Love is the medicine (C.L)

51.fejezet

Márcsak egy verseny, és kiderül ki nyeri meg a 2023-as bajnokságot.
Nagyon szoros az állás Charles és Max között. Csak egy pár pontos előnye van Charlesnak, de tudom hogy mindent bele fog adni hogy sikerüljön neki.
Még itthon vagyunk, csak holnap utazunk Abu-dzabiba.
A megbeszélésem Freddel, nagyon jól sikerült. Így jövőre már a ferrári sajtó managere leszek. Tartok még a munkától, de biztosított róla hogy nem leszek egyedül, és a többiek mindenben segítenek majd. Találkoztam azóta Silviaval, és nagyon kedves volt. Megbeszéltük hogy majd a szünet alatt összeülünk, és minden elmagyaráz majd. Bemutattak már az új kollégáknak is, pedig csak jövőre kezdek majd.
Charles nagyon boldog volt, de ez most nem mondható el róla. Látszik rajta hogy izgul, hiába nem mondja.
Egész nap csak járkál a lakásban, és alig szólal meg.
-Na jó, ebből elég legyen. Kelj fel és gyere velem.-álltam meg előtte, mire ő csak kérdő tekintettel nézett rám.
-Mégis hova akarsz menni? Nincs kedvem hozzá Zoe.
-Nem érdekel. Most felkelsz, veszel fel egy cipőt és velem jössz.
-Nem akarok.
-Ez engem nem érdekel. Na gyerünk, mozdulj már.-fordultam meg és elindultam én is hogy felvegyem a cipőmet. Muszáj valamivel elterelni a figyelmét, mert teljesen rá stresszel erre a hétvégére.
-Charles gyere már!-kiáltottam be neki a nappaliba, mire lábdobogást hallottam.
-Itt vagyok, de hova akarsz menni?
-Nem mindegy , csak ne legyünk itthon. Ja és valami kényelmes cipőt vegyél fel.- Lisa említett egy ösvényt, ahonnan be lehet látni az egész partot. Azt mondta nagyon szép és csendes hely, de sokat kell menni miatta. Szerintem most ez pont jó lesz, legalábbis remélem.
-Na kész vagyok, mehetünk.
-Várj.-gyorsan vissza rohantam a hűtőhöz és már vettem is ki 2 üveg vizet. Ha tényleg sokat kell menni, akkor erre szükségünk lesz.
-Mehetünk.-rohantam vissza hozzá, de ő már az ajtóban állt indulásra készen.
-Biztos? Nem rohansz el megint valamiért?
-Nem, na menjél.-toltam ki az ajtón, és már indultunk is el.

-Biztos ide akartál jönni?-Kérdezett rá újra, mert már alig bírtam menni. Ő persze meg sem érezte, hogy dombokon kellett felmenni, de én már alig kaptam levegőt.
-Igen, csak menj. Lassan ott vagyunk.-mentem el mellette, mire ő is elindult újra.
Hát a lassan ott vagyunk az tényleg igaz volt. Még vagy 1 órát mentünk mire felértünk a tetejére.
-Végre egy pad.-lassan oda mentem és már terültem is el rajta.
-Nekem is adsz helyet?-Kérdezett rá Charles, mire kicsit arébb csúsztam.
-Elképszető a kilátás innen. Hogy találtad meg ezt a helyet?
-Lisa említette. Gondoltam hogy ma kicsit kimozdulhatnánk, ezért jöttünk ide. Bár még nem vagyunk fent a tetején, csak félúton de akkor is nagyon szép.
-Majd egyszer felmegyünk oda. -percekig csendben ültünk, egyikünk sem szólalt meg. Élveztünk a csendet, és azt hogy mindentől távol vagyunk.
-Köszönöm.
-Mit?-fordultam felé, hiszen nem értem mit köszön.
-Tudom miért jöttünk ide Zoe. Köszönöm hogy ezt megtetted értem. -húzott oda magához, és egy csókot adott az ajkaimra.
-Csak remélni mertem hogy kicsit kikapcsolsz majd. Nagyon stresszes voltál a héten, főleg ma.
-Csak izgulok a verseny miatt. Még sose álltam ennyire közel ahhoz, hogy világbajnok legyek.  Egy verseny és minden eldől.
-Tudom. Ahogyan azt is hogy készen állsz a versenyre. Egész életedben erre a pillanatra vártál. Márcsak pár nap és hidd el tudom hogy sikerülni fog.
-És ha nem?
-Akkor sem történik tragédia. Te mindent megtettél amit tudtál. Innentől kezdve márcsak a csapaton és az autón múlik. Neked csak az a dolgod hogy vezess. Mással ne foglalkozz.
-Ez nem ilyen egyszerű Zoe. Egész életemben erre hajtottam. Tavaly is már a szezon közepén elbuktam és második lettem. Idén nem akarom hogy ugyan ez megismétlődjön.
-Nem fog. Most más a helyzet mint tavaly.  Az utolsó verseny előtt te vezeted a bajnokságot. Lehet hogy Max szorosan ott van mögötted, de akkor is vezeted. Hidd el hogy sikerülni fog. Ha folyton arra gondolsz hogy elbukod ,akkor úgy is lesz. Meg fogod tudni csinálni, tudom. Csak te is hidd el kérlek.-fordítottam magam felé a fejét, mert egész idáig csak előre bámult.- Nagyszerű sofőr vagy. Ez sose felejtsd el. És higgy magadban. Ez a legfontosabb. Sikerülni fog. És nagyon szeretlek.
-Én is szeretlek Zoe. Köszönöm.

