Love is the medicine (C.L)

39.fejezet

Charlessal sajnos eléggé rossz volt a hangulat a vacsora után. Sajnos ez kihatott másnap reggelre is ,amikor már indultunk a reptérre.
Én haragszom rá, ő pedig úgy gondolja hogy csak felkaptam a vizet a semmiért. Ezt tegnap este szépen ki is fejtette otthon. Ebből ismét lett egy kisebb vitánk, de ennek ellenére este itt maradt nálam. Ez jól esett, hogy nem rohant el, de attól kezdve meg haragszom rá.
Már, Olaszországba voltunk és a fiúk béreltek két kocsit. Mivel 6an voltunk, ezért egybe nem fértünk el, így muszáj volt a kettő.
Az apartmannhoz én Charlessal mentem, de szinte alig beszéltünk valamit az úton. A repülőn aludt, így ott sem volt alkalmunk beszélni. Mondjuk én sem erőltettem, ahogyan ő sem nagyon.
-Miután lepakoltunk, körül nézünk kicsit? -nézett rám egy pillanatra és már fordult is vissza hogy az utat nézze.
-Persze. Gondolom a többiek is benne lesznek majd. -ez volt az utolsó amit beszéltünk.
Az apartmannhoz érve, szerencsére a többiek is hamar oda értek így csak pár percet vártunk rájuk.
-Wow, jó kis helyet találtatok.-jött oda Joris, a bőröndjével a kezében már.
-Charles találta. Bemegyünk?-mivel mindenki csak bólintott már indultunk is be a házba. A kulcsokat már megkaptuk, hiszen a tulaj itt várt minket.
-Azta, ez nagyon szép.-kb. mindannyiunknak az álla a padlót verte. Gyönyörűen meg volt csinálva. Egy óriási nappali volt, egybekötve az étkezővel.  Nappaliból nyílt a teraszajtó, ahol egy órisási fedett terasz volt és az udvaron kinti sütőgetéshez kialakított hely is volt.
A földszinten volt 1 szoba és egy fürdő. Az emeleten volt a maradék 3 szoba és még egy óriási fürdő.  Claraék a fölszinti szobát választották, hiszen ott francia ágy van, így mi maradtunk az emeleten.
-Ez nagyon szép.-mentünk be a szobába, és valami gyönyörű volt.Minden letisztult volt, és nagyon modern. A szobába a fehér és a kék szín dominált.
A szobából nyílt egy ajtó ami a teraszra vezetett ki. Innen látni lehetett az egész tengert.
-Kipakolsz most?-Charles hangja ébresztett fel az álmodozásomból.
-Igen, hagyd csak ott. Köszönöm.
-Szívesen. Hűha, nem tudtam hogy itt ilyen kilátás van. Clara biztos irigykedik majd ha meglátja.-állt oda mellém, és ő is csak a tengert nézte.
-Majd megnézzük közelebbről is.
-Ezt csináljuk majd amíg itt vagyunk?
-Mármint mit?-tudom nagyon jól hogy miről beszél. De nem igazán van most kedvem ehhez.
-Nagyon jól tudod hogy mit Zoe. Nézd, sajnálom hogy beleszóltam, igazad van. Ehhez nem volt semmi jogom.
-Hát nem, ehhez nem. -indultam be a szobába hogy kipakoljak a bőröndömből.
Charles jött utánnam, és nem hagyta annyiban a témát.
-Jó lenne ha megbeszélnénk, de úgy nem lehet ha elrohansz.
-Nem rohantam el ,csak bejöttem. Itt vagyok. -már épp szólásra nyitotta a száját, amikor a többiek berontottak a szobába.
-Ugye van rajtuk ruha?-Takarta a szemeit Lisa, hátha valamit megzavartak.
-Nyugi van rajtunk. Hát ti?-kicsit sem volt furcsa ,hogy mind a négyen ott álltak a szoba ajtóba.
-Csak szólni jöttünk hogy menjünk kicsit körülnézni. Meg ,meg akartuk nézni a szobátokat.-Vette át a szót Clara, mire mind a négyen bejöttek.
-Itt van erkély. Nekünk nincs.-jött vissza Joris, miután kiment az erkélyre.
-De egyedül vagy egy szobában. -Közölte vele Lisa.
-Ahogyan te is. Ha félsz este átjöhetsz ám.-nézett a lányra, aki csak felhúzta a szemöldökét, és úgy nézett a férfira.
-Inkább menjünk.-fordult ki a szobából, mi pedig csak értetlenül néztünk utánna.

