Love is the medicine (C.L)

44.fejezet

Még sose láttam ennyire izgalmas versenyt mint most.
A fiúk tényleg mindent beleadtak, és az utolsó pillanatig nem lehetett tudni ki nyeri meg a versenyt.
Hatalmas mosollyal az arcomon álltam a mikrofon mögött, és vártam hogy a győztes oda érjen hozzám.
-Hűha hát ez nem semmi verseny volt. Gratulálok a győzelemhez. Hogy érzed magad egy ilyen szoros verseny után?
-Fáradtan.-kuncogott egy kicsit és hamar folytatta- nagyon jó volt ma a verseny. Elég ritkán van még mindig ilyen helyzet, hogy ennyi úgymond akció helyzet van a pályán, de most szinte az összes kör majdnem erről szólt. Nagyon élveztem.
-Úgy látszik a mostani beállítás nagyon jó az autón. Kivülről legalábbis úgy látszik, hogy szinte szárnyaltok most a pályán vele.
-Igen, sikerült elég jól eltalálni, nagyon sokat dolgoztunk vele, főleg a fiúk akiknek nagyon köszönöm. Rengeteg munka van benne, de szeretnénk természetesen tovább fejleszteni majd.
-Köszönöm, és még egyszer gratulálok.-köszöntem el tőle, a kamera előtt. Amint a fiúk intettek hogy vége, abban a pillanatban már ugrottam is bele a karjaiba.
-Annyira nagyon ügyes voltál.-öleltem magamhoz, ő pedig a derekamnál fogva tartott.
-Köszönöm alfo. Ez most tényleg nagyon jó volt.
-Na menj a csapathoz, már biztos várnak. -engetem el, és már küldtem is vissza a többiekhez.
-Te nem jössz velem?
-Nem, nekem még dolgom van. De téged már várnak.
-Remélem hogy legközelebb velem tartasz majd te is ünnepelni. Ott a helyed.
-Megigérem hogy legközelebb ott leszek majd. De menj, majd találkozunk a hotelba.
-Hozzám jössz ugye? Megvan a kártyád?-kérdezett rá egyből, mire ugyan úgy csak bólintottam.
-Oké, sietek majd.
-Csak élvezd ki. Megérdemled.-elköszöntünk egymástól, és már futott is vissza a csapathoz.
Mi is össze pakoltunk a fiúkkal, és már indultunk is vissza a szállodába.
Én is velük tartottam, mert a cuccaimat át kell még vinnem Charleshoz.
Úgy terveztem hogy hétfőn majd otthonról megyünk rómába, de szeretne ma este még maradni, így majd innen megyünk tovább. Csak arról még nem tud...

Reggel fátadtan nyitottam ki a szemeimet, de muszáj volt hiszen az ébresztő már hangosan szólt a fejem mellett.
-Nyomd ki. Aludjunk még.-engedte el a derekamat, és már fordult is át a másik oldalára. Nehezen felkeltem, hiszen ha tovább fekszem akkor még a gépet is lekéssük majd.
-Charles, ébredj. -hajoltam oda füléhez, hátha felkel.
-Uuhm. Nem. Álmos vagyok.-dünyögött a reggeli hangján.
-De muszáj. Na kelj fel.-szinte meg sem mozdult, hiába szóltam neki újra.
Sajnos vagy nem sajnos, egy elég szemét módszerrel sikerült felkeltenem.
-Hé, abba nem hagyd. Már ébren vagyok.-elkezdtem simogatni és apró puszikat hagyni a hátán, végig az oldalán, amit nem fedett a takaró.
-Nem, kelj fel. El fogunk miattad késni, és akkor nagyon ideges leszek.
-Zoe, ne izgulj már. Nem késsük le a gépet. Van még bőven időnk.-még nem tudja hogy nem Monacoba megyünk. Úgy látszik most már muszáj lesz neki elmondanom.
-De le késsük, mert kb 2 óra múlva megy.
-erre már felült az ágyon, és a csupasz mellkasával találtam szembe magam.
-Te miről beszélsz? Délután megy. Van időnk bőven.
-Már mondtam hogy nincs. 2 óra múlva a reptéren kell lennünk.
-Miért is?
-Miért vagy ennyire kiváncsi? Ahhj jó, ez meglepetés lett volna, de neked minderől előbb kell tudnod. Azért mert nem Monacoba megyünk, hanem Rómába.-adtam meg magam. Márcsak a reakciójára kellett várnom.
-Hogy Rómába? Miért?
-Meglepetés. Szerettem volna kicsit kikapcsolódni, csak mi ketten. Tudom hogy most voltunk nyaralni, de hát az nem úgy alakult ahogyan szerettük volna.
-Csak az eleje. De ha el szeretnél menni, akkor menjünk. Szólhattál volna róla.
-Akkor nem lett volna meglepetés. Ugye nem gond?
-Micsoda? Dehogy is. Most hogy már tudom miért kell előbb kelni, már nem is vagyok annyira fáradt.
-Kelett volna éjjel aludni.-indultam el a fürdő felé, mire ő is felkelt az ágyból.
-Te sem panaszkodtál éjjel, hogy fáradt vagy.-jött utánnam, és már a tükörbe láttam hogy ott áll a hátam mögött.
-Zuhanyozni szeretnék, és te?- ő csak egy kaján vigyort mutatott felém és már fordult is meg, hogy megnyissa a csapot.
-Én is csatlakozom hozzád. Nyugi, elég sokszor láttalak már ruha nélkü.
-Fogd be Charles.-ő csak nevetve állt be a zuhany alá, és csak kérdőn nézett rám. Én is gyorsan levetkőztem és már szálltam is be mellé.