Love is the medicine (C.L)

24.fejezet

-Egyszer megnéznem ezt a helyet úgy is,hogy nincs egy versenypálya az utcára építve.
-Még én sem láttam úgy soha. De nekem így is nagyon tetszik.-itt vagyunk bakuban, hiszem péntek lévén ,ma már lesz két szabadedzés is.
Ma kicsit változik a napi menet, hiszen most az első szabadedzés után lesz az első interjú is.
Mivel korán lesz az edzés, még a délelőtt folyamán, ezért már reggel itt kellett lennünk.
-Neked mindegy hol vagyunk Dan, csak verseny legyen.
-Hát nem lennék itt, ha nem szeretném a sportot.
-De akkor is, nem vagy kicsit sem kíváncsi ezekre a városokra?
-De, de már láttam őket párszor. Majd te is megszokod.
-Reménytelen eset vagy.Amúgy nem iszunk egy normális kávét?-Néztem a fiúkra, mire ők csak értetlen tekintettel néztek rám.
-Nemrég ittunk a szállodában.
-Igen, de az nem volt valami jó. -hát nem épp a legfinomabb itt a kávé, de a kaja az jó volt.
-Nekem nem kell köszi, de egy Cola jó lenne.
-Persze Jack, még valami?-remélem érezte az ironiát a hangomban.
-Más nem kell. Köszi Zoe.-úgy vigyorgott rám mint egy vadalma.
-Neked valami Dan? Ha már én lettem az ital beszerző.
-Nem köszi, én most megvagyok.
-Jól van akkor megyek, szerzek egy normális kávét.-hagytam ott a fiúkat és indultam is el megkeresni a kávézót.
Fogalmam sincs merre is kell menni, mert minden pályán máshol van.
Lehet itt nincs is, tekintve hogy utcai pálya, akkor jól megszívtam.
Épp a ferrári előtt mentem el, amikor egy igen ismerős arc bukkant elő a garázsból.
-Hello, merre merre?-jött oda Charles mosolyogva. Gyönyörű mosolya van.
-Kávét szerezni. Remélem megtalálom a kávézót, mert már egy ideje kóvájgok.
-El kell keserítselek. Utcai pálya van, csak a paddockon kívül van kávézó.
-Na ne, most szórakozol velem?-ez az én szerencsém.
-Nem, sajnos le van kerítve minden. De ha annyira kávé kell, gyere velem.-időm sem volt neki válaszolni, és már fogta is meg a kezemet és vezetett végig a paddockban. Nem kellett megkérdeznem hova jöttünk, hiszem a szemem majd kiesett ahogy megláttam a ferrári motorhomeját.
-Várj már Charles. Én nem biztos, hogy oda bemehetek.
-Ugyan már Zoe, gyere. Itt ihatsz igazi olasz kávét.-több sem kellett és már én húztam magam után a monacóit, aki csak nevetve jött utánnam.
Az ajtóig könnyen elmentem, de itt már kártya kellett ami nekem nem volt.
-Csak nem segítség kellene?-állt oda mellém és csak nézett rám.
-Most komolyan?Ugye nem azt várod hogy könyörögjek?-nem szólt semmit, csak lehúzta a kártyáját és már mehettünk is be.
-Fáradjon beljebb hölgyem-engedett előre, de én csak félve mentem beljebb. Minden a piros színben ponpázott, elképesztő ez a hely.
-Wow.
-Ugye, na gyere adok egy kis koffeint, hátha elalszol a szabadedzésen.-újra megfogta a kezemet és úgy mentünk beljebb. Szinte félve mentem mellette, hiszen én itt sem lehetnék.

