Love is the medicine (C.L)

23.fejezet

Ez a pár nap amit itthon töltöttem olyan hamar eltelt, hogy mire észhez tértem már javában péntek volt.
Anyáéktól már elbúcsúztam és épp monzába tartok. Charlessal találkozom és vele is megyek majd haza.
Megbeszéltük ,hogy az autókölcsönzőhöz jön, mert nekem időre le kell adnom az autót.
Amikor odaértem nem láttam sehol az autót, így egyedül mentem be. Egy kis idő után sikerült mindent elintéznem, ám amikor kiértem a szallonból egy fekete ferrari állt a járda mellett.
Ahogy közeledtem a kocsihoz ,már nyílt is ki az ajtaja és Charles már szállt is ki az autóból.
-Szia, ugye nem vártál sokat?-jött oda hozzám és már vette is el a bőröndömet.
-Nem, csak nemrég értem ide. Köszi hogy még el is jöttél értem.
-Nagyon szívesen, mehetünk akkor?
-Persze.-mentem oda a kocsi ajtajához és már nyitottam is ki. Minden hol Charles illatát lehet érezni. Mintha a saját autójában ülnék.
-Milyen volt otthon?-indította be az autót és már fordult is rá az útra.
-Nagyon jó, jól éreztem magam.
-Azt láttam. Nagyon csinos voltál. Most is az vagy.-szerencsére hamar vissza fordult hogy az utat nézze, így nem látta hogy elpirultam.
-Hát köszönöm. Neked hogy telt ez a pár nap?
-Fárasztóan. Sokat edzettem Andreaval, meg szimulátoroztam. Volt egy versenyünk Carlossal, amolyan challange video. Majd fent lesz a neten is.
-Milyen verseny?
-Melyikünk tud jobban vezetni csukott szemmel, úgy hogy a másik adja az utasításokat.
-Vicces lehetett.
-Hát az is volt. Jó sokat nevettünk.
-Elég jól kijöttök Carlossal nem?
-Igen, elég könnyű volt vele megtalálni a közös hangot, amúgy is  már régebbről ismertük egymást, de így más hogy egy csapatban vagyunk.
-Jó sok időt töltötök együtt.
-Hát igen. De te is a fiúkkal. Régóta ismeritek egymást?
-Nem, akkor ismertem meg őket amikor oda kerültem a csatornához. Konkrétan a szezon előtt.
-Pedig én azt hittem régóta ismered őket.
Elég sok időt vagytok együtt.
-Csak nem zavar?
-Mi, nem dehogy is. Miért zavarna? -lehetett hallani hogy sikerült zavarba hoznom a kérdésemmel. Ilyen sem volt még soha.
-Nem tudom, csak kérdeztem.  -válaszoltam neki és inkább az ablakon néztem kifelé.
-Tudod már mikor mentek bakuba?
-Csütörtökön. Azért is nem maradtam a hétvégére. Még van egy kis dolgom a munkával. És ti?
-Mi pénteken. Voltál már bakuban?
-Dehogy voltam.-nevetek fel kissé kínosan.-Nem jártam eddig a világot.
-Ezt nem mondanám. Amerika, Olaszország, Monte-Carlo. Nem mindenki élt eddig 3 különböző országban.
-De ez más. Nekem muszáj volt mennem. Gyerekként nem maradhattam egyedül, így oda mentem ahová vittek.
-De már oda mehetsz ahová szeretnél.

Charles haza is hozott a reptérről, így nem kellett taxit hívnom. Megbeszéltük hogy majd találkozunk, amíg itthon vagyunk. Már a program is megvan. Teniszezni megyünk majd holnap, és ha minden igaz, a tesói is ott lesznek.
Már nagyon várom, elég régen teniszeztem, kiváncsi vagyok hogy nekik ez hogy megy majd.
Bár Charles elmondása szerint, ők rendszeres össze járnak egy-egy ilyen meccsre.
Este Lisa átjön kicsit, így legalább valakivel ki tudom beszélni ezt a pár napot. Egyre közelebb érzem magamhoz Charlest, de félek hogy mégis mi lesz ebből.
Kelly most jelenleg Maxal van hollandiában, így nem szeretném a kis problémáimmal zaklatni. Majd személyes mindent megbeszélünk.
Addig amíg Lisa nem ér ide, rendelek valami kaját, hiszen kb.üres a hűtőm.
-Megjöttem. Hoztam piát.-rontott be a lakásomba Lisa, mintha otthon lenne.
-Szia, uu de jó. Ezt szeretem, rendeltem kaját de még nem jött meg. Azt tedd be a hűtőbe jó.-mutattam a kezében lévő italra.
-Oksa, mit rendeltél?
-Kínait.
-Jó,de remélem valami csirkéset rendeltél.
-Mi mást.-hála az égnek csengettek, így már rohantam is az ajtóhoz ,hogy kinyissam.
-Na végre. Éhen halok. Fuu de jó illata van.-ült le az asztalhoz Lisa, és már vette is magához az egyik dobozt.
-Én is.
-Na de mesélj végre. Milyen volt a hétvége? Láttam elmentél a lányokkal, ugye tudod hogy velem is el kell jönnöd majd bulizni.
-Tudom ,tudom. Amúgy egész jó. Jó volt otthon lenni ebben a pár napban.
-Nem arra vagyok kíváncsi. Most tényleg mindent úgy kell belőleg kihúznom?
Mi volt Charlessal?
-Semmi, együtt mentünk és együtt is jöttünk. Nem találkoztunk ebben a pár napban, csak néha beszéltünk.
-Aha, ennyi?
-Nem, vele aludtam.
-Hogy mi van?-kiáltott fel, mintha nem hitte volna el amit hallott.
-Igen, nem vettem ki előre szobát, és minden foglalt volt a szállodában. Így együtt aludtunk.
-Es ezt ilyen nyugodtan mondod? Mi van most kettőtökkel?
-Nem tudom, tényleg nem. Szeretek vele lenni, de hogy lesz-e belőle valami, fogalmam sincs.
-Ha rajta múlik biztos lesz. Nem hülyeségből keresi a társaságodat. Szerintem adj neki egy esélyt.
-Adtam neki.
-Nem úgy értettem. Adj neki egy esélyt, hogy több legyen mint egy barát.-lehet Lisanak igaza van, és tényleg csak egy barátként adtam esélyt Charlesnak.

