Love is the medicine (C.L)

10.fejezet

Teljesen zavarba jöttem saját magamtól. Nem értem hogy jött hirtelen ez a gondolat, de gyorsan ki kell zárnom a fejemből.
-A hétvégével kapcsolatban, mit szerettél volna megbeszélni?-tereltem el gyorsan a beszélgetést.
-Igen a hétvége. Szóval úgy beszéltük meg a tesómékkal ,hogy olyan 10 körül mennénk. Ebédet csinálnánk ott, már ha neked is jó így, és majd meglátjuk mikor indulunk vissza.
-Oké,rendben. Vigyek valamit az ebédhez? Vagy mit szeretnétek főzni?
-Majd megvesszük holnap, mielőtt mennénk.
-Oké, és hova kell mennem?-fogalmam sincs ,hogy a kikötőben belül hova is kell menni.
-Majd én eljövök érted holnap. Reggel 9re itt leszek. Pakolj össze mindent. Remélem van fürdőruhád.-nézett rám egy huncut mosoly kíséretében.
-Képzeld van. Miért, úszni is fogunk? Nincs ahhoz még hideg?
-Meglepetés. De ugye tudsz úszni?
-Igen tudok. De ez miért fontos?
-Már mondtam hogy meglepetés. De megyek, holnap reggel jövök érted. -állt fel a kanapéról és már indult is el az ajtó felé.
-Nem muszáj eljönnöd, csak mond meg hova kell menni.-mentem utánna, de már a cipőjét vette fel.
-Ugyan már, reggel 9re itt leszek. Addigra készülj el. És köszi a macit, tényleg nagyon kényelmes volt.-egyenesedett fel, és már nyúlt is a kabátjáért.
-Rendben, akkor reggel találkozunk.
-9re itt leszek, készülj el. Szia Zoe.
-Szia Charles.-köszöntem el tőle és már csuktam is be a lakás ajtaját.
Vissza ülve a kanapéra, szinte hihetlen hogy holnap hajokázni megyek. Az még főleg hogy Charlessal.
Írtam Marcnak egy üzenetet, hogy mit csinál a hétvégén. Jó lenne már találkozni, de nem tudom, hogy neki mikor lenne jó.
Inkább elmentem a szobába, és neki álltam mindent összeszedni holnapra.
Mire mindent előkerestem Marc is üzent. A hétvégét a családjával tölti, kicsit elmennek kirándulni. Hát ezen a hétvégén nekem sem lenne jó a találka, ezért inkább nem is hoztam fel ezt a témát.

Reggel kicsit fáradtan kelltem fel, de gyorsan összeszedtem magam,hiszen Charles nemsokára itt lesz.
Ha olyan pontosan érkezik mint tegnap, akkor nem maradt sok időm. Sajnos kicsit elaludtam, ezért sietnem kellett.
Már a kávémat ittam amikor hallotam hogy megáll az autó ,és nem sokkal később már csengettek is.
Amikor kinyitottam az ajtót ,egy mosolygós Charles állt előttem.
-Szia, megvagy mindennel?
-Szia igen, de gyere be ,gyorsan összeszedem magam. 2 perc és mehetünk is.-álltam félre az ajtóból és már indultam is beljebb. Nem tudom hogy bejött-e, mert ott hagytam hogy ne kelljen sokat várnia.
-Itt is vagyok. Mehetünk.-magamhoz vettem egy nagyobb táskát amibe mindent beletudtam pakolni.
-Szuper akkor menjünk. Még be is kell vásárolnunk az ebédre.-gyorsan bezártam a házat és már mentem is utánna. Az utcán egy ferrari állt, mire én megtorpantam.
-Mi az? -fordult hozzám hátra és furcsán nézett rám, amiért a járda közepén állok.
-Semmi, biztos ezzel menjünk? Mehetünk az enyémmel is, abba minden belefér.-nem hiszem hogy egy ilyen sport autónak nagy lenne a csomagtartója. Már ha van neki egyáltalán.
-Nyugi Zoe, minden belefér. Na add csak a táskádat, te pedig szállj be nyugodtan.-már vette is ki a kezemből a táskát, és gyorsan kinyította az utas oldali ajtót, hogy be tudjak szállni, ő addig elpakolt. Hát lehet nélküle nem jöttem volna rá, hogy ez felfelé nyílik és nem kifelé.
Az autó belseje csodálatos volt. Pont az a sportos eleganciát mutatta mint kívülről. Az egész kocsiban Charles parfüm illatát lehetett érezni, ami még jobbá tette az egészet.
-Na tetszik? -kérdezett rá ahogy beült.
-Igen, nagyon szép. Nem nagyon értek a kocsihoz, de tényleg szép.
-Hát még a hangja milyen szép. Mehetünk akkor?-mivel felém fordult , így látta hogy bólintottam és már indította is be az autót.

