Unknown Friend (M.V.)

36.fejezet

Azok a napok amikor hollandiában voltunk nagyon jól teltek. Elmentünk Joshoz is, Max édesapjához. Megismertem a feleségét, nagyon kedves volt ő is ,és Max kis testvéreit is. Mindenki nagyon örült az ajándéknak.
Egyik nap Max kitalálta menjünk el a holland pályához, valamit szeretne mutatni. Abból a valamit mutatásból egészen más lett.
-Ennyire hiányzik a pálya ,hogy most itt vagyunk?-szálltunk ki a parkolóba.
-Igen. Valamit akarok mutatni de már mondtam. Mindjárt megtudod miért vagyunk itt.-mentünk be a pályára és az egyik boxnak használt helyen kint állt egy versenyautó. Nem forma-1es  ugyan, de versenyautó volt.
-Sziasztok gyerekek.Végre ide értetek. -jött elénk  Jos.
-Szia.-köszöntünk neki mind ketten.
-Na mit szólsz hozzá?-címezte nekem a kérdést.
-Mégis mihez?-nem értettem mit szeretne.
-Hát az autóhoz.-mutatott a háta mögé.
-Nagyon szép autó. A tiéd? Ezzel versenyzel?
-Igen vele. De most nem azért vagyunk itt hogy megmutassam.
-Akkor mégis miért?-Néztem kérdőn a két férfira.
-Hát azért drágám, mert ma te fogod vezetni és én ott leszek melletted. Ugyan úgy amikor én vezetem majd, és te ott ülsz majd melletem.-ugye Max ezt nem gondolja komolyan.
-Mi? Ezt mégis hogy érted?-csak ne hogy azt mondja hogy versenyezni akar.
-Mondtam már. Ma te és én fogjuk vezetni azt a kicsikét. És nem fogadok el nemleges választ.-hiába tiltakoztam volna ezek szerint.
-Max én nem tudok egy olyan kocsit vezetni. Tudod nagyon jól hogy még sose versenyeztem ,semmilyen autóval. Nem fog menni. Én nem tudok olyan gyorsan vezetni mint ti. -hátha ér valamit amit most mondtam.
-Dehogy is nem tudsz, csak eddig nem próbáltad soha. Szereted az autókat, a sebességet.-ez igaz tényleg így van.- úgyhogy ez miatt ne aggódj. Menjünk öltözzünk át.
-Bent vannak az overálok az öltözőbe. Menjetek csak ,addig én beszélek a többiekkel.-küldött minket át öltözni Jos.
-Ha ezt túlélem ,lehet kinyirlak majd.-mentünk közben be az öltözőbe, de őt nem hatotta meg amit mondtam neki.
-Tök jó lesz majd meglátod. Ha akarod akkor kezdem én, és te vezetsz utánnam.-már neki is állt átöltözni.
-Nem tudom hogy mernék-e utánnad beülni az autóba.-keztem én is neki.
-Neked hogy, hogy itt van az overálod? Te ezt már tudtad előre ,ugye?-a Red bullos overáljába állt előttem.
-Igen. Pont úgy szerveztem mindent ,hogy itt legyünk.-húzta fel a cipzárt.
Amint mind a ketten át öltöztünk, és mentünk vissza a garázsba.

