Love is the medicine (C.L)

40.fejezet

Szerencsére találtunk egy nyugodt helyet a parton, ahol senki sem zavart minket.
-Sajnálom hogy nélküled beszéltem a főnökséggel. Tudom hogy erre nem volt jogom.-szólalt meg egy idő után, miután megunta a csendet.
-Hát nem. Mégcsak meg sem kérdeztél. Ez esik a legrosszabbul.
-Sajnálom, nem is tudom mit gondoltam. Csak amikor megkérdezték, hogy esetleg te mit szólnál hozzá, nagyon boldog voltam. Lehet a tudat miatt hogy te is a ferrárinál lennél, vagy nem tudom..-hajtotta le a fejét, de hallani lehetett hogy bánja a dolgokat.
-Sajnálom én is hogy így reagáltam. Kicsit felkaptam a vizet, csak egyszerűen annyira váratlanul ért. Az hogy egyszer csak előállsz egy ilyen ajánlattal, nekem hirtelen nagyon sok volt.
-Tudom, lehet máshogy kellett volna közölnöm, és nem úgy ahogyan tettem. Tényleg csak jót akartam vele. De már tudom hogy igazad van, és kicsit túlzásba estem. Előbb veled kellett volna beszélnem.
-Hát igen. Az mondjuk jó lett volna.-pár percig mind a ketten csendben maradtunk és csak a tengert bámultuk.
-Akkor semmi esély nincs arra,hogy esetleg majd elgyere a megbeszélésre?-fordult egy kicsit felém, várva a reakciómat.
-Ezt nem hiszem el Charles! Most ez komoly?-álltam fel idegesen, és már készültem ott hagyni.
-Most ezzel mi rosszat kérdeztem?-állt fel ő is, és látni a testtartásán hogy feszült.
-Mit? Mit? Most beszéltünk arról ,hogy ez mekkora hülye ötlet is volt. Erre még képes vagy megkérdezni ,hogy elmegyek-e? Hát képzeld, nem ,nem megyek el.
-Persze akkora hülye ötlet volt. Tudod sokan ölnének egy ilyen ajánlatért. Mindent megadnának, hogy ott dolgozzanak. De te, még arra sem vagy képes hogy egy átkozott megbeszélésre el gyere! Olyan nagyon nehezedre esne?
-Képzeld igen. Már mondtam, hogy nem akarok elmenni. Nem kell a protekciód, ha annyira akarnak akkor magam miatt akarjanak és ne miattad. De te ezt nem fogod fel!
-Persze, mert olyan nagyon rossz dolog, hogy segíteni akarok neked ugye? Mások örülnének neki.
-De én nem olyan vagyok mint az eddigi barátnőid, ha eddig nem tünt volna fel. Nekem nem kell ,hogy beszélj valakivel hogy munkám legyen.
-Hát az már feltünt. Más közülük örült volna neki. Csak te nem.- ezzel a mondatával konkrétan teljesen a lelkembe talált.-Zoe, nem úgy gondoltam, tudom hogy te nem olyan vagy, és ezt szeretem benned a legjobban.
-Már mindegy. Nem akarok veled többet beszélni ma. Inkább hadjuk most egymást egy kicsit,legalábbis addig amíg mind a ketten lenyugszunk.- meg sem vártam amíg válaszol, és már indultam is vissza az apartmanban.

Charles szemszöge:

Amikor Tim közölte, hogy a nyári szünet után ő már a gyárba marad, és nem jön a futamokra ,mindenkinek egy valami járt az eszében.
Ki lesz itt helyette?
Sokat beszéltünk a többiekkel arról, hogy milyen ember lenne a legideálisabb a munkára , és megegyeztünk hogy egy fiatal, energikus szakember lenne a legjobb. Először még eszembe sem jutott Zoe, hiszen neki van munkája, de amikor Carlossal kettesben beszélgettünk, felhozta hogy milyen lenne már ha ő lenne az új sajtó manager.
-Ugyan már Carlos, ezt felejtsd el.-nevettem fel, mire a spanyol csak felhúzta a szemöldökét és értetlenül nézett rám.
-Azt ne mond hogy nem örülnél neki ha itt dolgozna.
-Azt nem mondtam, de neki van munkája. Kizárt hogy a szezon közepén váltana. És az sem biztos hogy megfelel.
-Már miért ne felelne meg? Fiatal, energikus, riporter. Gondolom a szakmája is megvan.
-Hát meg, de..
-Akkor meg? Miért nem kérdezel rá? Hátha tetszik neki is az ötlet.-közben Fred is csatlakozott hozzánk, és már kérdezett is rá a spanyol férfi utolsó mondatára.
-Kinek, milyen ötlet tetszik?-nézett ránk, de én nem szóltam semmit.
-Zoénak. Azt beszéltük Charlessal, hogy ő is megfelelő lenne, erre a munkára.Már ha benne lenne ebben.
-Ezt nem is rossz ötlet. Ráadásul olasz nem?-fordult felém, mire csak egy aprót bólintottam.
-Félig olasz. De nem hiszem hogy elválalja.
-Ezt nem tudhatod. Beszélj vele, mi is utánna nézzünk. Ez nem is rossz ötlet.-amikor Fred valamit a fejébe vesz, ott már mindegy. Igen nehéz lebeszélni bármiről is.
Csak ránéztem Carlosra aki a csak vigyorogva nézett rám. Én nem voltam annyira boldog az ötlet miatt, mert tudom hogy ő nem fog neki örülni.

