Love is the medicine (C.L)

14.fejezet

Kiérve a kapuhoz, Charles már ott várt.
-Szia-mentem oda hozzá, mire ő megfordult.
-Szia, azt hittem már nem is jössz.
-Csak nemrég vettem észre. Bocsi. De miért is kellett ide jönnöm?
-Hát gondoltam elviszlek a szállodába. Én végeztem és láttam, hogy már ti is pakoltok.
-Vissza mentem volna a fiúkkal, nem kellett volna rám várnod. De köszönöm.
-Akkor mehetünk?-mivel nem volt semmi ami miatt várni kellett volna, ezért elindultunk a kocsija felé.
-Neked minden hétvégére szereznek egy ferrárit?-álltam meg az autó előtt.
-Igen, szuper nem? Na szállj be.-miután kicsodáltam magam már szálltam is be mellé.
Minden ferrári elképesztően gyönyörű.
Ez a kocsi sem volt más.
-Tudod merre van a szálloda?-kérdeztem rá, mert a gpsben nem éppen az a cím volt bent.
-Igen tudom,nyugi. Pont útba esik.
-Oké.
-Nem vagy éhes? Vacsorázhatunk ha akarsz.
-Tudsz valami jó helyet?
-Igen, akkor előbb vacsizunk, utánna elviszlek a szállodába.
-Rendben van.-percekig csendben autóztunk. Egyszer csak lefordult egy kisebb parkolóba.
-Charles, ugye nem valami nagyon drága helyre jöttünk?-na nem azért mert nem tudnám kifizetni, de nem szeretem a puccos helyeket.
-Nem nyugi, ide szoktunk járni a fiúkkal amikor itt van a verseny. Nagyon finom az étel, és elég csendes kis vendéglő.
-Akkor jó.-most kicsit megnyugodtam.
Miután leálította a kocsit már szálltunk is ki. Beérve az étteremben, Charlesnak tényleg igaza volt. Nagyon kis hangulatos hely, igaz voltak egy páran, de senki sem foglalkozott velünk. Vagyis inkább vele.
-Te mit eszel?-kérdeztem rá, mert nem tudtam eldönteni mit rendeljek. A legtöbb étel ismeretlen volt számomra.
-Tartanom kell a diétát, így csak valami grillezett halat, valami zöldséggel. De nagyon finom a csirke is.
-Arra gondoltam én is. A legtöbb étel elég ismeretlen számomra.
-Hát igen, én sem nagyon mertem eddig kipróbálni őket.-nevetett fel egy kicsit.
-Akkor marad a csirke, mondjuk salátával.
-Jó választás.
-Köszi.-ahogy megjött a pincér, Charles már adta is le a rendelést.
Egész idáig fel sem fogtam hogy mibe mentem bele éppen.
-Charles, nem lesz ebből gond?
-Miből?
-Hát ebből? Együtt vacsizunk és ha valaki lefotóz téged?
-Akkor sem lesz semmi. Barátok vagyunk, együtt vacsorázhatok az egyik barátommal. Vagy téged esetleg zavar?
-Nem, csak téged rengetegen ismernek. Én nem vagyok ehhez hozzá szokva.
-Ha esetleg valami kikerülne a netre, akkor majd intézkedek jó?
-Oké, ha téged nem zavar, akkor nekem mindegy.-közben megkaptuk a vacsoránkat is. Nagyon finom volt. Igaza volt Charlesnak, a csirke itt tényleg isteni. Miután elfogyasztottuk a vacsoránkat ,nem maradtunk sokáig az étteremben.
Charles elvitt a szállodához, és megbeszéltük, hogy holnap majd dedikálják a sapkát apának. Ahogy odaértünk gyorsan elköszöntem tőle és már szálltam is ki az autóból.
Beérve a szobámba, szinte egyből levetődtem az ágyamra.

