Love is the medicine (C.L)

49.fejezet

Charlessal este találkozunk csak ,hiszen neki is rengeteg munkája volt.
Épp a szobába voltunk, és elég csendes volt ma este, amit kicsit furcsállok.
-Minden rendben?-álltam meg a kanapé előtt, hiszen ő ott terpeszkedett és a telefonját nyomkodta.
-Igen.
-Én kicsit éhes vagyok, te nem?
-De igen.
-Rendelünk valami kaját?-faggattam tovább, mert kiváncsi voltam hogy figyel-e.
-Igen- újra csak egy sima igen, és továbbra is a telefonját nyomkodja.
-Figyelsz rám?
-Aha.
-Oké, tudod gondolkodtam, és arra jutottam hogy szeretnék minnél előbb egy gyereket. Te is?
-Iigen.-már biztos vagyok benne, hogy fel sem fogja, hogy mit mondok neki.
-Akkor csinálunk gyereket?-erre a mondatra hirtelen felkapta a fejét, és nagy szemekkel nézett rám.
-Én benne vagyok alfo.-húzta a száját és huncut mosolyra, mire csak elnevettem magam.
-Na persze ezt meghallottad.-,ültem le mellé a kanapéra, mire csak átkarolta a vállamat.
-Azt mondtad gyereket szeretnél most csinálni. Még jó hogy meghallottam.
-Ja csak az előtte lévő 5 kérdésemet biztos hogy nem.
-Dehogy is nem.-tiltakozott egyből.
-Csak ugyan? És mit is kérdeztem?
-Hát hogy benne vagyok-e a szexben. Naná.-csak rácsaptam a kezére,mire meglepetten nézett rám.
-Na most ezt miért kellett?
-Azért mert nem ezt kérdeztem. Vagyis ezt is, de akkor is. Teljesen bele vagy merűlve a telefonba. Minden rendben van?
-Nem, nagyon. A fiúkkal beszéltem. Hallottál a Fia új közleményéről?
-Mármint ami japánról szól?
-Igen, azt.
-De hát ez szerintem jó hír. Legalábbis a tavalyi esett óta.
-Ugyan már Zoe. Ugye ezt te sem hiszed el, hogy majd ez lesz. Már hogy halasztanák el a verseny az eső miatt?
-Nem azt mondták hogy elhalasztják egy kis eső miatt. Hanem azt hogy nagyobb mennyiségű eső miatt. Az nem éppen ugyan az.
-Nem tényleg nem. Ki tudja nekik mi számít nagyobb mennyiségűnek. Hiába mondtuk a fiúkkal hogy ez nem megoldás. Nem az a baj hogy esik az eső, hanem az hogy mit tesznek amikor baj van. Munkagépeket visznek majd megint ki a pályára, amikor még fél mezőny kint van?
-Nem fog ilyen többet előfordulni. Tavaly mindenki nagyon megij edt. Most már sokkal jobban figyelnek majd ezekre a dolgokra.
-Na persze, ezt mondták már.-tudom hogy itt mire gondol. Jules is azon a pályán szenvedett balesetet, és tavaly ismét hatalmas tragédia történhetet volna.
-Japánig még itt van ez a verseny és csak erre koncentrálj. Majd össze ültök ismét a fiúkkal és a Fiaval és mindent újra átbeszéltek. Mondjátok el hogy mi aggaszt titeket, hátha találnak majd valami másik megoldást.-csak nézett rám, és semmit sem szólt.
-Mondtam már hogy mennyire szeretlek?-hajolt oda hozzám, és egy csókot nyomott az ajkaimra.

