Love is the medicine (C.L)

9.fejezet

Egyre közeledett a hétvége. Sajnos ez miatt, egyre többször eszembe jutott, hogy ez nem volt jó ötlet. Charlessal bejelöltük egymást instagrammon, így tudtam volna neki üzenni, de Lisa szerint hibát követnék el.
Szerinte el kellene mennem, legalább kicsit kikapcsolódok és jobban megismerem Charlest. Ő már képzeletben eltervezte az esküvőnket is. Szerinte nagyon szép pár lennénk együtt. Hiába próbáltam beszélni vele ,hogy hadja abba a képzelgést, már két napja ezt hallgatom.
Ma végre találkozom Kellyvel. Minden nap beszéltünk, de csak a mai nap jó neki. Tartunk egy kis csajos napot, bár én már voltam plázázni Lisaval.
Egy kávézóba találkozunk ,úgyhogy sietnem kell mert megint késésbe vagyok.
Gyorsan felkaptam a táskámat és már indultam is el.
Szerencsére időben odaértem, így még Kelly előtt tudtam helyet foglalni. Egy hátsó kis asztalhoz mentem, így legalább látom hogyha megjön.
Épp hogy leültem már jött is be a kávézóba.
-Szia, régóta vársz?-tette le a táskáját és már ült is le.
-Szia, dehogy is. Pár perce jöttem csak.
-Siettem, de Penelope elég válógatos volt reggel a ruhákkal. Szerencsére időben megtaláltuk a megfelelő szoknyát.-ezen mind a ketten jót nevettünk. Hiába kicsi még, a divat már a vérében van.
-Most anyukáddal van?
-Igen, imád vele lenne. Elhoztam volna magammal,de anya valamit tervez neki délutánra. Remélem nem sütni akarnak, mert akkor az egész konyha olyan lesz.
-Majd legközelebb. Jössz a következő versenyre?
-Igen, de csak szombaton érek oda. Majd hivlak ha ott leszek. De mesélj, mi van a titkos szerelmeddel?
-Egy nem a szerelmem, és kettő semmi. Ugyan úgy beszélünk.
-Még mindig nem találkoztatok? Hogy hogy?
-Nem tudom. Nem is beszéltünk róla mostanában.
-Ez kicsit furcsa nem? Mármint, mintha titkolna valamit.
-Erre már én is gondoltam. De mit csináljak? Kérdezzek rá, hogy hé mit titkolsz? -ezen csak elkezdett nevetni, amivel azt érte el hogy elég sokan felénk fordultak.
-Hát ez jó, de nem. Így nem lehet. Úgy sem mondana semmit. Kérdezgesd, hátha valami kiderül.
-Ezen még gondolkodnom kell. Hétvégére terveztek valamit Maxal?
-Még nem tudom. Lehet lemegyünk a partra, de még nem tudom. És te?
-Hát én hajokázni megyek. Vagy legalábbis eddig úgy van.
-És kivel?
-Ne röhögj jó, de Charlessal.
-Micsoda?-hajolt előre és szinte a hangja egy oktávval feljebb ment.
-Kelly nem már, mindenki minket néz.-neztem körül és egy páran ismét felénk fordultak.
-Na és? Kit érdekel. De mi az hogy Charlessal? Hogyan?
-Találkoztunk egyik este a kikötőben és elég jól elbeszélgettünk. És ez csak jöt valahogy. Megkérdezte hogy lenne-e kedvem hozzá, és belementem. De már kicsit bánom. Nem akarok ott zavarni.
-Ha zavarnál akkor nem hívott volna el. Ki lesz még ott? Vagy csak ketten lesztek?-kezdte el a szemöldökét húzkodni.
-Nem, jön a családja is. Nem is ismerem őket. És ha nem leszek nekik szimpatikus?-kezdtem el újra aggódni.- lehet le kellene mondanom.
-Meg ne próbáld. Elmész szépen a hétvégén vele és a családjával. Legalább megismered őket, és hidd el szimpatikus leszel nekik. Az anyukáját ismerem én is. Ahogyan a tesóit is, már egy csomó versenyen ott voltak. 
-Akkor is aggódok miatta. Csak úgy oda pofátlankodok, pedig nem ismerem őket.
-Hát majd most megismered. De ugye van bikinid? Vagy fűrdőruhád?-én csak bolíntottam egyett ,mire Kelly csak megforgatta a szemeit.