Reggel Lisa hivására ébredtem. Tegnap este elfelejtettem felhívni, így ő ezt reggel bepótolta.
Amíg készülődtem addig beszéltünk. Szerencsére előbb hívott mint ahogy kelnem kellett volna.
A fiúk már lent voltam az étteremben, így gyorsan csatlakoztam hozzájuk.
-Na milyen volt az este?-kérdezett rá Jack.
-Jó, milyen lett volna. Miért?
-Semmi csak elég jóba lettetek Vestappen barátnőjével.
-És ez baj?
-Nem, dehogy is. Örülönk neki hogy szereztél itt barátokat. Csak kicsit furcsa hogy a pilótákkal is jóba vagy.
-Nem értem mi a baj ezzel.
-Semmi, Jack csak azt akarja mondani, hogy nem sok ember ismeri a pikótákat, te meg elég hamar jóba lettél velük. Ez nem baj, sőt. Nekünk ez csak jó. Legalább normális riportot lehet velük csinálni.
-próbálta Dan kimagyarázni a helyzetet, de valami volt abban ahogyan Jack mondta. Nem tudom mi a baja ma, de remélem nem lesz ilyen egész hétvégén. Gyorsan megettem a reggelimet és már indultunk is a pályára.
Ma elég húzos nap lesz, hiszen ma lesz az időmérő is.
Mindenki kíváncsian várja, hogy kié lesz az idei második pole.
Az szabadedzés már lement, és ugyan az volt a felállás mint tegnap. Úgy néz ki a ferrárik nagyon jól mennek ezen a hétvégén.
Pár óra múlva fog elkezdődni az időmérő, ezért a fiúk úgy döntöttek, hogy elmennek ebédelni. Én nem tartottam velük, mert Kelly írt hogy már itt van, és ha van időm akkor együtt ebédelhetnénk majd.
Persze igent mondtam neki, így elindultam a Red Bull felé, hogy találkozzunk.
-Szia-ölelt meg ahogy oda értem hozzá.
-Szia Kelly. Szia Max.
-Hello. Merre mentek majd csajok?
-Van a közelben egy kis étterem,ha van annyi időd akkor mehetnénk oda.
-Az időmérőig ráérek.
-Akkor oda megyünk. Sietünk majd vissza.-adott egy apró csókot a barátja szájára és már indultunk is el.
-Azt hittem csak este érsz ide.
-Előbb sikerült eljönnöm. Ugye Max mondta hogy estére ne tervezz semmit.
-Igen, már tegnap mondta. De mit szeretnél?
-Egy kis csajos estét. Kibeszéljük a pasikat és dobunk fel egy csomó arc maszkot. Benne vagy?
-Ha lesz bor is akkor benne.
-Még jó hogy lesz.-közben pittyent a telefonom, hogy üzenetem jött. Remélem most nem a fiúk keresnek, mert még van időnk bőven.
Szerencsére csak Charles is, hogy amikor nekem jó, ugorjak be a ferrárihoz és aláírják a sapkát. Közben már a parkolóban voltunk és már szálltunk is be Kelly kocsijába.
-Na a kis hős szerelmes?
-Ja, nem. Charles írt.
-Charles? Ezt estét meg kell magyaráznod.
Ennyire jóban letettek?
-Jóban vagyunk, de csak azért írt,mert megkértem őket ,hogy írják alá apának a sapkát. Ferrári rajongó, meg van bolondulva.-nevettem fel egy kicsit.
- A híres tiffosi. Hatalmas táboruk van az biztos.
-Azért Max sem panaszkodhat. Rengeteg ember rajong érte. Sokan támogatják.
-Azért tavaly elég sokan bántották is.
-A helycsere miatt ugye?
-Igen. De hadjuk inkább. Ez az ő dolguk, és már minden rendben van.
-Amugy nem is tudtam hogy van itt neked is kocsid.
-Ja ,ez nem az enyém, Maxé. Csak kölcsön adta.
-Ez kedves volt tőle.
-Nem tudja hogy elhoztam. Majd írok neki az étteremben.-ezen mind a ketten nevettünk.

-Am hello Zoe Blake vagyok. -írtam Charlesnak ,hogy kb mikor mennék, ő csak annyit írt, hogy már szólt a fiúknak és bemehetek.
-Hello, gyere. Charles már szólt hogy jössz. Ott vannak hátul, csak menj végig a folyóson.-szerencsére a motorhome nem egy labirintus így elég hamar megtaláltam a helyet ahova mennem kellett.
A fiúk tényleg ott voltak és épp sakkoztak ahogy látom.
-És mikor akarod elmondani neki?
-Nem tudom Carlos. Azt sem tudom mit kellene neki mondanom.
-Mondjuk már ideje lenne.
-Jó, de hogyan? Álljak oda elé és mondjam meg, hogy velem beszélt egész idáig?-A többit nem hallottam mert Charles észre vett.-Zoe szia.
-Hello-kicsit furcsa volt ez a beszélgetés, de nem hallotam mindent, így nem akartam kombinálni. Látszott rajta hogy kicsit ideges, valószinűleg az előbb mondottak miatt.
-Ha zavarok akkor inkább elmegyek, majd valamikor aláírjátok. Annyira nem fontos.
-Dehogy zavarsz. Gyere.-hívott oda Carlos.
-Tényleg köszi, apám el lesz ájulva.
-Egy rajongónak mindent.
-Parancsolj.-adta oda Charles.
-Köszönöm fiúk. Én megyek is ti csak folytasátok a játékot tovább. És sok szerencsét az időmérőhöz.
-Köszi Zoe.
-Várj kikisérlek.-állt fel Charles és már indult is el velem együtt.
-Kitalálok ám egyedül is.
-Ugyan már Zoe. Félsz velem mutatkozni?-hirtelen megálltam. Nem érdekelt hogy hol vagyunk és hányan vannak körülötünk.
-Már miért szégyelném? Az már megint hogy jött?
-Sehogy hadjuk inkább. Gyere, mert nem sok időnk van már.-indult el újra, semmiféle magyarázat nélkül.
Már nem ez volt az első ,hogy ezt mondta volna. Tegnap is hasonlót mondott az étteremben. Nem értem mi a baja, de majd elmondja ha akarja.
-Még egyszer köszönöm a sapit.
-Ugyan már. Nagyon szívesen. Csak szólj ha neked is kell egy.-kacsintott rám.
-Feltétlenül. Szia Charles.
-Szia Zoe.-ott hagytam a férfit a garázsnál és indultam vissza a fiúkhoz.
Valamiért nem hagy nyugodni az a beszélgetés amit hallottam. Valami nagyon furcsa volt benne. De lehet csak beképzelem magamnak.