Love is the medicine (C.L)

16. fejezet

Ez a hétvégén a ferrari szinte tarolt. Nem volt ellenfelük a pályán.
A redbull csak a második helyet tudta megszerezni, mert Carlos a harmadik volt.
A verseny után nem találkoztam senkivel, mert mi egyből hazajöttünk. Ugyan Charles elhívott egy buliba, hogy megünnepeljük a győzelmét, de látni sem akartam. Azt mondtam neki hogy nagyon fáradt vagyok, és mivel mi indultunk haza, ezért ez egy jó kifogás volt.
Már egy pár napja otthon vagyunk.
Lisa ahogy megtudta hogy mi történt nagyon ki volt akadva. Szerinte is egy nagy szemétség volt amit tett, de ő azért adna neki egy esélyt, hogy megmagyarázza.
Kelly szerint is ezt kellene tennem, mert szerinte ő nem az a fajta pasi ,aki csak kihasználja a nőket.
Hát nekem nem úgy tűnik.
Mivel ma nem szándékozok sehova sem menni, ezért úgy döntöttem kitakarítom az egész házat.
Bekapcsoltam a kedvenc zenéimet, és már neki is álltam.
A nappaliban voltam és az egyik polcot kezdtem el lepakolni ,amikor valaki csengetett.
Nem vártam senkit, így eléggé meglepődtem amikor megláttam ki áll az ajtóban.
-Szia-köszönt egy kis mosoly kíséretében.
-Szia. Hát te?
-Hívtalak már többször is ,de nem vettem fel a telefont. Gondoltam eljövök és megnézem,hogy minden rendben van-e.
-Igen,jól vagyok. Takarítók, nem hallotam hogy hívtál.-mutattam magamon végig. Egy nagy póló volt rajtam és egy fekete leggins.
-Tegnap is kerestelek, írtam üzit is és arra sem válaszoltál. Valami van van Zoe?
-Mármint kinek nem válaszoltam? Neked vagy Marcnak?-az arca szinte egyből fehér színt vett fel. Tudja hogy tudom a kis titkát, és erre most ő is rájött.
-Zoe, hadd magyarázzam meg kérlek.
-Nem vagyok rá kiváncsi Charles. Azt hittem te más vagy, de erre még egy pasi sem volt képes mint te. Rosszabb vagy bárkinél is.
-Zoe, kérlek hadd mondjam el. Nem arról van szó ,amire te gondolsz.
-Nem érdekel, egész végig hazudtál nekem. Mégis mióta tudod, hogy velem beszéltél? Eszedbe sem jutott hogy nekem jogom lenne erről tudni? Jó volt hülyét csinálni belőlem ,ugye? Gondolom erről más is tud, Carlos biztos tud róla.
-nem szólt semmit csak lehajtotta a fejét.
-Ezek szerint még igazam is van. Menj el Charles, nem akarok veled beszélni.
-Zoe, csak hallgass meg kérlek. Én el akartam mondani, de nem tudtam hogyan.
-Mert olyan nehéz lett volna,ugye? Nem szégyeled magad egy kicsit sem? Más néven vagy a neten fent, és csak kihasználod a nőket. Jó volt hetekig hülyét csinálni belőlem?!
-Nem erről van szó. Én el akartam mondani, de nem tudtam hogyan. Nem állhattam oda csak úgy oda eléd ,hogy én vagyok Marc akivel beszélsz.
-Mert ez így biztos jobb volt. El akartad egyáltalán mondani?
-Igen, csak ne tudtam hogyan. Nem mehetnénk inkább be? Hadd magyarázzak meg mindent.-láttam rajta hogy rosszul érzi magát a történtek miatt, de én sem vagyok jobban.
-Menj el inkább kérlek. Nekem ez sok. Nem akarok most veled beszélni.
-Meg szeretném magyarázni. Nem úgy van ahogyan te gondolod.
-Nem érdekel. Nekem erre most nincs időm. Szia -már csuktam is be az ajtót. Nem érdekel hogy mit akar mondani, ahogyan az sem hogy mikor megy el.
Nagyon rosszul esik amit tett. Már kezdtem  egyre jobban megkedvelni, de óriási hiba volt. Tudhattam volna, hogy ő is ugyan olyan mit a többi férfi.

