Love is the medicine (C.L)

50.fejezet

-Van egy vendégünk-jött vissza Charles a konyhába, de már nem egyedül.
-Ki?-fordultam meg hogy lássam ki jött.
-Én. Szia Zoe.-köszönt Arthur és megállt a bátyja mellett.
-Szia Arthur. Hát te? -kérdeztem rá miután megöleltem.
-Gondoltam benézek. De ha zavarok akkor inkább elmegyek.
-Dehogy zavarsz. Most akartunk vacsorázni, kérsz te is? Van bőven.
-Ha nem gond.
-Na gyertek üljetek le.-küldtem őket az asztalhoz, és gyorsan mindent letettem eléjük.
-Na mesélj öcsi, mi a baj?-nézett rá Charles, mire az öccse csak lehajtotta a fejét.
-Semmi, miért lenne baj?
-Ugyan már, látszik rajtad hogy baj van.
Este van, és csak úgy beállítottál. Főleg hogy te is ma jöttél meg, nem a barátnőddel kellene lenned?
-Már nem a barátnőm.-csak ennyit mondott, és már temette is bele a kezeibe az arcát.
-Mi történt?-kérdeztem rá finoman, hátha elmondja.
-Össze vesztünk. Igazság szerint már egy ideje folyton csak veszekszünk. De ma nagyon csúnyán össze kaptunk.
-Aha, és te szakítottál vele? Tudod megszokás ám beszélni a dolgokat.
-Charles ne már. Hagyd most kicsit békén.
-De hát nem mondtam neki semmit.
-Nem de ismerlek már. Itt nem hagynád abba.
-Figyi srácok, ha zavarok akkor inkább elmegyek.-szólt közbe Arthur mire mind a ketten elhalgattunk.
-Sajnálom. Elmondod min vesztettek ennyire össze?-kérdeztem rá újra, mire vett egy mély levegőt és belekezdett.
-Már egy ideje veszekszünk. Minden kis apróságon felkapja a vizet. De amióta kikerült egy kép a netre rólam és a forma-3as versenyzőröl tudjátok, Abigalről azóta teljesen megváltozott.
-De hát az egy csapat fotózás volt. Mindenkiről vannak kint közös képek.-Ebben igaza volt Charlesnak. Mind a forma-2 és a forma-3 csapatok csináltak egy közös fotót a pilótákkal.
-Hát ez az. De a közös képek mellé ugye tettek ki további képeket amik aznap készültek. És van olyan is ahol csak mi ketten vagyunk rajta, és épp valamin nagyon nevetünk.
-Aha, szóval ez a baja. Arra gondoltál már öcsi hogy talán csak féltékeny? Kérdezd meg Zoet nyugodtan. Ő is ugyan ezt fogja mondani.-mind a ketten felém fordultak, de én csak bámultam rájuk.
Most konkrétan Charlesnak igaza volt.
-Hát ebben a bátyjádnak van igaza. Nagyon valószinű hogy féltékeny. Keveset tudtok találkozni a verseny miatt, és ő sem tud ott lenni melletted a suli miatt. Erre kikerül a netre egy csomó kép ahol egy nagyon szép csajjal vagy, aki nem mellesleg forma-3 pilóta. Őt is meg lehet érteni.
-Jó de akkor ezt miért nem mondta? Mondta volna el hogy ez a baja.
-Azért öcskös mert nő. Úgy kell belőlül mindent kihúzni, már ha elmondják.
-Hé, szerintem kicsit sokat beszélsz.-szóltam rá Charlesra, de ő csak elnevette magát.
-De igazam van.
-Hadjuk inkább. Ugye nem szakítottatok?
-Hát nem mondtuk ki, de ő oda vágta nekem hogy vége.
-Hozd helyre Arthur. Beszélj vele.
-Jó de mikor? Ma már biztos nem beszél velem.
-Holnap majd beszélsz vele. Írj neki azért egy üzenetet majd, hogy tudja hogy megbántad, és beszélj meg vele egy találkozót holnapra.
-Oké, ez jó ötlet. Hátha addigra lenyugszik majd.
-Na ez jó lesz hidd el. Itt maradsz estére?
-Nem akarok akadálni. Látom hogy már volt tervetek estére.
-Filmet néztünk, maradhasz ha akarsz.
-Nem köszi, inkább megyek. Csak valakivel beszélnem kelett, aki nem anya, vagy Lorenzo.
-És te pont hozzám jöttél. -örült magának Charles.
-Igazság szerint Zoéhoz jöttem, de mivel együtt laktok így hozzád is jöttem.
-Tudod mit ,inkább menj öcsi. Anya már biztos vár.-küldte el az öccsét, de mi csak jót nevettünk rajta.