A verseny elég jól alakult. Charles nem csak a pole pozíciót, de a versenyt is megnyerte. Így már nem csak pár pontos előnye volt Maxal szemben. Ő a harmadik lett, de az is óriási teljesítmény, főleg hogy a mezőny közepéről indult, egy büntetés miatt.
A ferrárinál újra hatalmas buli volt. Mind két pilótájuk a dobogón végzett, így volt okuk az ünneplésre.
Mikor este hazaértünk hulla fáradtak voltunk. Semmihez sem volt kedvünk, de mind a ketten éhesek voltunk.
-Rendeljünk valamit és nézzünk egy filmet. Benne vagy?-jött ki Charles a szobából, és már állt is oda mellém a pulthoz.
-Oké, de én választok filmet. Te meg rendelj valami kaját.
-Vagy te rendelsz én meg választok valamit filmet.
-Na persze. Biztos hogy nem. Majd rendelsz magadnak valami kaját, amit meg akarsz enni. Nekem jó egy pizza is.
-Tudod hogy mit ehetek. Ott a lista a hűtőn.
-Akkor sem. Megint az lesz mint múltkor. Megrendeltem és az én kajámat eszed meg. Nekem meg marad a tiéd.
-Azt mondtad ízlet.
-Akkor is. Na tessék rendelj valamit. Én pedig megyek és keresek valami jó kis filmet.
-Csak valami nézhető legyen.-szólt még utánnam, de nem nagyon foglalkoztam vele.
Pár perc után már a kanapén ültünk mindketten és néztük a filmet.
-Hogy nem láttad még ezt a filmet?-fordultam felé mire csak megvonta a vállát.
-Hallottam már róla, de sose érdekelt annyire.
-Hát most megnézed. Imádom ezt az embert.
-Mondjuk tényleg nagyon jó színész, és embernek sem semmi.
-Ez az egyik legjobb filmje és nem láttad. Ez nem megy ki a fejemből.
-Látod, csak rád vártam vele.-húzott oda magához, mire csak oda bújtam a mellkasához.
-Na persze. Megvárjuk a kaját vele, vagy kezdjük el?
-Kezdjük el.-nyúlt a távirányítóért, és már indította is el a filmet.
Annyira belemerültünk a filmbe ,hogy vagy kétszer csengettek mire észbe kaptunk.
-Megyek, maradj csak.-ültem fel, és indultam is el gyorsan az ajtó felé.
-Hello.-köszöntem a futárnak, mire ő csak egy széles vigyorral húzta a száját
-Hello, tessék itt a rendelés. Nem lesz ez kicsit sok egy ilyen kis hölgynek mint te?-nézett végig rajtam, engem ezzel teljesen zavarba hozva. Szívem szerint rácsaptam volna az ajtót, de még mindig nála volt a rendelésünk.
-Ki mondta hogy egyedül van?-hallottam meg Charles hangját a hátam mögül, és pillanatok múlva már szorosan ott állt a hátam mögött.
-Bocs, tessék. -kért egyből bocsánatot és már nyújtotta is az a zacskót.
-Kösz. Hello.-Meg sem várta hogy elköszönjön, és csukta is be az ajtót előtte.
-Ez mi volt?-szegezte nekem kérdést.
-Én tudjam? Hallottál mindent nem?
-A válaszodat nem.
-Mert időm sem volt válaszolni, mert te már közbe is szóltál.
-Még jó hogy. Nem majd hagyom hogy a barátnőmmel egy idegen faszi kikezdjen.
-trappolt át a konyhába és már tette is le a pultra a zacskót.
-Ugye nem vagy féltékeny?-mentem utánna, de ő csak támaszkodott a pultnál és nem szólt semmit.
-Charles? Most komolyan? Tehetek én róla hogy ilyen pofátlan volt? Ne legyen már ilyen.-álltam meg a háta mögött, és karoltam át a derekánál. Kicsit feszült volt ,de lassan kezdett megnyugodni.
-Legközelebb én nyitok ajtót.
-És én küldöm el a futárt, ha valami csaj lesz.
-Arra nem lesz szükség.
-Oo dehogy is nem. Te is nagyon jól tudod hogy imádnak a nők. Millióan álmodoznak rólad ,de nem szólhatok miatta.-csak megfordult és már nézett is bele a szemembe.
-Ahogyan rólad is. Te észre sem veszed mennyi férfi fordul meg utánnad, hogy jobban szemügyre vegyenek. Szívem szerint elküldeném az összeset, de nem tehetem meg.
-Ahogyan én sem. De nekem csak egy férfi számít.
-Csak ugyan?
-Igen. Egy nagyon szexi, gyönyörű szemű, kedves, aranyos, jó humorú, fél isten.
-Ki is az a fél isten?-húzott oda magához, ilígy a kezeimet a mellkasára tettem.
-Mintha nem tudnád hogy ki is az.
-Nem tudom, jó lenne ha elmondanád.
-Nem is tudom, nem akarom hogy féltékeny legyél.
-Zoe.
-Te vagy az én fél istenem, te nagy majom.-huztam le a nyakánál fogva és már csókoltam is meg.Ő sem tétlenkedett hiszen egy idő után már nyúlt is a fenekem alá és már emelt is fel.
Mire feleszméltem már a konyhapulton ültem, és ő a lábaim között állt.
-Ki fog hűlni a vacsoránk.-váltam el tőle egy igen gyenge indokkal.
-Nem érdekel.-csókolt bele a nyakamba, mire csak egy sóhaj volt a válaszom.
Már a pólóját vettem le róla, hiszen rólam már rég lekerült, mikor a csengő hangja megzavart minkenket.
-Ez meg ki a franc?-mivel nem vártunk senkit, ezért eléggé meglepődtünk hogy valaki csenget.
-Menj nézd meg ki az, én addig rendbe teszem magam.-toltam arrébb hogy le tudjak szállni a pultról.
-Megölöm akár ki is az.-indult el az ajtó felé.
-Charles-szóltam utánna, mire megfordult és értetlen tekintettel nézett rám.
-Húzd fel a pólódat.-Adtam neki oda ,mire újra csengettek.
-Megyek már.-szólt oda kicsit hangosabban, de nem hiszem hogy meghalották.
Én addig gyorsan vissza vettem a ruhámat, és a hajamat is megigazítottam, hogy álljon valahogy. Amíg Charles nem ér vissza én addig kiszetem a zacskóból a vacsoránkat, hiszen már lassan kihül.