Love is the medicine (C.L)

43.fejezet

-Szia-öleltem magamhoz Charlest. Vasárnap délelőtt van, és szinte alig találkoztunk ebben a két napban.
-Szia alfo.-bújt bele a nyakamba. Sajnos az időmérőn csak második lett, és Maxé lett a pole.
-Izgulsz?-toltam kicsit el magamtól, hogy rá tudjak nézni.
-Kicsit igen. Nagyon sok múlik ezen.
-Ne izgulj, még nagyon sok vissza van a szezonból. Bármi lehet még. Amúgy is tudom hogy ügyes leszel majd.
-Remélem, igazad lesz. Ez már kellett. Szinte alig láttalak ebben a két napban.
-Tudom, kicsit szétszórt vagyok én is.
-Készen állsz? Nézd, nem muszáj ha nem akarod.-hajolt le kicsit hozzám, hogy bele tudjon nézni a szemembe.
-Ezt már megbeszéltük. Elkísérsz?
-Igen, gyere. De be nem megyek veled.-nézett rám vigyorogva, mire kicsit beleboxoltam a karjába.
-Hé, ne verekedj.-fogta le a kezemet, és már húzott is közelebb magához.
-Mit szeretnél?-néztem fel rá, mire csak lehajolt és már nyomta is nekem az ajkait.
-Na most már mehetünk. Gyere, Fred már biztosan vár.-nem mondom hogy nem izgultam. Mégis csak a ferrári csalatfőnökével kell beszélnem, és most nem úgy mint Charles barátnője, vagy egy riporter.
Végig vezetett a motorhome belsejébe, ahol fel kellett menni az emeletre. Ott jobb oldalt volt egy kis iroda és a főnök neve volt kiírva.
-Megvársz?-Néztem rá Charlesra, remélve hogy igennel felel.
-Itt leszek. Ne izgulj. Szeretlek Zoe.
-Szeretlek Charles.-nyomtam egy gyors csókot az ajkaira és már kopogtam is be az ajtón.
Mély levegő után már kinyottam is be, amint meghallottam hogy szabad.

-Á Zoe, gyere csak be. Pont időben. Pontos vagy, ez nagyon jó.-állt fel a székéről, és mutatta hogy foglaljak helyet, és csak utánna ült le ő is.
-Nem szeretek késni sehonnan sem.
-Sikerült ide találni? Nem volt gond?
-Nem, Charles elkísért, ha nem gond. Máskülönben még szerintem mindig valahol járkálnák.-ezen csak jót nevetett, de egy pillanat alatt már komoly arcal nézett rám.
-Nos ,nem tudom Charles mennyit mondott el neked, ezért én is gyorsan felvázolom a helyzetet. A nyári szünet után szükségünk lenne egy új sajtós managerre. Sajnos aki most betölti ezt a posztot, úgy döntött a gyárba marad.
Az ő helyére keresünk új embert, és maga tökéletes lenne rá.-támaszkodott meg az asztalon és úgy nézett rám.
-Köszönöm hogy így gondolja.
-De?-szólt közbe.-Tudom hogy van egy de-mosolygott rám.
-De, nem vagyok benne biztos hogy én vagyok a legjobb erre a feladatra. Nekem nincs tapasztalatom ilyen téren. Csak ebben a szezonban kezdtem el a tv-nél is, számomra még az is új.
Ne értsen félre, számomra már az is egy óriási megtiszteltetés hogy gondoltak rám. De egy ekkora múltú csapatnál, sőt még egy kis csapatnál sem tudnám, hogy mit kellene tennem.
-A csapat neve miatt ne izgulj. Mindenki az elején rá stresszel ,azért mert a ferrárinál van. Hidd el tapasztalatból tudom. De szüksége van a csapatnak új emberekre. Akik fiatalok, energikusak és értik a dolgukat. És te Zoe, értesz hozzá. A pilóták szeretnek, és most nem csak Charlesról és Carlosról beszélek, hanem kb. az összesről. Számomra ez fontos.
-Köszönöm, hogy így gondolja. És számomra pont itt van a második gond.
-Charles?-én csak aprót bólintottam.-Értem.
-Én csak nem akarom, vagyis nem szeretném ,hogy csak az miatt kerüljek ide mert mi együtt vagyunk.-hajtottam le a fejemet, mert számomra ez elég kényes téma. Az a tudat hogy csak az miatt kellenék erre a munkára mert mi együtt vagyunk, nekem ez nagyon kellemetlen. Nem fogom kihasználni a helyzetet. Magam miatt akarok eljutni oda ahova eljutok, nem más miatt.
-Akkor ha jól értem, részben ez is közre játszik igaz?
-Igen.
-Akkor most elmondom, hogy ebben a csapatban ilyen nincs. Ide nem kerül be akárki. Mi nem veszünk fel senkit, csak azért mert valakinek a rokona, testvére férje-felesége vagy akár csak a barátnője. Ide olyan emberek kellenek akik profik.
Itt nincs helye protekciónak, ha valaki jó akkor idejön, mindegyik hogy kicsoda. Ha viszont nem jó, akkor nem. És nem érdekel hogy kinek kicsodája. Most kicsit jobb?-elég nehezen jutottak el a szavak az agyamig. Szóval akkor semmi köze ennek ahhoz, hogy mi együtt vagyunk. Most kicsit megnyugodtam.
-Igen, most így kicsit máshogy látom a helyzetet. Féltem hogy esetleg csak az miatt gondoltak rám.
-Nem, ennek semmi köze hozzá. Tény hogy a fiúk adták az ötletet, ezt beismerem. De nem Charles miatt vagy itt. Úgy érzem jó hogy ezt tisztáztuk. Na akkor, van még valami ami aggaszt?
-Sajnos nagyon sok minden.-kicsit elmosolyogtam, de nagyon ideges és zavart voltam.
-Nos akkor beszéljünk róla.-dőlt hátra a székében, és újra egy mosoly volt az arcán.