-Mesélj. Mi volt ez délután.-ültem le Lisa mellé már kint az udvaron.
Már vissza értünk a városból, és vettünk vacsorának valót. A fiúk grillezni akartak így megvan az esti program is.
-Semmi, inkább neked kellene mesélned. Mi a baj?
-Semmi. -hajtottam le a fejemet és inkább a cipőmet néztem
-Nekem ne hazudj. Elmondom ha te is elmondod. De szerintem a tiéd komolyabb.
-Kicsit összekaptunk tegnap este Charlessal.
-Min?
- A ferrári új sajtó managert keres, és szeretné ha jelentkeznék rá. Amikor közöltem vele ,hogy van munkám amit szeretek is, és nem akarok megint interjúkra járni ,főleg nem potyára, el intézte annyival hogy nem lenne potyára.
Magyarán szólva, beajánlott a hátam mögött egy olyan munkára, amit nem is szeretnék.
-Hát ez tényleg nem volt szép tőle. De csak szeretné ha mellette lennél. És azért mégis csak a ferráriról van szó.
-Hát pont ez az. Oda nem egy kezdő ember kell. Ha felvesznek majd egy csapathoz, akkor azért vegyenek fel mert jó vagyok. Ne pedig azért mert az egyik pilótával vagyok együtt.Ilyen protekció nekem nem kell.
-Ezen kaptatok össze?
-Igen. Ő máshogy gondolja. Szerinte ő csak elmondta a véleményét és a csapatnak tetszett. De amikor rákérdeztem, hogy nélküle is eszükbe jutottam-e, arra már nem mondott semmit.
-Szerintem beszéljétek meg. Mond el neki hogy ez téged bánt, meg fogja érteni.
-Nem akarok most vele beszélni. De most te jössz. Mi volt ez Josival.
-Semmi. A monacói nagydíj óta beszélünk, de csak ennyi. Párszor találkoztunk egy egy kávéra, de nincs belőle semmi.
-Aha, és ezt mikor akartad elmondani? De még mindig nem értem.
-Nem volt semmi komoly, csak egyszer nálam volt és filmeztünk este. Ő választotta a filmet, így valami hülye horror filmet kellett nézni.
-De te félsz az olyan filmektől. Velem sem nézed soha.
-Hát ez az. Neki meg nem mondtam meg, és féltem egyedül maradni utánna a lakásba. Így ott maradt este.
-Akkor már értem. De szerintem tetszel neki.-Böktem kicsit oldalba mire ő csak lelökött a napozóról.
-Hé, ez nem ér.-álltam fel nevetve, mire a fiúk is már minket néztek.
-Minden rendben csajok?-Kérdezett rá Joris, Charles pedig csak végig nézett rajtam, hátha valami bajom van.
-Persze, kértek valamit inni?
-Egy sör jó lenne.
-Oké ,és te? Neked hozzak valamit?
-Valami töményet.-nézett rám Lisa és már indultam is be a konyhába.

Clara már majdnem végzett a salátájával, aminek van egy titkos összetevője ezért senki sem segíthetett neki.
-Bejöhetek?-dugtam be a fejemet, hátha még ki kell mennem.
-Persze, gyere. Már megvan.
-Oké, csak innivalóért jöttem. Te kérsz valamit?
-Nem, nekem van.-emelte fel a poharát és már ivott is bele.
-Zoe.-hallottam meg Charles hangját a konyha ajtóban.
Én csak pakoltam ki a söröket és a vodkát a hűtőből, nem foglalkozva vele.
-Én kimegyek, és ezeket viszem magammal.-Tette egy tálcára az innivalókat Clara, és már el is tünt a konyhából.
-Igen? Kérsz esetleg valami mást?-fordultam felém, de ő csak ott állt az ajtóban és engem bámult.
-Beszélhetnénk?
-Már beszéltünk. Te elmondtad mit szeretnél, én pedig hogy mit nem szeretnék.
-Tudom, de jó lenne megbeszélni.
-Rendben akkor beszéljük meg.-tettem le a kezemben lévő poharat a pultra és vártam hogy elkezdje a mondandóját.
-Nem lehetne nyugodtabb helyen? Menjünk le a partra, ott nem fognak minket zavarni a többiek.
-Itt miért nem jó? Szerintem senki sem zavar minket.
-Zoe kérlek.-nem tudok neki még most sem nemet mondani. Haragszom rá, de tudom hogy ezt meg kell beszélnünk, így csak elindultam mellette ki a konyhából.
Már az ajtóban voltam, mire vissza fordultam mert nem jött velem.
-Most akkor nem jössz?-ocsúdott fel hirtelen és már jött is oda mellém.
-Majd írok Lisanak hogy ne keressenek. -mondtam neki amint kiértünk az utcára.