Május vége felé monacóban nagyszerű idő volt.
Szeretem a meleget, és most kifejezetten jó, hogy meleg van hiszen vasárnap lesz a monacói verseny.
Péntek van és lassan kezdődnek az interjúk is. Rengetegen vannak, hiszen mint ahogy többen is mondták, monacói a forma-1 gyöngyszeme. Hihetlen ebben a városban élni, és látni hogy változik meg minden a verseny miatt.
Charlessal nagyszerű a kapcsolatunk. Amikor tudunk akkor mindig együtt vagyunk, de sajnos ez elég nehéz úgy, hogy ne legyen velünk telle az egész internet. Egyre többször felhozza hogy ne titkoljuk tovább. Tudja hogy félek, de igaza van. Nem titkolhatjuk örökké, és már szeretném én is ha az utcán is minden félelem nélkül megölelhetném vagy megcsókolhatnám. Ezért is alakult úgy, hogy ma reggel Charlessal együtt jöttem a pályára. Többször lefotózták már minket együtt, de mindig csak azt látták hogy beszélgetünk, úgyan úgy ahogy a többi pilótával is.
A fiúk már tudják ,hogy egy párt alkotunk Charlessal. Nem lepte meg őket. Dan szerint ez várható volt, hiszen a verseny kezdete óta jóban vagyunk, és csak idő kérdése volt.
Jack csak annyit kért, hogy ha lehet akkor mindig szóljak előre, ha este nem a szállodába leszek ,így nem kell reggel feleslegesen várniuk rám. Mondjuk az óta elég furcsán viselkedik, mintha távolságtartóbb lenne.
De lehet csak én képzelem be, és nem is így van.
Annyira elgondolkodtam ,hogy észre sem vettem és már kezdetét is vették az interjúk.
-Szia Carlos.
-Szia Zoe. Hogy vagy?- nem lepett meg a spanyol pilóta kérdése, hiszen vele is elég jó kapcsolatom van, hála Charlesnak.
-Köszi én nagyon jól. Na de te? Elképesztő időt sikerült autóznod ma.
-Hát igen. Kár hogy ez csak egy szabadedzés és nem számít, de mindent beleadok a hétvégébe amit csak lehet.
-Elnézve a többi csapatot ők is ugyan így gondolkodnak. Erős időmérőre számítasz?
-Igen. Biztos vagyok benne hogy nagyon nehéz lesz ,ahogyan a verseny is.
Mentálisan teljesen ott kell lenni, és egy kicsit sem hibázhatunk. Monaco nagyszerű hely, de nagyon nehéz itt versenyezni.
-Reméljük marad ez a jó idő, hiszen tavaly sajnos elég esős idő volt a versenyen. Felkészültél minden eshetőségre?
-Szeretném ha maradna ez az idő és nem esne. De sajnos az időjárás kiszámíthatatlan. Ebbe a dologba nem tudunk beleszólni és csak a legjobbakat reméljük.
-Rendben. Köszönöm Carlos. És jó pihenést.
-Köszi Zoe, az rám fér. Szia.-gyorsan intett még a fiúknak és már ment is tovább.
Így ment ez még egy jó darabig, mire végeztünk mindenkivel.
Annyira furcsa volt már reggel is, hogy itthonról indultam el és nem egy szállodai szobából, és egy idegen városból.
Márcsak Charlesra kell várnom és mehetünk is haza.Charles szemszöge:
Zoeval a kapcsolatunk nem is alakulhatnak jobban. Tény hogy még nem hoztunk az emberek tudtára, de már nem titkolózunk. Reggel is együtt jöttünk, és együtt is megyünk haza majd. Láttak már minket többször is együtt,és ugyan egy pár oldal már kezdett petykálni rólunk, de még semmit sem tudtak biztosan.
-Hé amigo, jól láttam hogy együtt jöttetek Zoeval?-ült le mellém Carlos az egyik gumira, mert várni kellett a szabadedzésen végén az eredményekre.
-Igen, reggel együtt jöttünk. Könnyű úgy, hogy este nálam aludt.
-Az igen, a részleteket tartsd meg magadnak. Nem vagyok kíváncsi a kis perverz énedre-bökött meg a könyökével.
-Hülye.-csak nevetett egyett és már áll is fel.
-Te amúgy láttad ,hogy holnap külön interjúnk lesz?
-Nem ez mikor derült ki? És kivel?
-Na mi az, nem beszéltél a barátnőddel?-húzkodta a szemöldökét, és vigyorogva nézett rám.
-Carlos, mit tudsz?-álltam fel én is, mire a spanyol férfi csak megfordult és neki állt szaladni a garázsban.
-Carlos, állj meg!-indultam utánna, de hiába mert nem állt meg. Mire utolértem már kint állt a garázs előtt, és Zoeval és Kellyvel beszélt.
-Te szemét.-mentem oda hozzájuk, mire a spanyol férfi csak kinevezett.
-Bocs, lord Percipal. De nézd itt a barátnőd, majd ő elmondja.
-Mit kell elmondanom?
-Na erre már én is kíváncsi vagyok. -nézett ránk mindkét nő, mire csak megböktem Carlost hogy mondja már.
-Hát hogy holnap külön interjúnk lesz veled.
-Ja, hogy az. Igen, még délelőtt. De nem velem hanem az újsággal. Az más.
