Love is the medicine (C.L)

34.fejezet

Nagyon jó hangulatban telt a vacsora. Rengeteget beszélgettünk, és nagyon jól éreztük magunkat. Kelly szerint többször kellene majd ilyen estéket csinálnunk, és én is támogattam az ötletét. A fiúk sem ellenkeztek, szóval úgy tűnik legközelebb is lesz majd hasonló.
-Menjünk fürdődjünk le.-épp hogy beértünk a lakásba, Charles már indult is a fürdő felé.
-Menj csak, majd megyek utánnad.
-Vagy jössz velem.-fordult vissza felém, én pedig csak álltam a nappaliban és bámultam a férfit. Láttam rajta hogy fáradt, de mégis ott állt a folyosón és rám várt.
-De csak fürdünk. Holnap nehéz napod lesz.-mentem el mellette, és hallotam hogy ő is jön utánnam. Ahogy belépett a fürdőbe, már engedte is meg a meleg vizet. A pára szinte beterítette az egész fürdőt, és a habok csak úgy telítették el az egész kádat.
Márcsak a fehérneműm volt rajtam, amikor észrevettem, hogy Charles már a kádban ül, és engem bámul.
-Nem fordulnál el?-tudom hogy hibába kérdeztem rá, de egy próbát megér.
-Nem.
-Sejtettem.-morogtam az orrom alatt és már léptem is be a kádba. Nem most látott először meztelenül ahogyan én sem őt. Óvatosan beültem a kádban és már húzott is oda magához. A hátam a mellkasának nyomodott, és csak élveztük a meleg vizet ami körbe vette a testünket.
-Arra gondoltam, hogy eljöhetnél velem majd Olaszországba. Jövőhéten mennem kell a gyárba, és szeretném ha te is velem jönnél.
-Charles, nem hiszem hogy én csak úgy bemehetek a gyárba.
-Már elintéztem mindent. Te ez miatt nem aggódj.
-Szeretnék majd elmenni a szüleimhez is. Szeretnélek bemutatni nekik.-döntöttem a fejemet hátra, hogy lássam a reakcióját.
-Akkor elmegyünk a szüleidhez is. Szeretném én is megismerni őket.
-Mondtam már hogy szeretlek?
-Ma még nem, sőt ami azt illeti szerintem csak egyszer mondtad.-tette be a kezeit a kádba, és a melleim alatt szorosan ölelt magához.
-Szeretlek Charles.
-Én is Zoe.-fordította maga felé az arcomat és egy gyengéd, de mégis nagyon érzelmes csókot adott.
Egy darabig még áztatuk magunkat, de már kezdett kihülni a víz és inkább kiszálltunk.

Éjjel arra ébredtem hogy egyedül fekszem az ágyban. Hiába tapogattam magam körül, Charles nem volt sehol.
Felkeltem és kimentem a szobából, hogy megkeressem merre van. Sokat nem kellett keresnem, mert ott ült a nappaliban és csak nézett ki az ablakon. A városból csak a lámpa fényeit lehetett látni, hiszen kint még nagyon sötét volt. Ránéztem az orára és hajnali egyett mutatott.
-Hé, miért nem alszol?-ültem le mellé, mire rámnézett. Ezek szerint eddig észre sem vette hogy ott vagyok.
-Nem tudok aludni.-sóhajtott egy nagyot, és már fordult is vissza az ablakhoz.
-Gyönyörű ez a város. Mindegy hogy nappal vagy éjjel látom, minden elvarázsol.
-Szeretem ezt a várost. Ez az otthonom. Egész életemben itt éltem, nem tudnám elképzelni az életemet máshol.-szólalt meg egy kis idő után. Lehelett hallani a hangján, hogy fáradt és látszik is rajta. Ahogyan az is hogy valami aggasztja.
-Elmondod hogy mi a baj?-kérdeztem rá óvtosan, mert nem akartam nyomúlos lenni.
-Semmi, csak.. semmi.
-Charles, bármi is bánt vagy aggaszt, nekem nyugodtan elmondhatod.-fogtam meg a kezét és az ölembe tettem. Lassan kezdtem el simogatni az újjaimmal, mire egy hangos sóhaj után megszólalt.
-Aggódok a holnapi verseny miatt. Még sose tudtam itt nyerni. Ez a hazai versenyem és mindig valami történik a pályán.
-Nyugodj meg Charles. Nem fog semmi sem történi.
-Nem érted Zoe, soha sem sikerült nyernem. Valamikor még a versenyt sem tudtam befejezni, mert mindig van valami.
-Akkor máshogy mondom. Felejts el mindent. Minden rossz dolgot ami itt történt a versenyen és a pályán. Csak a mának élj, és ne foglalkozz mással. Nagyszerű pilóta vagy, biztos vagyok benne hogy holnap sikerülni fog a verseny.
-Miért vagy benne olyan biztos? Az eddig évek mást mutatnak.
-Épp ezért lesz ez az év más. Igérd meg, hogy úgy ülsz be abba az autóba holnap, hogy kitörölsz a fejedből mindent és csak a versenyre koncentrálsz.
Semmi másra, csak a pályára. Minden kis apró részletét ismered már, csak engedd el magad. Felejts el hogy ez egy verseny és csak élvezd hogy vezetsz.-percekig nem szólalt meg és nem is mozdult meg. Hirtelen kihúzta a kezét az enyémek közül és már fogta is meg az arcomat. Pillanatok múlva már az ajkait éreztem az enyémeken.
-Szeretlek Zoe.-a kis lámpa fényében láttam ,hogy csillognak azok a gyönyörű szemei.
-Én is Charles.-álltam fel, és nyújtottam felé a kezemet.-Gyere aludni. Holnap meg kell nyerned egy versenyt. És ki kell magad pihenned.- csak megfogta a kezemet és engedte ,hogy vissza vezessem a szobába. Miután mind a ketten lefeküdtünk, éreztem hogy hátulról átölel, és úgy nyomott el minket az álom újra.