Pár nappal később épp a boltban voltam, amikor találkoztam Arthurral.
Nem hittem volna hogy felismer, tekintve hogy egyszer találkozunk eddig, de ahogy észrevett már jött is oda hozzám.
-Szia Zoe-furcsa volt hogy megölelt, nem hittem volna hogy ennyire közvetlen.
-Szia Arthur.
-Hát te? -nézett végig a kocsimon, amiben eddig 2 üveg boron kívül más még nem volt.
-Eljöttem bevásárolni. Már kezd kifogyni a készletem.
-Mármint a boros készleted?
-Nem, csak mindegy. És te? Csak nem te akarsz főzni otthon?
-Nem.Charleshoz megyek, és veszek ezt azt. Ma pasis estét tartunk.
-Vagy úgy. Akkor jó szórakozást.
-Nézd, nem tudom mi van veled és a báttyámal, ez nem is rám tartozik. De beszéljétek meg. Charles elég szarul néz ki mostanában, és nem mondja el mi a baj, hiába is kédezzük. Csak annyit mondott hogy össze vessztetek és nem akarsz vele beszélni.
-Arthur. Ezt nem itt kellene megbeszélni, és ne haragudj de nem is veled.
-Akkor beszélj a báttyámal. Nincs valami jó passzban. Biztos akkora gond ez, amit nem lehet megbeszélni? 
-Nézd Arthur, nem igérek semmit. Ő tudja mit tett, ahogyan én is.
Biztos vagyok benne hogy hamar túl teszi magát rajta.
-Mindegy ez csak rátok tartozik. Amúgy melbourneba már mi is ott leszünk ám.
-Tudom, ahogyan én is. Ügyes legyél majd, mert interjút is kell majd adnod.
-Akkor mindent beleadok majd. De nekem mennem kell, a fiúk kiakadnak ha nem érek oda időben.
-Rendben, jó szórakozást. Szia Arthur.
-Szia Zoe.-miután ismét egyedül maradtam a boltban, neki álltam mindent megvenni amire szükségem volt.

Charles szemszöge:

Amikor Zoe nem vette fel a telefont, akkor sejtettem hogy valami baj van. Folyton bennem van az az érzés amióta bejött a ferrárihoz, hogy hallotta amit beszéltünk. Zoe okos nő, hamar összerakja a képet.
Már a verseny napján is furcsa volt, alig beszélt velem, de akkor azt hittem azért mert fáradt.
Lehet rossz ötlet volt hogy eljöttem hozzá, de muszáj megtudnom hogy tudja -e.
Nem erre a beszélgetésre számítottam. De mit is vártam?
Hogy majd beleugrik a nyakamba, és megcsókol? Ennél nagyobb hülyeséget nem is tudtam volna elképzelni.
Rosszul esett hogy még azt sem hagyta hogy elmondjam neki, hogy miért tettem, de valamilyen szinten megértem.
Látszik rajta hogy ő sincs a toppon. Lehet azt gondolja hogy csak ki akartam használni, de ez nem így van. Tényleg egyre jobban megkedveltem, és kezd fontos lenni nekem. Az egész akkor kezdődött amikor elmentünk hajókázni. Ott tudatosult bennem, hogy valamit érzek iránta.
De ezzel az egészet elrontottam.
-Megjöttem tesó -kiáltott be Arthur a lakásba.
-Nagyszerű, te nem ismered az órát?-keltem fel a kanapéról, és indultam el a konyhába.
-De igen, de kicsit elbeszélgettem az időt.
-Na és kivel öcsi? Csak nem barátnőd van?-Szólt közbe Lorenzo is.
-Haha, bekaphatjátok. Nem ,Zoeval találkoztam.-ahogy meghallottam a nevét, már fordultam is az öcsém felé.
-Mit mondott?
-Nyugi, semmit. Hiába kérdeztem hogy miért nem beszéltek, nem mondott semmit.-igen ők tudják hogy kicsit össze kaptunk, de nem tudják hogy min.
-Mert semmi közöd hozzá azért.-morogtam az orrom alatt, de persze meghallotta.
-Amugy ő sem igazán van a toppon. Elméletileg bevásáról, de boron kívül más nem volt a kocsijába.
-Nem tudom miről beszélsz. Kicsit össze vesztünk, de nem ismerjük egymást annyira hogy ez miatt mind a ketten rosszul legyünk.
-Ugye ezt te sem hiszed el.-nézett rám Lorenzo, aki egész idáig csendben volt.
-Most miért?
-Még talán magadnak sem vallod be, de Zoe fontos lett neked.-persze hogy az lett, de ezt nem akartam nekik elmondani.
-Már miért lenne?
-Talán azért mert nagyon kedves nő, és gyönyörű is. Illik hozzád, és sok időt töltötettek együtt. Mégis hány riporterrel vagy ennyire jóban? Na ugye eggyel sem, rajta kívül.
-Anya is kedveli, ami nagy szó.
-Ne kezd te is Arthur. Nincs jobb dolgotok mint az én életemmel foglalkozni?
-Nincs-szólaltak meg szinte egyszerre.
-Beszélj vele.-Adta az ötletet Lorenzo.
-Kösz, szerinted nem akartam? -lehet kicsit erélyesebben szólaltam meg, mint ahogyan akartam.
-Jól van nem kell itt kiakadni. Menjünk inkább játszani.-kapta fel az üditőket Arthur és már indult is el a nappali felé.
-Csak segíteni akarunk. Látjuk rajtad hogy nem vagy önmagad.
-Tudom, de majd megoldom. Megpróbálok vele beszélni, de én rontottam el. Nem biztos hogy megbocsált.
-Egy probát azért megér, nem?-én csak álltam a konyhában a pultnak támaszkodva. Igaza van Lorenzonak. Ezt meg kell beszélnünk. Nekem kell vele beszélnem. Ha akarja, ha nem.