Még egy pár verseny vissza van, de már érzem hogy itt lenne az idő hogy elmondjam Charlesnak, hogy mi lesz velem jövőre.
-Végeztél?-mentem be hozzá a szobába, hiszen egy interjúja volt, vagy legalábbis valami olyasmi.
-Igen, elég szokatlan volt így, kérdésekre válaszolni.
-Nagyon ügyes voltál. Láttam én is. A rajongóknak is nagyon tetszett.
-Elég jó kérdéseket tettek fel.-vette le a fejéről a fejhallgatót, hiszen online intejúja volt egy youtuberrel.
Csak megálltam a háta mögött és a vállára tettem a kezemet. Nyomtam a feje tetejére egy puszit,mire ő csak megfogta a kezemet és húzott is oda maga mellé, így bele ültem az ölébe.
-Végig nézted az egészet?
-Nem, sajnos az elejéről lemaradtam.
-Rólunk is kérdeztek. Akkor azt pont nem láttad.
-Nem azt nem. Mit kérdeztek?
-Hogy hogy vagyunk. És hogy milyen így a munkánk mellett. Mennyire tudjuk megoldani azt hogy találkozzunk egy hétvége alatt.
-Ezek jó kérdések.
-Szerintem is azok voltak.
-Szeretnék veled beszélni. Lehet hogy még korai ,de lassan vége a szezonnak.
-Baj van?-hirtelen eltünt az arcáról a mosoly és komoly tekintettel nézett rám.
-Inkább beszéljünk a nappaliban. Gyere.-álltam fel az öléből, és megvártam amíg ő is felkel.
A nappaliban leültünk a kanapéra,és hirtelen nem tudtam hogy hol is kezdjem.
-Zoe, mond már.-szólt rám, ezért vettem egy mély levegőt és már bele is kezdtem.
-Lehet, sőt biztos hogy jövőre már nem leszek a tvnél.
-Hogyan? De miért?
-Nekem ez már túl sok lenne. Jövőre kezdődik a foci eb, és ott is ugyan úgy tudosítanom kellene. Nem tudom melyik meccsen vagy hogy melyik futamon lennék kint. Lehet hogy mindkettőn ott kellene lennem ha lehet, de az is lehet hogy csak az ebn.
-Már miért csak azon? Neked a forma-1ben van a helyed. Nem tehetnek csak úgy át egy foci meccsre.
-De igen. Át tehetnek és valószínűleg át is tesznek majd.
-Akkor mondj fel. Majd találsz másik munkát. Nem vagy rászorulva arra sem hogy dolgoz. Itthon is lehetnél, és velem tarthatnál a futamokra., és..
-Charles, állj le egy kicsit. Nem fogok itthon ülni, hogy te tarts el. Az nem én vagyok. Az hogy veled tartsak minden egyes futamra, úgy hogy nem dolgozok az kizárt dolog.
-Akkor elválalod majd hogy inkább egy ebn legyél mint egy futamon?
-Nem. Azt nem válalom el. Épp erről akartam veled beszélni. Emlékszel még a találkozomra Freddel?
-Igen, nem válaltad el, így csapaton belül oldották meg. Miért?
-Frédéric újra megkeresett. Akkor úgy beszéltük meg, hogy jelenleg nem állok arra készen hogy nekik dolgozzak. A tapasztalom nagyon kevés lenne egy olyan csapatba mint ők. Mondjuk most is kevésnek tartom.
-Ezt nem tudtad. Mikor beszéltél vele megint?
-Még múlt héten. Akkor úgy egyeztünk meg hogy majd a szezon végén megmondom hogy jövöre készen állok-e rá. Japánban újra beszélünk majd, csak szeretném ha tudnál róla. És azt is nagyon szeretném, hogy elmond a véleményedet erről az egészről.
-Szóval akkor fontolóra veszed a ferrári ajánlatát?
-Igen.
-Én nagyon örülök neki Zoe. Már akkor is örültem volna ha először elválaltad volna. De most hogy tudom, hogy akár máshol lennél és nem velünk, így meg végképp el kell válalnod.
- Ezt csak ezért mondod hogy ott legyek minden versenyen.
-Nem, nem csak azért. A másik munka nem csak hétvégére szól. Mi van akkor ha hétvégén is el kell menned, és hétköznap is? Akkor mennyi ideig nem találkoznánk? Hetekig? Na nem. Ezt nem hagyom. Beszélj szépen Freddel, és válald el a munkát. Képes vagy rá, eddig is képes voltál rá ,csak félsz. De majd belejössz.
-És ha nem? És ha mindent elcseszek majd?
-Olyan nem lesz. Nem egyedül kell dolgoznod. És én is ott leszek majd.
-Még mindig eléggé tartok tőle. Hiába gondoltam át már vagy milliószor, mindig ugyan arra jutok. Hogy én erre kevés vagyok.
-De nem vagy az. Hidd már el magadról. Képes vagy rá. Meg tudod csinálni, én tudom. Csak te is hidd el.-fogta meg a kezemet és egy csókot adott rá.
-Félek.-valottam be, mire csak átölelt.
-Én is nagyon féltem. Az első napom előtt szinte semmit sem aludtam éjjel. Annyira izgultam. Amikor bementem a gyárba, és magamra vettem a csapat ruhát, még akkor sem hittem el hogy ott vagyok. Sebbel találkozni, és vele lenni egy csapatban hatalmas nyomás volt még pluszban. De megcsináltam, mert hittem abban hogy ott a helyem.
-Neked a ferrárinál van a helyed. Ezt mindenki tudja.
-Így vissza gondolva már, jót tett hogy ennyire féltem. Sokkal jobban felkészültem, és több mindent tettem bele. Azok a kis pluszok kellettek hogy most ott lehessek ahol vagyok.
-Megérdemled azt ahol vagy. Rengeteg munkád van benne
-Pont ezért fog neked is sikerülni. Azok a kis apróságok amikre mindig figyelsz, itt is veled lesznek. Ez benned van ,és nem egy munkában. Hidd el hogy menni fog.
-Majd kiderül, hogy mi lesz.-bújtam bele a mellkasába, ő pedig a hátamat kezdte el simogatni.
-Én már tudom. Nagyszerű leszel.