Love is the medicine (C.L)

48.fejezet

Sejtettem hogy igazam lesz, de jobban örültem volna annak ha nem így lenne.
Charles egész jól tartotta magát estig. Akkor kezdődtek a bajok. Már a vacsorát sem bírta megenni, mondván nem érzi jól magát és eléggé fáj a gyomra. Pár óra múlva, már ott tartott hogy a wcn támaszkodott, és már sokadjára adja ki a gyomra tartalmát.
Próbáltam neki segíteni, de sajnos nem nagyon tudtam mit tenni.
-Jobb már egy kicsit?-gugoltam le mellé, és egy pohár vizet adtam neki.
Óvatosan beleivott, és már tette is le maga mellé.
-Egy kicsit. Már nem bírok többet hányni.-dőlt neki a falnak és csukta be a szemeit.
-Gyere, segítek. Ne itt ülj a wc előtt.-mentem hozzá közelebb ,hogy segítsek neki felálni. Belekapaszkodott a kezembe és lassan sikerült felálnunk.
-A szobába menjünk, vagy inkább a nappaliba? Az közelebb van, ha esetleg úgy van.
-Nem hiszem hogy ennél több már kijöhet belőlem.
-Akkor gyere, menjünk a szobába.-átfogtam a derekánál és úgy mentünk be a szobába.
Lassan lefeküdt az ágyba, és már fordult is oldalra.
-Hozok egy vödröt és vizet is. -mondtam neki ,de úgy sem foglalkozott vele. Gyorsan kerestem egy vödröt amibe esetleg ha kell még bele tud hányni ,és vittem neki egy üveg vizet is.
-Charles, igyál egy kicsit. -szóltam neki, de nem hallota.
Halk szuszogás törte meg a szoba csendjét. Ezek szerint sikerült elaludnia, így hajnali két órakor.
Letettem az ágy mellé a vödröt és az éjeliszekrényre a vizet. Halkan kiosontam a szobából és inkább a kanapén feküdtem le.
Mivel kiment már kb minden álom a szememből, ezért inkább a telefont kezdtem el nyomkodni.
Lisa fent volt, legalábbis a kis pötty ott volt a képe mellett, ezért rá írtam.
-Hát te miért nem alszol? -sokat nem kellett várnom, pillanatok múlva már jött is a válasz.
-Felkeltem és nem bírok vissza aludni. Na és te? Nem vagy hulla az utazás miatt?
-Charles beteg lett. Mégcsak most aludt el.
-Na mi történt? Megártott neki a nyerés?
-Bolond. Szerintem gyomorontása van. Egész este és éjjel hányt.
-Hát most mondanák valamit hogy mi ez, ha te lennél ilyen helyzetben. De valószinű neki nem az a baja.
-Lisa, ne már.
-Jó oké, bocsi csak fáradt vagyok. Nagyon rosszul van? Kell segíteni elvinni a kórházba?
-Nem, köszi. Már alszik. Remélem már nem lesz rosszabbul. Nagyon rosszul néz ki.
-Lehet olyat evett talán ami romlott volt?
-Nem tudom. Az is lehet..
-Vagy valami influenza. Na mindegy én megpróbálok aludni és neked is azt kellene tenned. Legalább addig amíg a kis beteg alszik. Ha kell valami csak hívj és azonnal megyek jó?
-Rendben. Köszönöm Lisa.
-Mindig. Na jó éjt. Pihenj amíg alszik.
-Oké, Jó éjszakát.
Úgy tettem ahogyan Lisa mondta. Még ránéztem Charlesra, hátha szüksége van valamire, de elég mélyen alszik. Remélem már jobban lesz, hiszen elég rosszul néz ki.

Reggel arra keltem fel, hogy valaki csörömpöl a konyhában.
Lassan elbotorkáltam odáig és Charles a pultnál támaszkodott és egy pohár vizet ivott.
-Szia, jobban vagy?-mentem oda hozzá és egy kis puszit nyomtam az arcára.
-Egy kicsit. Már hányingerem nincs, de a gyomrom még ellége fáj.
-El kellene menni a dokihoz. Ő írna fel valamit.
-Dehogy megyek. Pihenek és jól leszek. Te ugye nem kaptad el?
-Nem, szerintem te gyomorrontást kaptál, az meg nem fertőzö. Feküdj inkább le, ne erőltesd meg magad.-simogattam meg a hátát, ő pedig csak bólintott egyett.
Lassan vissza ment a szobába, én pedig főztem magamnak egy kávét.
Épp azt ittam amikor a telefonom jelzett, hogy üzenetem jött.
-Szia Zoe, nem érem el a tesómat. Minden rendben van?-ezek szerint Arthur már hívta, de Charles alszik és nem hallotta.
-Nem mondhatnám. Egész éjjel hányt , most is alszik. Már kicsit jobban van.
-Fuu basszus. Akkor nem is zavarom. Kell valami?
-Ha elmennél a gyógyszertárba az jó lenne. Nem akarom most egyedül hagyni.
-Persze csak mond meg mi kell.-gyorsan leírtam hogy milyen gyógyszer kell, és ha minden igaz akkor egy bő 20 perc múlva már meg is lesz.
A nappaliban ültem és vártam hogy Arthur megjöjjön végre a gyógyszertárból, amikor meghallottam a csengő hangját.
-Szia gyere be.-engedtem be Arthurt.
-Csá Zoe. Tessék itt vannak a gyógyszerek.
-Köszi. Remélem ezek használnak neki.
-Beszélt a csapattal? Tud így hétvégén vezetni majd?-erre még nem is gondoltam.
-Tudok majd nyugi. Már jobban vagyok, csak a gyomrom nem az igazi.-jött ki a szobából, de egy kicsit már tényleg jobban nézett ki.
-Elég szarul festesz még tesó. Biztos hogy ez jó ötlet?
-Persze, kúrálom magam és jobban leszek majd.-ült le a kanapéra.
-Ebből vegyél be. Ez probiotikum, ez majd használ.-adtam neki oda az egyik gyógyszert amit minden szó nélkül bevett.
-Anyának szóljak?
-Minek? Nem vagyok halálos beteg Arthur. Amúgy sem vagyok egyedül, Zoe itt van velem.
-Jól van. Én inkább megyek, nem akarom ezt elkapni, akár mi is ez.
-Nagyon vicces vagy.
-Köszi Arthur. -kisértem ki az ajtóba.
-Szívesen, ha valami kell csak szólj. Meg ha nem bírsz vele akkor is.
-Nem lesz gond vele. Szia Arthur.
-Szia Zoe.

