Love is the medicine (C.L)

17.fejezet

Melbourne. 3. Versenyhétvége. Már lassan két hete nem beszéltem Charlessal. Írt ugyan,de nem akartam vele beszélni.
Sajnos most nem tehetem meg, hogy elkerülöm, de megpróbálok a legkevesebbet beszélni vele.
Mégcsak csütörtök van, de mi már itt vagyunk. Holnap reggel lesz a forma-2 és forma-3as futam.
Csak utánna délután lesz a forma-1nek a szokásos pénteki napja.
Mivel már délután itt voltunk, ezért van időm kicsit körülnézni a városban. A fiúk nem tartottak velem, ők kidöltem az út miatt, így egyedül estem neki a városnak. Szerencsére a szálloda elég forgalmas helyen volt, így nem kellett sokat sétálnom, és már a város központban is voltam.
Elég sok helyre elmentem és pár üzletbe is betértem.
Mire úgy gondoltam, hogy ideje visszamennem már elég késő volt.
A szálloda előtt ismét egy kisebb tömeg állt, amin nem lepődök meg, mert mint kiderült a forma-2 és 3-as csapatok nagyrésze is itt szállt meg.
Nehezen beverekedtem magam a szállodába, és már indultam is a lift felé. Épp időben ideértem, így sikerült még gyorsan besurannom mielőtt az ajtaja becsukódott volna.
Fel sem tünt amikor beszálltam, hogy rajtam kívül más is van bent. Csak amikor megkérdezte melyik emeletre megyek.
-TE?
-Szia Zoe.
-Hogy kerülsz ide?
-Meglátogatom az öcsémet. Neki már holnap reggel lesz az edzése.
-Tudom. Én is ott leszek.
-Szóval hányas emeletre mész?-kérdezett rá újra.
-7.- nem akartam vele beszélni, de úgy látszik ő máshogy gondolja.
-Látom felfedezted a várost.-mutatott a táskákra amik a kezemben voltak.
-Igen. Benéztem egy pár helyre.-egyik lábamról a másikra álltam. Csak néztem a kijelzőt és vártam mikor érünk végre fel.
-Nem válaszoltál az üzenetemre.
-Mert nem akartam.
-Zoe, kérlek hadd magyarázzam meg.-fordult felém, de szerencsére a lift pont akkor ért fel az én szintemre.
-Szia Charles.-köszöntem el tőle és már indultam is végig a folyosón.
-Miért menekülsz előlem?-szólt utánnam, még mindig a liftben állva.
-Nem menekülök.
-De igen, nem akarsz velem beszélni.
-Mert nincs mit beszélni ezen. Hazudtál és mégcsak annyi sem volt benned, hogy elmond valamikor.
-De el akartam, de nem tudtam hogyan. Féltem hogy hogyan reagálsz majd ha megtudod. -közben már kiszállt a liftből és már el is indult felém.
-Hidd el jobban mint most.
-Zoe tényleg nagyon sajnálom. Nem azt akartam, hogy így tudd meg. Az elején még én is azt hittem, hogy csak képzelődöm, és nem is te vagy az. De idővel egyre biztosabb voltam benne, csak féltem elmondani.-Állt meg előttem.
-Mióta tudod hogy én vagyok?
-Amikor este a kikötőben talákoztunk. Ott már biztos voltam benne.
-Azért lett volna elég időd hogy elmond, hogy tudod az igazat.-néztem fel rá, de ő csak lehajtotta a fejét.
-Tudom. És tényleg nagyon sajnálom. Nem lehetne hogy ezt a szobádban beszéljük inkább meg?-nézett végig a folyosón, ahol ugyan nem volt senki, de a lift pont most állt meg ezen a szinten.
Igaza van, ez másra nem tartozik csak ránk.
-De gyere, de csak azért mert már leszakad a kezem.-ahogy kimondtam már vette is ki a kezemből a szatyrokat.