-Nekem egy és ugyan az.
-Ezt mikor tudtad meg?-Néztem rá, de láttam hogy kicsit megfeszült a kérdés miatt.
-Már múlthéten mondták, de addig nem akartam elmondani amíg nem volt biztos. Minden a ferrárin múlott ,hogy belemegy-e. És csak ma reggel derült ki, hogy benne vannak.-így már értem miért nem mondta el.
-Rendben, így már értem akkor.
-Na gyere lord, mert még éjjel is itt leszünk.-így gyorsan elköszöntünk a lányoktól és már mentünk is vissza a garázsba.-Rendeljek valamit?-Kérdeztem meg Zoet, mert már elég késő van főzni.
-Igen, egy kis leves jó lenne.
-Oké, milyen legyen?-kezdtem el keresgetni a telefonon, hátha valami megtetszik.
-Valami krémleves. Más nem kell.-dőlt neki a vállamnak, és úgy nézte a kínálatot.-Sajtkrémleves jó is lesz.
-Rendben, akkor legyen belőle 2. Holnap időmérő, fittnek kell lennem.
-Csinálhattam volna vacsorát.
-Dehogy csinálsz már ilyenkor. Késő van és holnap munka van neked is.
-Jó, de holnap már tényleg csinálok valamit. Sajnálom hogy nem mondtam el az intejút. Csak addig nem akartam amíg nem biztos.
-Semmi baj, csak furcsa volt hogy Carlos előbb tudta meg mint én. Pedig a barátnőm csinál velem intejút.
-Nem ez lesz az első, szinte minden hétvégén interjút csinálok veled.-nevetett fel egy kicsit, és jobban oda bújt hozzám.
A telefonom hangosan jelzett hogy üzenetem jött, így megszakította a kellemes pillanatunkat.
-Joris, valami képeket küldött.-mondtam Zoenak, és már nyitottam ki meg az üzentet.
Egy csomó kép volt, amit Joris csinált rólunk. Voltak köztük olyanok is amiket tudtuk hogy csinál, és akadt köztük olyan is amiről nem tudtuk hogy fotózz.
Csak annyit írt hozzá hogy ebből nyugodtan tudunk válogatni, hogy mit akarunk kirakni.
-Ezeket mikor csinálta?-emelte meg kicsit a fejét Zoe, és így jobban látta a képeket.
-Fogalmam sincs. Kész lesifotós lett.-csak néztük a képeket, és folyamatosan ugrottak fel az emlékek.
-Ez a kedvencem mind közül.-mutatott rá az egyik képre. Nekem is nagyon tetszik, pedig egy olyan pillanat volt, amiről nem is tudtuk hogy fotózz minket.
-Nekem is nagyon tetszik. Ezt ki tehetnénk, nem?-éreztem hogy kicsit megfeszül mellettem. Nem értem miért kell még mindig titkolóznunk.
-Várjunk vele a verseny utánig jó? -nézett vele a szemeimbe, mire csak bólintottam egyett.
-A verseny végén?
-Ha most posztolod, egész hétvégén ezekre a kérdésekre kell majd válaszolnod.
-Ha később posztolom akkor is. Mindig meg fogják majd kérdezni.
-Tedd azt amit szeretnél. De nem lesz gond a ferrárinak?
-Már miért lenne? Ez az én életem.
-Nem arra gondoltam. Csak hogy a verseny hétvégéjén egy ilyen posztot kitenni. Nincs ebbe beleszólásuk?
-Már beszéltem velük. Nekik nem gond.
-Akkor kiteszed?-nézett rám csillogó szemekkel.
-Kitegyem?-muszáj újra rákérdeznem. Nem posztolom ki, ha ő nem szeretné.
-Igen. Tedd.
-Nem lesz semmi baj, mon amour.-Adtam egy csókot az ajkaira, és már nyitottam is meg az instagrammot.
Egy képet tettem ki, egy olyan képet amit Joris nemrég küldött át. Mind a ketten a kanapén vagyunk, Zoe ül én pedig az ölébe hajtottam a fejem és úgy néztünk egymásra. Mind a ketten mosolygunk a képen és látszik rajtunk hogy boldogok vagyunk. Ez nemrég történt, egy kis baráti összejövetelen.
-Tudod ,még sose mondtad nekem ezt.-ült feljebb, és már a kanapén támaszkodott.
-Mit?
-Azt hogy szerelmem. Ugye tudod hogy beszélek franciául?
-persze hogy tudom alfo.
-Imádom amikor hirtelen másik nyelven kezdesz el beszélni.-kezdett el nevetni ezzel megtörve a varázst.
-Én pedig hogy mindig tudod, mikor mit mondj-nevettem fel én is, mert nem volt az első alkalom. Hirtelen beleült az ölembe és két kézzel fogta az arcomat.
-Szeretlek Charles.-ez volt az első alkalom hogy ezt mondta nekem. Ahogy ott ült az ölemben és a szemei csillogtak, az arcán egy gyönyörű mosoly volt. Sose felejtem el ezt a pillanatot.
-Ti amo.-pillantok múlva már egy édes csókban forrtunk össze.
YOU ARE READING
Love is the medicine (C.L)
FanfictionKét különböző ember, de mégis egyformák. Két idegen akiket a sors egymás életébe sodor.