Szerencsére Charles hamar rendbe jött, ha úgy vesszük. Csütörtökön el tudott utazni a versenyre,így nem kell kihagynia egy futamot sem.
És én, hát ebben a pár napban kicsit lefárasztott. Aznap amikor Arthur itt volt még elég rosszul viselte a betegséget, de másnap már sokkal jobban volt. Olyannyira, hogy még válogatni is volt ereje hogy mit szeretne enni. De persze amikor megcsináltam, akkor közölte hogy majd később eszik belőle.
Ezzel nem is lett volna gond, ha nem szólt volna be hogy én miért mást eszek. Talán mert én nem vagyok beteg?
Elég jól kihasználta hogy sajnálom, és szinte semmit sem csinált ebben a pár napban. Andrea is kímélte az edzés miatt, így még azzal sem volt semmi gondja.
Már én is itt vagyok hiszen péntek lévén nekem már dolgoznom kell, de ebben az egy hétben szinte semmit sem pihentem.
Olyan volt mintha lett volna egy gyerekem. Csak ő nem egy kisgyerek volt, hanem egy felnőtt férfi aki gyomorrontást kapott.
Tényleg igaz amit a ferfiakról mondanak. Ők már egy kis náthába is bele akarnak halni.
Szerencsére Kelly is ott van a hétvégén, így legalább tudok valakivek beszélni róla aki megért. Lisa ugyan tud mindenről, de ő inkább jól szórakozott rajtam. Azóta ha teheti anyának hív.
Én annyira nem tartottam viccesnek, hogy még a ruháit is nekem kellett elraknom utánna.
Lehet csak én reagálom túl a dolgokat, de ez a hét nagyon fárasztó volt.
-Hello,na hogy vagy?Te nem vagy beteg?-itt voltunk már a pályán lévő kávézóban Kellyvel, és csak az italunkat kellett várni.
-Fáradt vagyok, de beteg nem.
-Kikészített?
-Igen, olyan mintha lett volna egy nagy gyerekem.-ő ezen csak jót nevetett.
-Nekem mondod? Ott van Penelope és Max amikor beteg. Szóval két gyerekem van akkor.
-Jézusom. Én azt nem bírnám.-dőltem hátra a székben, mire ő csak jót nevetett rajtam.
-Dehogy is nem. Nézd a jó oldalát a dolognak.
-És ugyan mi az?
-Hogy amikor már lesz gyereked akkor már könnyebb lesz majd.
-Biztos két gyerekkel majd.-erre Kelly csak felnevetett, ami miatt egyre több szempár tapadt ránk.
-Nem megyünk inkább? Útközben is meg tudjuk inni a kávét.-sajnos nekem nemsokára vissza kell mennem dolgozni ,és nem szeretnék elkésni.
-De persze menjünk. -gyorsan összeszedtük a cuccunkat és már indultunk is ki onnan.
Vissza fele mentünk a paddockban, hiszen nekem dolgoznom kell.
Viszont épp az a két férfi jött velünk szembe, akik elfoglalták mind a kettőnk szívét.
-Szia alfo-adott egy puszit Charles ahogy oda ért hozzánk.
-Szia, hát ti? Nem a csapattal kellene lenni?
-Most van egy kis időnk. Amúgy meg a Fia megbeszélésére megyünk.
-Legyetek kicsit feldobotabbak, olyan vagytok mint akik napok óta nem aludtak.
-Tudod bébi, hogy utálom az ilyeneket. Nem azért vagyok itt hogy a hülyeségüket hallgassam.
-Tudom Max, de kibírod.-ölelte meg a párját Kelly.
-Éljétek túl valahogy. Utánna még autóba is kell ülnötök.
-Velem jöhetnél, akkor kibírnám valahogy.
-Az lehetetlen. Majd később találkozunk.
-Rendben. Szeretlek Zoe-döntötte a homlokát az enyémnek, mire egy gyors csókot adtam neki.
-Én is. De menjetek. Egy csomó fotós van már itt.-kezdett egyre jobban zavarni hogy többen vannak körülötünk.
-Oké, na gyere Max. Éljük túl valahogy.