-Na ezek szerint túl élted, és engem sem akarsz megölni a csodálatos szemeiddel.-jött oda hozzám Charles, már állt is meg elöttem.
-Nem, nem akarlak megölni.
-És mi volt?-Kérdezett rá kiváncsisággal a hangjában.
-Jót beszélgettünk.
-Csak ennyi? Jót beszélgetetek?
-Igen, de mivel már elég késő van nekem mennem kell. Ahogyan neked is már készülödnöd kell.
-Jó most megúsztad, de este elmondod.
-Megígérem, de csak akkor ha megnyerned. Ügyes legyél, szeretlek.-nyomtam egy gyors csókot a szájjára és már indultam is ki onnan.
Gyorsan vissza mentem a fiúkhoz, hiszen nemsokára kezdődik majd a verseny.
-Már azt hittem ott nézed majd.-szólt Jack ,ahogy észre vette hogy már ott vagyok melletük.
-Bocsi srácok, kicsit elnéztem az időt.
-Semmi baj Zoe. Ugye tudod hogy akár ott is maradhatnál, hiszen nekünk csak a verseny után van dolgunk.
-Tudom Dan, de jó itt nekem.
-Hát te tudod. Én biztos náluk nézném.-Mondta Jack, mire Dan csak helyeselt hogy ő is.
-Majd egyszer talán. De jó nekem itt.
-Hát te tudod, én akkor is ott lennék.-szólt még oda Jack, mielőtt elment volna.
-Hova ment?-kérdeztem rá Danra,hátha ő tudja.
-Fogalmam sincs. Kicsit furcsa ebbe a pár hétben. Lehet van valakije, csak nem mondja el.
-Gondolod? Úgy ismered Jacket mint aki elkötelezi magát?
-Figyi, lehet megváltozott. Neked is ott van Charles, és nekem is egyre komolyabb a kapcsolatom Anneval.
-Csak ugyan? Na mesélj csak.-fordultam Dan felé, kiváncsi tekintettel.
-Nincs semmi Zoe. Szeretem és együtt vagyunk ennyi.
-Aha na persze. Remélem azért az esküvőre meghívsz- böktem meg a könyökömmel.
-Ha igent mond és lesz, akkor igen.
-Micsoda? Te meg akarod kérni a kezét? Ez olyan jó.-tapsikoltam mint egy öt éves.
-Mégcsak gondolkodom rajta. Félek hogy nemet mond.
-Ugyan már. Évek óta együtt vagytok. Biztos igent mond majd. Csak legyél romantikus, és ne úgy mint Valentin napon. -ezen mind a ketten felnevettünk. Dan nem épp egy romantikus alkat, és ezt már egy párszor be is mutatta.
-Mindent megteszek majd ami tőlem telik.
-Szegény Anne.-sajnáltam meg egyből.
-Jól van na. Inkább hadjuk, együnk gyors valamit, mert lassan kezdődik a futam.
-Komolyan mondom te rosszabb vagy mint egy terhes nő.
-Most miért? Éhes vagyok.-állt fel és csak állt előttem arra várva hogy én is felkeljek.
-Irigylem a genetikádat. Én ennyit ennék, már itt gurulnák végig.
-Nyugi majd Leclerc megállítana. Na gyere Zoe, mert éhesen nem lehet élvezni a versenyt.
-Jó, megyek már. Ne hogy nekem éhen halj.-Gyorsan irtunk Jacknak hogy hol talál minket, és már mentünk is valami ételt szerezni.