Pár nap múlva már muszáj volt beszélnem  Zoeval, hiszen a ferrárinál már várják a választ.
Hát kb, úgy fogadta ahogyan számítottam rá. Probáltam menteni a helyzetet, de sajnos nem sikerült. Olyannyira nem ,hogy még este sikerült össze vesznünk.
Mivel másnap utaztunk el nyaralni, ezért reméltem, hogy a hétvégén megtudjuk beszélni és minden rendben lesz majd.

Óriási hibát követtem el amikor, amikor rákérdeztem hogy elmegy-e megbeszélésre. És ha ez még nem lenne elég, sikerült egy olyan mondatot ki mondanom, amit nem akartam. Nem állt szándékomban az előző barátnőimhez hasonlíta, hiszen ő közel sem olyan. Ők szerették kihasználni a hírnevemet és az  azzal járó dolgokat. Ő egyáltalán nem ilyen. Ezek után otthagyott a parton, és vissza ment az apartmanba.
Egy kicsit még ott maradtam, hiszen van min gondolkodnom. Hogy lehettem ekkor idióta? Hagynom kellett volna az egészet, és nem erőltetni a dolgokat. De Fred várja a válaszomat, vagyis inkább Zoe válaszát. Nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni, de félek hogy ez már sikerült.
Nagyon elcsesztem az egészet.
Mire visszaértem a többiek már javában vacsoráztak. Vagyis nem mindenki ,hiszen csak 3an voltak kint. A két barátnő hiányzott az asztaltól.
-Na végre hogy megjöttél. Mégis hol voltál ennyi ideig?-támadott le Clara egyből.
-A parton. Zoe hol van?
-Inkább most hagyd békén. Lisa vele van.
-Nem tudom mit csináltál haver, de ezt jól elcseszted.-Igaza van Adamnak, ezt elcsesztem.
-Beszélek vele.-már indultam volna el, hogy bemenjek, de Joris rám szólt.
-Én nem mennék a helyedben. Most hagyd egy kicsit egyedül, vagyis Lisaval. Nem nézett ki valami jól amikor visszajött. Egyből bement a házba, szinte nem is szólt hozzánk. Mit mondtál neki Charles?-Joris nagyon jó barátom, szinte már a testvérem. Minden kis rezdülésemet ismeri ahogyan én is az övét. Nagyon sok időt töltünk együtt, hiszen ő a fotósom is, így minden versenyen velem van.
-Összevesztünk. És kicsúszott a számon, hogy a volt barátnőim örültek volna annak ha segítettem volna nekik egy munka miatt.
-Te nem vagy normális.-Clara volt az első aki megszólalt.
-Tudom-ültem le hozzájuk, szinte teljesen magam alatt.
-Hát ezt jól elcseszted. Nem lennék a helyedben.-Dőlt hátra a széken Adam.
-Köszi, most ezzel nagyon sokat segítettél.
-Tudom, de ezt most neked kell megoldanod.-Adam gyerekkori barárom. Mindig mellettem állt, de ha valami nem tetszik neki azt mindig nyíltan elmondja. Úgy van vele, inkább haragudjunk rá pár napig, de nem hajlandó hazudni. Mindig is ilyen volt, ami a szívén az a szájján. 
-Én most inkább megyek, gyertek srácok. Elég késő van már.-hirtelen nem értettem mi a baja Jorisnak, de egyszer csak megláttam hogy Lisa erre jön.
-Remélem nem nyír ki. Ha mégis, szeretlek tesó.-veregetett vállon Joris és már mentek is be a házba.
-Szivem szerint most neked ugranék és megfolytanálak.-állt meg az asztal előtt, és mérgesen nézett rám.  Szemei szinte szikrákat szórtak, amitől kicsit meg is ilyedtem.
-Hogy van Zoe?-kérdeztem rá félve, hátha még idegesebb lesz.
-Zuhanyzik. Ma este nálam alszik. Amikor megláttam hogy sírva jött vissza, nem sok kellett ahhoz hogy utánnad menjek és megverjelek. A szüksége volt rám, ez az egy szerencséd van.
-Sajnálom, én nem akartam megbántani. Tudom hogy nagyon nagyot hibáztam, de szeretném helyre hozni.
-Hát ez nagyon nehéz lesz. Nem tudom hogy akarok-e segíteni benne.
-Lisa, kérlek. Szeretem Zoet, és tudom hogy ezt kurvára elcsesztem. Csak beszélj majd vele, hogy álljon velem szóba. Szeretnék tőle bocsánatot kérni.
-Ma biztos nem fog veled beszélni. Nagyon megbántottad. Kell neki egy kis idő.
-Mennyi?
-Nem tudom Charles. De ma este hagyd inkább. Nem igérek semmit, de megpróbálok vele beszélni.
-Köszönöm Lisa.
-Csak ezért mert szeret téged. És akkármennyire is megbántottad most, tudom hogy te is. Hozd helyre Charles. Utálom őt így látni.-nem mondott mást, csak megfordult is vissza ment a házba.
Zoe miattam sírt, mert egy óriási barom vagyok.
Megbántottam azt a nőt, akit szeretek, és akit sose akartam bántani.
Mindent megteszek hogy megbocsáltson nekem.