Love is the medicine (C.L)

2.fejezet

Elég későn ébredtünk fel mind a ketten. Már javában dél is elmúlt, így Lisa úgy döntött, hogy egy kávé után hazamegy.
Nem volt kedvem ma nagyon semmihez, ezért rendeltem magamnak valami kaját, hogy azért éhen se haljak.
Délután kicsit beültem a gép elé, hogy nagyjából át nézzek mindent, de csak bámultam a monitort.
Életem lehetőségét kaptam meg, hogy sportriporter lehetek egy nagy újságnál. Jobban inkább az internetes és a tvs platformon van jelen, így az én munkám  a riportok készítése lesz. Rengeteg utazással jár majd, de nem bánom. A forma-1 egyik riportere leszek. El sem hittem amikor felhívtak, hogy sikerült az interjú. Elég sok feltételük volt, és volt olyan is aminek sajnos nem feleltem meg. Nem volt több éves riporter tapasztalatom, csak amiket az egyetemen végeztem. De 2 nyelven beszélek anyanyelvi szinten, és ezek szerint ez elég nagy előnyt jelent. Az angol és az olaszon kívül még franciául is beszélek.
Az angol és az olasz az anyanyelvem ha úgy vesszük. Édesapám amerikai, édesanyám olasz származású. Apukám munkája miatt költöztünk át Olaszországba, és a középiskolát már ott végeztem el. Az egyetem miatt visszamentem amerikába , és ott ismertem meg Lisat is.
Nagyon sokat voltunk kiskoromban a nagyszüleimnél, így nem volt gondom a nyelvel amikor költöztünk.
A franciát már az egyetemen vettem fel, és nagyon megszerettem.
Mivel csak bámultam a monitort, inkább lecsuktam a gépet ,és már tettem is le az ölemből.
Kimentem a konyhába és csináltam egy kávét magamnak.
A pultnál ülve a telefonom érdekesebb volt mint a leendő munkám.
Teljesen kiment a fejemből a hajnali üzenet. Marc L. Mégis ki a fene ez az ember. Csak hátulról van lefényképezve, és csak annyit tudok róla, hogy barna rövid haja van és szereti a sportot. Legalábbis ezt írja magáról. Megnéztem az üzenetét ,de csak egy szokásos köszönés volt valamint a napom felől érdeklődött. Úgy voltam vele, hogy baj nem lehet belőle ha vissza írok neki. Ki tudja, lehet hogy tök normális emberke. Maximum, lesz egy új barátom.

Már egy hete minden nap beszélek Marcal. Nem gondoltam volna az elején, hogy ennyire normális lesz. Még nem találkoztunk, hiszen elmondása szerint rengeteget utazik a munkája miatt, de majd szeretnénk összehozni egy találkozót.
Napok óta hol a gép előtt ülök, hol pedig a telefonon lógok. Szeretnék a lehető legfelkészültebb lenni, amikor elkezdődik a szezon.
Minden fontos részletet le jegyzeteltem magamnak a csapatokról és a pilótákról is. Nem ismeretlen számomra a forma-1, hiszen édesapám nagy rajongó. Voltam már kint futamon Olaszországba és valami hihetlen ami ott volt.
Mondanom sem kell, hogy nagy ferrari rajongó, ahogyan édesanyám is. Én inkább tartózkodólom, nincs kedvenc csapatom, sem pilótám.
Teljesen belemerültem a munkába, és csak arra lettem figyelmes, hogy a telefonom jelez ,hogy üzenetem jött.
Marc írt, hogy most végzet az edzéssel és érdeklődik, hogy mi a mai programom.
Ránézve az órára, nem sok időm maradt készülődni, így gyorsan megírtam neki a tervemet, és már indultam is el a szobám felé.
Írtál Lisanak hogy lehet kések egy kicsit, de megnyugtatott, hogy mire oda érek a kávézóba ,addigra kikéri a kávémat és a sütit is.