-Oké és mit szeretnél főzni?-kérdeztem tőle már a boltban állva.
-Én?-Kérdezett vissza egyből.
-Hát te találtad ki. Én nem tudom a többiek mit szeretnek, és azt sem hogy te mit szeretsz és mit ehetsz meg.
-Fogalmam sincs. Felhívom anyát, majd ő megmondja, mit vegyünk. De valami innivalót addig vehetünk.- amíg a telefonált én elindultam az italok felé. Charles gyorsan levett a polcról pár ízesített vizet, és egyett felém mutatott. Én nem nagyon szeretem őket csak a citromosat iszom meg ,ezért levettem magamnak egyett, és felé mutattam.
Ő csak megfogta a kocsit és már indult is el valamerre.
Mivel nem tudom mi kell, ezért csak mentem utánna.
-Na akkor ha neked megfelel és szereted, akkor paradicsomos tészta lenne.
-Oké, ha nektek jó? -mivel félig olasz vagyok ,ezért el tudom készíteni és tudom mi kell hozzá.
-Nekünk töketes. Anya találta ki, remélem te is szereted.
-Charles, félig olasz vagyok. Persze hogy szeretem.
-Tudom, akkor tudod mi kell hozzá ugye? Mert szerintem felét elfelejtettem. -vakarta meg a tarkóját egy zavart mosoly mellett.
-Persze hogy tudom, na gyere. Gyorsan megleszünk.-gondoltam én, de sajnos Charles nem így gondoltam. Egy csomó helyen megállt és még azt is berakta a kocsiba ami nem kellett volna.
Így a gyors vásárlás kb több mint 20 percig tartott.
Ahogy sikerült elpakolnunk az autóba, végre útnak is indultunk. Ahogy egyre közeledtünk a kikötő felé, ismét elkezdtem izgulni.
Mégis mit fognak hozzám szólni?
-Charles, ugye anyukádék tudják hogy én is jövök?-muszáj volt megkérdeznem, mert nagyon kínos lenne ha nem így lenne.
-Zoe ne izgulj már, persze hogy tudják. Anya már várja hogy megismerjen.
Remélem nem gond, hogy egy kicsit meséltem rólad.
-Nem, de mégis mit meséltél?- oké hogy nem egyszer beszélgettünk már, de annyira azért nem ismerjük egymást.
-Csak hogy nemrég költöztél ide és hogy hol találkoztunk.
-Ja oké. Értem.
-Na gyere, megjöttünk.-igaza volt, már a parkolóban voltunk. Senkit sem láttam rajtunk kívül itt, ezek szerint még vagy nem értek ide, vagy már a yachton vannak.
- A tesódék?
-Még nem értek ide. De mi menjünk, legalább ki tudunk pakolni mindent.-már le is zárta az autót, és minden csomag nála volt. Úgy nézett ki mint egy karácsonyfa ennyi csomaggal.
-Ezeket add csak oda ,majd viszem.-vettem el tőle a táskámat és még két szatyrot. Nála így is több minden volt még.
-Elbírom ám őket, úgyhogy add csak vissza.
-Ahogyan én is. Na menjünk-indultam el egy irányba, mire a hátam mögött hallottam hogy a nevemen szólít.
-Igen?-megfordultam de ő csak állt a parkolóban a kocsi mellett.
-Zoe ,erre kell menni.-emelte fel az egyik kezét és a másik irányba mutatott.
Hát ez ciki.
-Ja oké, menjünk akkor arra.-indultam vissza hozzá, de most már megvártam amíg ő megy elöl.
Nem mentünk messzire, kb a stég feléig amikor megállt egy nagyon szép yacht előtt.
Előbb ő ment fel, és utánna engem is felsegített.
-Az nagyon szép. Nem tudtam hogy lehet ilyenkor is bérelni. -néztem körbe, de Charles csak mosolyogva nézett.
-Hát nem is lehet. Ez a sajátom. Na de gyere pakoljunk ki mindent, nemsokára itt lesznek a többiek is.-az állam szinte a padlót verte. A legtöbb embernek autója van és háza, de Charlesnak van egy yachtja is. Sose ismertem olyan embert akinek lenne.
-Zoe, hahó! Itt vagy?- szinte annyira elgondolkodtam ,hogy fel sem tűnt hogy nem mozdultam meg. Most biztos őrültnek hisz.
-Oo ,persze bocsi. Hova pakoljunk?
-Gyere megmutatom belül is. Van egy picike kis konyha féle, ott szoktunk főzni.
Arra van a fürdő, ott a mosdó és a szoba mellette. Nem nagy,de el lehet férni.-mutatott rá az ajtókra. Tény hogy nem volt valami nagy belül, de ketten így is kényelmesen elfértünk.
-Akkor pakoljunk ki.-elég hamar megvoltunk vele, így vissza kimentünt, hátha látjuk már jönni a családját.
Charles telefonja csörögni kezdett, mire gyorsan felvette. Ha jól sejtem akkor az öccsével beszélt telefonon. Pár perc után letette, és csak egy kis mosoly kiséretében nézett rám.
-Hát ,úgy néz ki nem tudnak jönni. Anyunak közbe jött valami , és Lorenzo is kapott valami fontos munkát. Arthur meg inkább a haverjaival van most. Szóval ketten leszünk.