-Nagyon hosszú lesz ez a mai nap-ásított egyett Jack. Már vége volt a forma-3as edzésnek és márcsak a forma-2re várunk.
-Az biztos. Szokott egyáltalan ilyen lenni?
-Nagyon, nagyon ritkán. De sok futam lesz most ebben a szezonban, így eléggé zsúfolt lesz a hétvége.
-De jó.-ültem le egy székre és dőltem hátra.
-De legalább jó idő van végre. Nem szeretem a hideget.
-Mi sem Dan hidd el. Nem akarunk inni egy kávét?
-Ha hozol akkor igen-mosolyogtam Jackra, mire csak megforgatta a szemeit.
-És nekem valami kaját jó?
-Na persze, majd egyedül hozok mindent, ti meg csak itt pihentek.Na valaki keljen fel, mert egyedül nem hozok el mindent.
-Nekem csak egy kávé kell.-emeltem fel a kezeimet, így Dan csak morogva felkelt.
-Legközelebb te mész Zoe-mutatott rám Dan.
-Hé, én mindig hozok kávét.
-De kaját nem- még utoljára odaszóltak és már mentek is el.
Mivel egyedül voltam, ezért felnéztem a közösségi oldalakra.
Még mindig nem nagyon használom őket, de elég sok rajongó megtalált amióta a forma-1ben vagyok tudosító.
Rajtunk kívül mások is vannak itt, de mivel most szünet van ,ezért elmentek valahova. Mi inkább maradtunk mert nem volt sok idő, mire a következő edzés kezdődik.
-Látom megy a munka-annyira belemerültem a telefonomba, hogy észre sem vettem hogy itt állnak előttem.
-Szünet van ha nem tünt volna fel. Amúgy te mit keresel itt?
-Jöttem megnézni az öcsémet. A többiek?
-Elmentek kávéért és valami enni valóért.
-Téged meg itt hagytak egyedül?-ült le mellém, és már fordult is felém.
-Nemrég ültem le, most rajtuk volt a sor.
-Vagy úgy. Amúgy Arthur üdvözöl.
-Én is őt. De úgy is találkozunk majd.
Neked nem az öcséd mellett kellene lenned?
-Most hagyom kicsit. Kicsit izgul, ez az első edzése a szezonban, ráadásul a forma-2ben is. Nem akarom megzavarni.
-Milyen kedves tőled. Amúgy most egész nap itt leszel a pályán?
-Nem, megnézem az edzést és megyek majd. És te?
-Mi is vissza megyünk majd a szállodába. Legalábbis reggel még úgy volt. Vagy elmegyünk ebédelni addig.
-Mikorra kell vissza jönnötök?
-2re. 3kor kezdődnek az interjúk.
-Akkor menjünk el ebédelni, és majd vissza hozlak. Nekem is akkor már itt kell lennem.
-Nem biztos hogy ez jó ötelt.
-Miért?
-Charles..épp hogy csak tegnap este kibékültünk.
-Legalább jobban megismerjük egymást. Most már rendesen. Na benne vagy?
-Jó legyen. -hirtelen felállt, de mielőtt még elment volna közölte ,hogy hívjam amikor végeztem addig Arthurral lesz.
Nem sokkal hogy Charles elment a fiúk már vissza is értek.
-Leclerc is itt van. Most talákoztunk vele.
-mondta Jack, közben oda adta a kávémat.
-Az öccse is most kezd, jött megnézni az első edzést.
-Csak nem volt nálad is?
-De, beszélgettünk.
-Nem tudtam hogy vele is ilyen jóba vagy.-ivott vele a kávéjába.
-Pedig úgy látszik hogy igen.-vettem el a kávémat Dantől, aki végig csendben volt.
Egyre furcsább nekem ez a Jack. Nem ez volt az első alkalom, hogy nem tetszik neki hogy egy pilótával beszélgetek.

Arthur nagyon jó eredményt ért el az első edzésén. Látszott is rajta az öröm amikor az interjút csináltam vele.
Amint mindenkivel megvoltunk, már indultunk is vissza a szállodába.
Vagyis a fiúk indultak vissza, mert én ugye eligérkezdtem Charlesnak egy ebédre.
-Menjetek csak fiúk ,majd itt találkozunk.
-Te nem jössz?-kérdezett rá Dan.
-Nem,én inkább maradok és eszek majd itt valamit. Nem akarok annyit autózni.
-Maradjunk mi is?
-Nem kell, menjetek csak. Két órát kibírok ám nélkületek is. Majd eszek itt az étteremben.
-Hát te tudod. Akkor majd jövünk.
-Kettőre itt vagyunk. Biztos nem jössz velünk?
-Nem Jack, menjetek csak. -nehezen de a fiúk elindultak vissza a szállodába.
Gyorsan össze szedtem én is mindent ami kellett és már hívtam is Charlest.
Nem azért nem mondtam meg a fiúknak, hogy vele leszek mert titkolnám, de még én sem tudom hogy mik is vagyunk mi most. Barátok vagy esetleg valamivel több? Vagy még annyi sem? Nem tudom.
-Itt is vagyok.-álltam meg Charles háta mögött. Ahogy meghallotta a hangomat már fordult is meg. Egy órisási mosoly volt az arcán, ami engem is mosolygásra késztetett.
-Gyors voltál. Mehetünk?
-Persze, Arthur nem jön velünk?
-Nem, ő marad a csapattal. Csak ketten megyünk.
-Értem, akkor menjünk.- már elég sokan voltak a paddocban, de a legtöbb ember csak a forma-1re kiváncsi.
Voltak páran akik kíváncsi szemmel néztek ránk, ami miatt kezdtem egyre jobban zavarba lenni. Tudtam hogy Charlessal mutatkozni egyet jelent azzal, hogy jó páran felfigyelnek majd ránk.
Ahogy látom a monacóit, őt nem zavarja a rengeteg kíváncsi szempár, valószinűleg már hozzá szokott.
A parkolóig szinte alig szóltunk egymáshoz, én el voltam foglalva azzal hogy az  embereket néztem akik minket figyeltek árgus szemekkel.
-Zoe, figyelsz rám?-lengette meg előttem a kezeit. Már a kocsijánál voltunk, és ezek szerint már többször is szólt, csak én nem hallottam.
-Persze, bocs csak elgondolkodtam.
-Azt látom, minden rendben?-jött kicsit közelebb hozzám, ami miatt ismét zavarba voltam.
-Persze, mehetünk?-léptem kicsit hátrébb, mire ő csak megfordult és kinyitotta az autó ajtaját.