-Sziasztok.-köszönt elsőnek Arthur.
-Sziasztok.-álltunk meg velük szemben. Mellettem Charles volt, hiszen vele jöttem.
-Na készen állsz Zoe egy jó kis vereségre?
-Nagyon kedves vagy Lorenzo, de azért megprobálok mindent beleadni.
-Akkor rossz csapatban vagy kislány.-kezdett el nevetni Arthurral együtt.
-Egyszer kaptam ki, nem kell állandóan azt felhozni.-szólt rájuk Charles, de a tesói csak jobban nevettek.
-Egyszer mi?
-Fogd be Arthur.
-Na fiúk, nem kezdjük inkább el?-szóltam közbe, mert lehet ennek nem mostanában lenne vége.
-De kezdjük. Akkor Zoe velem lesz, és ti lesztek egy csapatban.
-Nekünk megfelel ha neked is jó Zoe.-én csak bólintottam hogy nekem megfelel.
-Akkor menjünk, szeretném látni Charles arcát amikor újra kikap.-indult el Arthur nevetve, és Lorenzo is vele tartott.
-Mindig ennyire piszkál?-néztem fel Charles arcára, akinek csak egy kis mosoly volt a válasza.
-Ez amolyan testvéri szeretet. Egyszer kaptam ki, azóta is ezt hallgatom.
-Akkor itt az ideje, hogy most ők kapjanak ki.-kacsintottam rá, és már indultam is el a többiek után.
-Figyi Zoe, ha esetleg nem menne, akkor csak fog rá Charra, neki már úgy is van benne tapasztalata.-kiáltott át a pálya másik feléről Arthur.
-Köszi, de talán menni fog. Készen állsz?-fordultam a férfi felé, aki bólintott egyett.
-Mi kezdünk-amint Charles kimondta, már ütőtte is el a labdát.
Egész jól össze tudtunk dolgozni, bár volt pár rizikós megmozdulásunk mind a kettőnknek.
-Oké, utolsó kör. Most mindent bele kell adnunk.-ivott bele a vizébe, és én is így tettem.
-Eddig is azt tettem. De menni fog. Mehetünk?-tettem le a vizemet, és már fogtam is meg az ütőmet.
-Aha, verjük meg őket.-indultunk vissza a pályára, és már a két testvér is ott volt.
Mindenki beállt a helyére és kezdetét vette az utolsó kör.
Mindent beleadtam amit tudtam, és Charles is ugyan úgy tett.
Amint vége volt, szinte beleugrottam a férfi nyakába. Ő a derekamnál fogva ölelt magához, és forgott meg velem egy párszor.
-Nyertünk-kiáltottam fel, mire csak a nevetését hallottam.
Lassan letett a földre, de a derekamat nem engedte el. Ahogyan én sem engedtem le a kezeimet a nyakából.
Nagyon közel voltunk egymáshoz , szinte már éreztem a leheletét az arcomon. A szemei csillogtak a boldogságtól és a mosolyt nem lehetett levakarni az arcáról. Én is ugyan így nézhettem ki, nagyon boldog voltam, de sajnos ezt a pillanatot muszáj volt valakinek megszakítania.
-Hát erre nem számítottam. Ügyesek voltatok.-szólalt meg Lorenzo, ahogy oda értek hozzánk.
-Mondtam hogy jók leszünk.- úgy vigyorogtam mint egy bolond.
-Csak mi nem hittük el. Amúgy, hogy tudsz ilyen jól játszani?
-Régen teniszeztem, de abba hagytam.
-Mivan? Te ezt tudtad?-nézett Arthur egyből a tesójára ki csak bőszen bólintott mellettem. Persze hogy tudja, hiszen régen beszéltünk már róla, vagyis akkor még azt hittem Marcal beszélek.
-Persze, tudtam hogy jók leszünk. Most akkor ki is kapott ki?
-Na jól van, ezt el se kezdjétek. Menjünk inkább pihenjünk egy kicsit és akár ebédelhetünk is.-mindenkinek tetszett Lorenzo ötlete, így felkaptuk a cuccunkat és már indultunk is el az étterem felé.