-Na mesélj hogy haladsz a munkával?-Kérdezett rá Lisa.
-Szerintem egész jól. Egész héten a gép előtt vagyok, minden lényeges dolgot kiírtam már.
-Nyugi ügyes leszel, nem lesz semmi gond.
-Én azért félek. Ez egy elég nagy munka és nem szeretnék belebukni. Mi van akkor ,ha valamelyik pilóta bunkó lesz? Vagy ha rosszat kérdezek tőlük?-ez a legnagyobb félelmem, hogy valami olyan kérdést teszek fel nekik, ami vagy nagyon személyes vagy rosszul érinti őket. Arról meg ne is beszéljünk ,mi lesz ha nem jövök ki velük.
-Ne parázz már. Hozzá vannak szokva ahhoz hogy kérdezgessék őket. Nem lesz gond.-legyintett egyett és már harapott is bele a csokis muffinjába.
-Te könnyen mondod. Ha valamit elcseszek, ki is rughatnak.
-Nem fognak. De mesélj, mi van a kis lovagoddal?-nem sok kellett ahhoz ,hogy félre nyeljem a kávémát.
-Milyen lovag?
-Na ne már. Szerinted nem vettem észre, hogy a telefonon lógsz kb egész héten? Na, kivel beszélsz ennyire?
-Csak egy sráccal.
-És?
-Nincs semmi és. Csak beszélgetünk, ennyi.
-Nem is találkoztok? Vagy már találkoztatok?
-Nem, még nem. Sokat utazik a munkája miatt, legalábbis ezt mondja. De majd szeretnénk talákozni valamikor.
-Na mutass róla képet.-elővettem a telefonomat és már nyitottam is meg az appot.
-Ennyi? Hol a többi kép?-Adta vissza a telefont, miután megnézte azt az egy képet róla.
-Nincsen több. Csak ez az egy.
-Mivan? Akkor honnan tudod hogy néz ki? Nem küldött magáról képet?
-Nem, és nem is kértem. Nagyon normális és tök jókat beszélgetünk.
-De nem tudod hogy néz ki. -kicsit ki volt akadva, amiben igaza is van. Nem tudom hogy néz ki, de valahogy ez nem is annyira fontos most számomra.
-Tudom, de rólam is csak egy kép van kint, és napszemüvegben vagyok. Ő sem kért több képet, és én sem akarom letámadni vele.
-Nem szeretnéd látni? Ez így milyen már?-dőlt hátra a széken és furcsa tekintettel nézett rám.
-Hát ez ilyen. Majd látom amikor találkozunk. Lehet nem is fogunk jól kijönni személyesen.
-Már ha találkoztok egyáltalán.
-Hát igen. Nekem is utaznom kell jövőhéten már.
-Akkor beszéljetek telefonon. Úgy legalább látjátok egymást.-ez nem is volt rossz ötlet, de még gondolkodom rajta.

-Ezt nem akarod elrakni?-emelt fel egy pulóvert Lisa. Épp pakolok a bőröndömbe, hiszen pár nap múlva már mennem kell.
-Nem, azt itthon hagyom. Csak 4 napra megyek, nem kell azért annyi ruha.
-Dehogy is nem. Mindenre fel kell készülnöd. Csinosnak kell lenned a kamera mögött is. Hadd nézzenek csak egy nagyot a pilóták, milyen szexi riporterük van.-ezen csak jót nevettem. Nem is Lisa lenne, ha nem rakatna el velem semmilyen csinos ruhát.
Így került a bőröndömbe egy egyberészes vörös ruha is, hozzá illő cipővel.
-Jó de az a pulcsi pont nem kell.-elmentem a fürdőbe hogy onnan is minden fontos dolgot eltegyek.
Mire vissza értem a barátnőm már a telefonomat nézte.
-Üzeneted jött. A kis lovagod az.-adta oda a telefonomat. Tényleg Marc üzent.
-Na hogy állsz a pakolással?-csak ennyi állt az üzenetben. Említettem neki ,hogy elutazok munka miatt a hétvégén.
-Egész jól, de a barátnőm mindent is elrakatna velem. Szerintem vagy 3 bőrönd telle lenne, ha hagynám neki.-épp hogy elküldtem az üzenetet, ő már válaszolt is rá.
- És akkor még hol vannak azok amiket te akarsz vinni. Egy évre pakolsz vagy csak pár napra?
-Pár napra megyek ,ezért nem hagyom magam.
-Ha zavarok el is mehetek ám.-szólt rám Lisa, ezért gyorsan elraktam a telefont.
-Bocsi.
-Na akkor ezt elrakod?-mutatott rá egy fekete bőr szoknyára. Én csak a fejemet ráztam, és gyorsan elvettem tőle és raktam is vissza a szekrénybe.
-Hé, most miért raktad vissza?
-Azért mert március van, és abba megfagyok. Nem divatbemutatóra megyek, és ez lesz az első hétvégém. Szeretném komfortosan érezni magam.
-Miért abban nem érzed komfortosan magad?
-Nem, mert nem tudom mennyit is kell a pályán lenni. Inkább farmerba leszek.
-Hihetlen vagy.-dőlt el az ágyon, nem foglalkozva már többet a ruháimmal.