már keltem is fel és indultam ki az ajtón.Nagyon fajták a szavai . Tudom hogy részben igaza van. El kellet volna neki mondanom ,de amiket most mondott azok nagyon fajták.
Az épületből kiérve csak álltam a járdán, és nem tudtam hogy mit tegyek.
Kivágodott a lépcsőház ajtaja és Max sietett felém.Ahogy oda ért ,már ölelt is át és kísért a kocsi felé.