-Charles, neked nem a garázsban kellene lenned?-jött oda hozzánd Frédéric Vaseur a ferrari új főnöke.
-Ott voltam egész idáig. De nemsokára megyek vissza. Fred, hadd mutassam be neked, Zoe Blaket.
-Jó napot, Zoe Blake-nyújtottam felé a kezemet amit mosolyogva elfogadott.
-Frédéric Vaseur, örülök neki hogy személyes is találkoztunk. Már sokat hallotam magáról.-ezzel nem kicsit lepett meg.
-Rólam?-muszáj volt rákérdeznem, mert nem értem ez hogy lehet.
-Igen, ön az egyik sportriporter ugye?
-Igen, a monacoSkynál dolgozom.
-Akkor bizony önről. A fiúk rengeteget meséltek magáról.
-Csakugyan?-itt fél szemmel a monacóira néztem, aki csak zavartan állt a főnöke mellett, és a tarkóját vakarta.
-Csak beszélgettünk Carlossal, az egyik intejúról és te is szóba kerültél. Azt hallották a többiek is, és kicsit meséltem rólad. Ugye nem baj?-nem tudtam ellenállni a boci szemeinek amikkel most nézett rám.
-Nem, dehogy is. Nincs mit titkolnom. Még egész új vagyok itt, nekem ez az első szezonom.
-Akkor ebben hasonlóak vagyunk. Nekem is ez az első szezonom a ferrárival. Ne érezze magát kevesebbnek ,csak azért mert új itt. Higgye el sokkal jobban érti a dolgát ,mint itt bárki más.
-Köszönöm uram, hogy így gondolja.-mosolyogtam a férfira, mert nagyon kedves tőle amiket mondott.
-Nem sok riporter van jóban a pilótákkal. Sokan csak a friss pletykát akarnak, de ahogy hallottam maga más.
-Igen, hát sikerült egy pár pilótát jobban megismernem. Aminek nagyon örülök, mert nagyszerűek mindannyian.
-Az biztos, de nem akarlak titeket tovább feltartani, Charles találkozunk majd a garázsban, és ne késs el.
-Nem fogok, nemsokára megyek.
-Örülök hogy megismertem Zoe.
-Ahogyan én is uram.-búcsúztam el a férfitől.
-Hát, akkor megismerted a ferrári új csapatfőnökét.-vigyorgott rám Charles, mire én egy aprót ütöttem a kezére.-Na, ezt miért kaptam?
-Szerinted? Mégis miket beszéltek ti ketten rólam Carlossal, amit az egész ferrári garázs tud?-kicsit lehet kiakadtam, most hogy már csak ketten vagyunk.
-Semmit tényleg csak beszélgettünk. De amikor bejöttél, az után egy páran megkérdezték hogy ki vagy, és mit keresel ott. Akkor meséltünk rólad.
-Remélem semmi olyat nem mondtál.-utaltam itt a kis megismerkedésünkre.
-Dehogy is. Az senkire sem tartozik csak ránk.-ahogy ezt kimondta, felhúzott tekintettel néztem rá.-Mármint azokon kívül akik tudnak róla. -helyesbített egyből.
-Jól van, de én megyek mert Jack kiakas ha kések, és még colar sem tudok neki vinni. És így is már egy ideje vár rá.
-Nekem is mennem kell, lassan kocsiba kell ülnöm.
-Azért csak óvatosan.-már meg is bántam amint kimondtam.
-Ezek szerint aggódsz értem?-jött közelebb, de gyorsan hátra léptem.
-Igen, mint mindenkiért.
-De értem azért kicsit jobban ugye?-újra közelebb lépett, és én újra hátráltam.
-Mennem kell már, és neked is.
-Ugyan már Zoe, csak mond ki.-állt meg előttem ,mert már nem tudtam hova hátrébb menni. A hátam nekiütközött a motorhome falának, és Charles szorosan beállt elém.
-Charles, bárki megláthat.-néztem fel rá, de úgy látszik őt ezt nem zavarja.
-Mi csak beszélgetünk. Vagy már azt sem lehet?-húzta egy bugyiróhasztó mosolyra az ajkait.
-De lehet, de kicsit távolabb tőlem. Így félre értik.
-Akkor nyugodtan értsék félre. Engem ugyan nem zavar.
-Charles...
-Csak mond ki Zoe hogy értem jobban aggódsz mint bárki másért.
-Szóval erre megy ki ez az egész? Jó, érted jobban aggódom.
-Na nem. Nem így. Komolyan mond. Úgy hogy el is higgyem.
-De úgy mondtam.-már a kezei a fejem mellett voltak megtámasztva, így esélyem sem volt elmenni onnan.
-Csak én nem hiszem el.-hajolt le hozzám, így még közelebb kerültünk egymáshoz.
-Tényleg komolyan mondtam. Igen, érted aggódom a legjobban.
-És miért? Miért Zoe?
-Ne játsz velem Charles.-szóltam rá a férfira, aki csak belesúgott a fülembe.
-Sose játszanék veled. Ahhoz túl fontos vagy nekem.-ahogy elhajolt tőlem, az arca ugyan olyan közel maradt az enyémhez.
-Ahogyan te is nekem.-láttam hogy a szemei, az ajkaim és a szemem között cikázott. A lehelettét éreztem az ajkaimon, és egy kellemes borzongás futott végig a testemen.
Nem tudom melyikünk lépett előbb, ő vagy én, de pillanatok múlva már az ajkait éreztem a sajátjaimon.
Ahogy megcsókolt, mintha ezernyi szikra futott  volna végig a testemen.
Nem volt sem követelőző, sem erőszakos. Lágyan csókolt, mintha félt volna hogy elfutok tőle. A kezeimet felvezettem az arcára, és óvatosan elváltam tőle.
-Zoe-suttogta a nevemet, mintha egy titkot árult volna el..
-Charles-nem lépett hátrébb, és én sem toltam el magamtól. Ugyan olyan szorosan állt előttem, és a kezei szorosan húztak magához a derekamon keresztül.
-Mennünk kell, még valaki meglát.
-Akkor lássanak meg, akkor baj lenne?-lépett kicsit hátrébb, hogy bele tudjon nézni a szemembe.
-Nem, de szeretném ha egyenlőre  kettőnk között maradna.
-Értem.
-Csak addig amíg komolyabb nem lesz köztünk-álltam oda elé és egy gyors puszit nyomtam a szájára.-de most mennem kell, és neked is.
-Este velem jössz.-szólt még utánnam, miután elindultam vissza a fiúkhoz.
-Majd meglátjuk-kiáltottam vissza neki, de márcsak a nevetését hallottam.