-Istenem Lisa, szerintem még a viszgáim előtt sem izgultam ennyire.-a gyomrom szinte teljesen össze zsugorodott pedig most csak az időmérő edzés van.
-Zoe, imádlak. De hagyd ezt abba. Még a végén itt infarktust kapsz majd, és lemaradsz még a versenyről is.-állt oda elém, így levettem a szemeimet a képernyőröl.
-Akkor is izgulok. Nem tehetek róla. Charles előtt megpróbálom tartani magam, van így is épp elég baja. Legalább most hadd engedjem el magam.
-Ő is tiszta gyagyás. Folyton csak az a hülye cím lebeg mindegyik szeme előtt. Élvezzék inkább amit csinálnak.
-Ez nem ilyen egyszerű. Egész gyerekkoruk óta ezért csinálják. Mind erről álmodnak.
-Tudom, csak nekem még ez az egész új. Miattad csöppentem bele teljesen.
-Köszönöm hogy itt vagy. -mosolyogtam rá, hiszen tényleg sokat jelent hogy most itt van.
-Mindig. Hé ,nézd ott a pasid.-mutatott a képernyőre, mire oda néztem és épp Charles van gyors körön.
Nagyon jó szektorokat sikerült csinálni, így az első helyen van jelenleg. De még elég sokan vannak a pályán, és ez mégcsak az eleje.
-Elég jó kört rakott össze. Ezt nehéz lesz megugrani.-jött oda Jack és Dan is, így már négyen néztük tovább.
-Hát ahogy elnézem Verstappenek sikerülni fog.-Sajnos Dannak igaza lett. Max megugrotta Charles leggyorsabb körét, így most ő az első. Lassan vége az időmérőnek, de még mindig Max van az első helyen.
-Gyerünk Charles.-szorítottam közben Lisa kezét, hiszen nagyon fontos lenne hogy holnap jó helyről rajtoljon.
-Na ne. Ez hihetetlen.-szólalt meg Jack, amint meglátta ,hogy Charlesnak az utolsó pillanatban sikerült egy jobb kört autóznia.
-Ezt mégis hogyan? Elképesztő.-a fiúk nem akartak hinni a szemüknek, ahogyan én sem. Elképesztő időt rakott össze, így már biztos hogy övé az első hely holnap a versenyen.
-Ez nem semmi. -Ennyi volt Lisa hozzáfűzni valója, mire csak jót nevettem.
-Most mit röhögsz?
-Az arcodon. Olyan grimaszt vágtál be hozzá, hogy nem bírom megállni hogy ne röhögjek rajtad.
-Haha, nem kellene már interjúra menned?
-Mégcsak most nyilatkoznak majd a fiúk. Van még pár percünk.-vigyorogtam rá, mire csak kinyújtotta a nyelvét.

-Szia, nagyon ügyes voltál.-ugrottam bele Charles nyakába ahogy oda ért hozzánk. Én mára már végeztem csak rá kellett várnunk.
-Köszi alfo.
-Szép volt Charles. Holnap is legyél ennyire jó.-gratulált neki Lisa a maga mondján.
-Köszi. Hát megpróbálok.
-Nem megyünk enni? Vagy fáradt vagy?-Néztem fel rá, várva a válaszát.
-Nem vagyok. Mehetünk ha akartok.
-Én benne vagyok. Jön más is?
-Hát megkérdezhetem Kellyéket hátha jönnek.
-Oké, az jó lesz. Én meg megkérdezem Jorist és Carlost.Bár itt a barátnője lehet inkább kettesben akarnak majd lenni.
-Nem baj Charles. Hívd fel én meg megkérdezem akkor Kellyt.-csak bolíntott és már elő is vette a telefonját.
Én is így tettem és már hívtam is fel az országos barátnőmet, hátha este velünk tartanak.
-Na Joris benne van. Carlosék viszont inkább most kettesben lennének.
-Nem baj, amúgy sem találkoztak mostanában. Ez érthető. De Kellyék benne vannak. Max szerint ő tud egy jó helyet, elküldi a címet majd ha nekünk megfelel.-mivel mindenki belement, így vissza indultunk a szállodába, hogy gyorsan összeszedjük magunkat.
Jorissal a szállodában találkozunk majd, Kellyékkel viszont csak az étteremnél, hiszen Maxnak van még egy kis dolga.