-Ne már Zoe, tényleg nincsen másik?-ült le az ágyamra Kelly, miután a kávézóból eljöttünk. Minden áron meg akarta nézni milyen fürdőruhám van, mert ellége kételkedett a válaszomban. Szerinte nagyon jól kell kinézzem, bár nem értem miért olyan fontos ez.
-Most ezzel mi a baj? Fekete és nem mutat sokat.-egy egyberészes fürdőruha volt a kezemben, ami ugyan csinos de nem a legszexibb darab.
-Na pont ez a baj. Nagyon jó alakod van és nem kellene takargatni.
-Nem akarom magam ott mutogatni. Mit szól majd hozzá az anyukája?
-Azt hogy csinos vagy. És hidd el nem csak az anyukája gondolja majd úgy.-dőlt kicsit hátra az ágyon és úgy nézett rám.
-Na nem, nem. -kezdtem egyből tiltakozni.
-Most miért? Azt ne mond hogy nem jön be neked. Ugye tudod hogy nagyon, nagyon sokan gondolják úgy, hogy ő a legjobbképűbb pilóta. És meg kell mondanom ,tényleg jól néz ki.
-Hé, neked barátod van. Aki ugyan úgy pilóta.
-Most miért? Tudom nagyon jól és szeretem is. De vak én sem vagyok ám. De azért Max sem rossz.-kacsintott rám, engem pedig elkapott a nevetés.
A telefonom csörögni kezdett, de mire én felvehettem volna, Kelly már meg is nézte ki hív.
-Ismeretlen szám. Tessék.-adta oda, mire csak össze ráncoltam a szemöldököm.
-Hallo, Zoe Blake.
-Szia én pedig Charles. Remélem nem zavarlak.
-Öhm, nem dehogy is. Szia, de ne haragudj, de honnan tudod a számomat?
-Vannak kapcsolataim -hallottam a hangján hogy jó kedve van.
-Csak azért hívtalak, mert meg kellene beszélni a hétvégét. Neked mikor lenne jó?
-Mámint mi?
-Mikor tudnánk találkozni? Este jó?
-Igen persze, majd átküldöm a címemet ha neked úgy jó.
-Rendben, akkor 8 ott leszek majd nálad. Szia.
-Szia Charles. -hát ez furcsa volt, nem is kicsit.
-Csak nem Leclerc volt?-kérdezett rá Kelly ,mintha nem hallotta volna.
-De ő volt. A hétvége miatt hívott.
-És miért mondtad neki hogy átküldöd a címedet? Csak nem ide jön?
-De este.
-Na akkor keressük meg azt a bikinit, de gyorsan. Fel kell készülnöd az estére.-pattant fel az ágyról, mintha valamiből kilőték volna.
-Dehogy kell megkeresni, és készülnöm sem kell. Ez csak egy nem tudom ,baráti látogatás.-tettem szét a kezeimet, de a nőt ez nem hatotta meg.
-Na gyerünk, mutasd azokat a bikiniket.

Pár perc múlva 8 óra lesz. Charlesnak ha minden igaz ,akkor nemsokára itt kell lennie.
Gyorsan elmentem a konyhába hogy igyak egy pohár vizet, amikor hallottam hogy megszólal a csengő.
Ezek szerint pontosan érkezett meg.
Letettem a poharat és már indultam is az ajtó felé. Mikor kinyitottam, egy mosolygós pilóta állt előttem.
-Szia, gyere csak be.-álltam félre hogy be tudjon jönni.
-Szia, remélem időben ide értem. A cipőt levegyem?-kérdezett rá egyből, mire egy igen volt a válaszom.
-Nagyon pontos vagy. Tessék ezt fel tudod venni ha akarod.-tettem le elé egy macis mamuszt.
-Hát nem hiszem hogy ez jó lenne rám, de köszi.-nevetett fel amikor meglátta a lába előtt a mamuszt.
-Ezt apának vettem, ha eljönnek legyen neki itt egy. Úgyhogy jó lesz rád, de ha nem kell akkor elrakom.-már vettem volna el, amikor gyorsan elkapta előlem és már bújt is bele.
Nagyon viccesen nézett ki benne, de nem mertem nevetni rajta.
-Hát lehet a versenyen is ilyenbe kellene lennem.-mozgatta meg a lábait, ami miatt elkapott a nevetés. Ő is csatlakozott hozzám, így már nem volt kínos.
-Biztos nagyon értékelnék a ferrárinál. De gyere, ne álljunk itt az ajtóban. Kérsz esetleg valamit inni, vagy enni? Nemrég rendeltem pizzát, ha kérsz.
-Köszi, de nem vagyok most éhes. Nemrég ettem, de egy pohár vizet elfogadnék.
-Persze, ülj le nyugodtan mindjárt hozom.-gyorsan elmentem a konyhába és öntöttem neki egy pohár vizet.
Amikor vissza értem, Charles az egyik képet nézte ami a polcon volt.
-A szüleim.
-Nagyon hasonlítasz apukádra.-fordult felém és már vette is el a vizet.
-Mondták már egy páran. Mindig is apás lány voltam. Elég nehezen mondott nemet nekem, ez miatt anya mindig ideges volt.
-Rossz gyerek voltál? Pedig nem néztem volna ki belőled.-indult el a kanapé felé, így én is inkább leültem mellé.
-Azt nem mondanám hogy rossz, de néha sikerült kicsit túlzásba esnem. Főleg még a gimiben, új ország, új emberek, kicsit nehéz volt az eslő évben.
-Ezt megértem. Biztos nem volt könnyű mindent hátrahagyni és új országba költözni. Főleg tiniként.
-Nem igazán, de túl éltem. Már itt vagyok. De azt ne mond ,hogy te egy szent voltál gyerek korodba?
-Dehogy voltam. 3an vagyunk fiúk, mindig volt valami, amivel anyuékat kicsit kiidegeltük.
-Anyukádék mit szóltak hozzá, hogy forma-1 pilóta akartál lenni?
-Apa örült neki és mindenbe támogatot, anya már kevésbé örült az elején. De ő is ugyan úgy támogatott, csak féltet. Rosszabb volt akkor, amikor Arthur is elkezdett versenyezni. Akkor már kettőnk miatt izgult.-nevett fel egy kicsit.
-Szegény anyukád. A 3 gyerekéből 2 minden hétvégén egy pályán száguldozik egy autóval. Nem lehetett neki könnyű.
-Nem, biztos nem volt az, de mindig ott volt és most is ott van amikor szükségem van rá. -látszik rajta hogy nagyon szereti az édesanyját. Szinte csillognak azok a gyönyörű zöld szemei.
Jézusom mégis mit beszélek itt?