-Nem valami kényelmes ez az overál.
-mondtam neki már az autó mellett állva.
-Kicsit nagy rád, de ez volt a legkisebb. Legalábbis hosszúságra.-állt mellénk Max édesapja ,és adta is a kezünkbe a sisakunkat. Mondanom sem kell hogy Maxnak az is a sajátja volt.
-Na törpe, ne nézz így rám. Van itt plusz sisakok apánál ,ezt nem hoztam el.-már húzta is fel a fejére. Én is így tettem. Ellégé furcsa érzés volt, de majd megszokom remélem.
-Na akkor Szandi, mivel te kezdesz ezért megmutatok pár apróságot.-előtte gyorsan beültem az autóba, bekötöttek és Jos elkezte megmutogatni mi micsoda.
Amint megvoltunk minden fontos dologgal ,az utunkra is engedett.
-Egybe gyertek vissza, ha lehet.-szólt még oda mielőtt arrébb állt volna.
-Na drágám akkor adjunk neki.-ült melletem Max ,már ő is bekötve.
Gázra taposva hirtelen elindultunk. Egész jól vettem be az első kanyart.
-Azért fékezz majd a kanyarokban.-szólt oda nekem Max.
-Na mi az, nem tetszik?-tapostam a gázra újra.
-De egész jó, de jobban szeretek én vezetni.- jött egy újabb kanyar. Itt már muszáj volt lassítanom ,ha nem akartunk a gumi falba kikötni.
-Ki gondolta volna.
-Úgy látom tetszik neked.-igaza van tényleg nagyon jó érzés.
Nem szóltunk többet ,hiszen még nagyon sok volt vissza a pályàból, és a nehezebb része csak ezek után jött.
Vissza értünk a garázshoz és szálltunk is ki az autóból.
-Nagyon ügyes voltál. Tényleg most vezettél először ilyen autót?-jött vissza hozzánk Jos.
-Igen tényleg.Amennyire rettegtem, annyira volt szuper érzés.-már mentem is át a kocsi túl oldalára, hogy helyet cseréljük Maxal.
-Készülj fel drágám, megmutatom hogyan is kell vezetni.-szált is be az autóba.
-Rettegnem kellene?-Néztem rá az apjára aki csak  annyit mondott ,hogy készüljek fel és kapaszkodjak.
-Oké, most mondom nem akarok meghalni . Szóval csak finoman jó? -fordítottam felé a fejem ,de ő mintha meg sem hallotta volna amit mondtam. Egyből tövig nyomta a gáz és már indultunk is el.
Az első kanyarban már elkeztem érteni hogy mire is gondolt Jos.
Annyira gyorsan mentünk ,hogy előfordult hogy azt hittem kicsúszúnk a pályáról így sikítottam egyett.
-Jobban szeretem ha alattam ,vagy felettem sikítasz.- a perverz megjegyzését el engedtem a fülem mellett. Nem voltam olyan helyzetben hogy azzal foglalkozzak.
Nem sokkal később vissza értünk. Max csak felém fordult ,de nem szólt semmit.
-Szerintem sose élveztem és rettegtem ennyire semmitől egyszerre.-fordultam én is felé.
-De túl éltük. Mehetünk még egy kört ha akarsz?
-Na nem köszi ,de kell egy kis szünet.
-Akkor gyere. Szálljunk ki. -már nyitotta is ki az ajtót és már ki is szállt az autóból.
Nekem kicsit nehezebben ment ,mire kikapcsoltam az övemet és kiszáltam én is . Már ott állt az ajtó mellett.
A sisak már a kezében volt, és láttam hogy vigyorogva néz le rám.
-Csak nem megremegtek a lábaid? -Tudtam hogy beszól  majd, de arra nem számítottam hogy így.
-Megint perverz vagy.-semmi mást nem mondtam neki. Épp a sisakot akartam kikapcsolni amikor megéreztem a kezét.
-Hagyd , majd én kikapcsolom. -Alig kellet pár pillanat már húzta is le a fejemről a sisakot.
-Hát gyerekek, ezt nagyon jó volt még nézni is. Jól oda tetted magad fiam.
Szandi te jól vagy? Hogy érzed magad, tetszett?- jött vissza az idősebbik férfi és már vette is el a felé nyújtott sisakokat.
-Igen tetszett. Tényleg nagyon jó érzés volt. Bár nem mondom, hogy nem rettegtem . Főleg amikor Max vezetett ,de nagyon élveztem, köszönöm a lehetőséget.-néztem rá.
-Nagyon szívesen. Legközelebb ha jöttök akkor szerzünk egy forma-1es autót, azt is ki kell majd próbálnod.-még ezen sem vagyok túl nem biztos, hogy most szívesen kipróbálnám azt is.
-Ahhoz nekem még sok idő kell ,hogy ezek után abba belemenjek.-kacagtam fel.
-Nem mentek többet?
-A Szandinak elég volt, de én még mennék egy pár kört.
-Akkor tessék fiam.-Adta neki vissza a sisakját.
-Vigyázz magadra. Egyben gyere vissza.-adtam egy puszit az arcára és már húzta is fel a sisakot.
Én odébb álltam és onnan figyeltem amikor beindította a motort. Mire észbe kaptam volna már el is hajtott.
Még 3 kört ment ,utánna   már vissza is jött ő is.
Miután végeztünk a pályán és elbúcsúztunk az apukájától ,indultunk is vissza az édesanyjához.
Másnap reggel indult a gépünk haza és még össze kellet pakolunk.