-Szia végre ott vagy-öleltem magamhoz végre Lisat.
-Szia, tudod mennyire féltem ,hogy nem tudok itt lenni?-el kellett utaznia a héten, és nagyon necces volt, hogy a hazai versenyre vissza ér-e.
-De itt vagy. Végre. Már alig vártam.-engedtem el, és csak néztünk egymásra.
-Mi a baj?-Kérdezett rá egyből. Ő az az ember akinek soha nem tudok hazudni, mert mindig át lát rajtam.
-Semmi, csak aggódok kicsit.
-Mi miatt?
-Charles. Ez a hazai versenye és szeretném ha végre jól sikerülne neki.
-Biztos vagyok benne hogy szuper lesz majd, ez miatt ne izgulj. Amúgy köszi a spéci belépőt.-emelte fel a nyakában a vip belépőjét.
-Ezt Charlesnak köszönd meg ,ő szerezte. De gyere menjünk mert lassan kezdődik a verseny.
-Megköszönöm neki, ahogy megnyerte a versenyt. Amúgy most hol van?-közben elindultunk vissza a média részhez, hiszen onnan nézzük a versenyt.
-A garázsban, ilyenkor már a versenyre készülnek.
-Akkor már biztos hogy utánna köszönöm meg neki. Kelly is itt van?
-Igen, de ő is a garázsban van Maxal.-találkoztak már Kellyvel és nagyon jól kijönnek egymással. Hamar megtalálták a közös hangot, főleg a divat miatt.
-Akkor majd vele is csak a verseny után találkozhattok.
-Bizony, jaj várj ezt vedd fel.-húztam ki a zsebemből egy újabb kártyát.
-Ez minek?-vette el és már tette is a nyakába.
-Hozzánk csak ezzel jöhetsz be.
-Akkor mégsem olyan spéci belépő ez.-mutatott rá arra amit Charlestól kapott.
-Az nélkül nem lehetnél itt bent, csak ott kint-mutattam neki a lelátóra ami telle van már emberrel.
-Nem szeretem annyira a tömeget. Jó ez itt nekem.-nevetett fel, mintha itt kevesebben lennének.
-Hát persze hogy jó. De gyere már ,a fiúk megölnek ha nem érek vissza időben.-fogtam meg a kezét és húztam magam után, hátha így gyorsabbak leszünk. Épp beléptünk be a sátorba, amikor csörögni kezdett a telefonom.
A hívó láttán egy nagy mosoly lett az arcomon, és Lisa ahogy észrevette hogy ki hív egy mosoly volt az arcán.
-A fiúkkal leszek, majd gyere.-ment is el, így elmentem egy nyugisabb sarokba.
-Szia, neked nem készüldőd kellene már?
-Szia alfo. De, lassan mennem kell, csak szerettem volna még beszélni veled.
-Tudod szerettem volna én is beszélni veled.
-Miért?
-Azért hogy tudd, bármi is lesz ma az eredmény és bárhogy is alakul a verseny, én nagyon büszke vagyok rád.
-Zoe..
-Csak igérd meg, hogy azt teszed amit éjjel megbeszéltünk. Csak élvezd és verj ki mindent a fejedből.
-Meg ígérem. Mindent megteszek hogy megnyerjem.
-Nem ,azt igérd meg hogy élvezni fogod ,és felejtsd el hogy ez a hazai versenyed. Csak arra figyelj hogy vezetsz, és kérlek egybe szállj ki az autóból.
-Ezt megigérhetem. Szeretlek Zoe.
-Én is Charles. De most már mennem kell és neked is, és tudom hogy neked már ott kellene lenned.
-Csak még valami, köszönöm.
-Szász egyszer is. Vigyázz magadra.-ahogy letettem a telefont kellett egy pár perc hogy elinduljak a fiúkhoz.
-Na, minden rendben?-súgta a fülembe Lisa ahogy oda álltam mellé.
-Igen. Minden jó lesz.