Love is the medicine (C.L)

42.fejezet

-Oké ehhez óriási szerencse kellett, de tessék. Megvannak.-nyomta a kezembe a borítékot Lisa.
-Mi? Komolyan sikerült?-el sem akartam hinni, ezért muszáj volt egyből kibontanom. Amint megláttam a jegyeket, egyből a barátnőm nyakába ugrottam.
-Imádlak. Imádlak.-ő csak nevetve magához ölelt.
-Szívesen. Remélem jól érzitek majd magatokat.
-Én is. Remélem Charlesnak is tetszik majd.-már hazaértünk a nyaralásról és holnap újra utazunk tovább, hiszen folytatódik a verseny.
A nyaralás további része nagyon jól telt. Rengeteget szórakoztunk, kicsit este kimozdulunk az apartmanból, ezért elmentünk vacsorázni, és egy kisebb buliba is. Nem volt diszkó, sokkal inkább amolyan parti buli felé, de mindenki jól érezte magát. Egy csomó képet csináltunk ,és voltak olyanok is amiket megosztottuk az interneten. Csak egy kettőt, hiszen egyikünk sem nagyon nagy social média rajongó, a magánéletben.
Mivel kedden lesz a koncert, ezért a verseny után hazajövünk és majd hétfőn megyünk tovább. Csak még nem tudom, neki hogyan mondjam ezt el. Nem akarom elmondani hova megyünk, hiszen meglepetés lesz, de valahogyan rá kell vennem erre az utazásra.
-Amúgy Charles hol van?
-Edzeni ment, lassan itthon lesz.
-Szinte már együtt laktok. Miért nem döntitek el kinél lakjatok? Hol itt vagytok, hol nála.
-Nem tudom. Erről még nem beszéltünk. Jó ez így. -hallottam hogy nyílt a bejárati ajtó, és rémült tekintettel néztem Lisara.
-Jézusom, megjött. Ezt azonnal el kell dugnom. Nem láthatja meg.-álltam fel a kanapérólgyorsan, és már rohantam is be a szobába. Gyorsan eldugtam az egyik fiókba, és már mentem is vissza.
-Szia alfo. -jött oda hozzám ahogy vissza értem, és adott egy csókot.
-Szia. Na milyen volt az edzés?
-Fárasztó. Éhes vagyok, nem megyünk el enni valahova?
-Mehetünk, de előtte zuhanyozz le.
-Miért büdős vagyok?-nézett rám egy huncut tekintettel.
-Hát egy kicsit.
-Lisa, te is csatlakozol?-nézett a barátnőmre aki a kanapén ült, egész idáig.
-Nem köszi. Van egy kis dolgom még, úgyhogy megyek is. Ha esetleg nem találkoznánk, sok szerencsét a versenyre.
-Köszi.
-Na mentem, majd beszélünk, pápá.-vette fel a táskáját és már indult is el.
-Akkor ketten megyünk enni.
-Bizony, de előtte irány a fürdő.-toltam a fürdő felé, hogy el tudjunk indulni.

-Sziasztok drágáim.-jött oda Pascal, Charles anyukája és már ölelt is meg mindkettőnket.
Ebédelni készültünk, de mielőtt elindultunk volna, Pascal hívta a fiát, így kötöttünk ki nála egy ebédre.
-Szia anya.
-Szia Pascal.-köszöntem én is, miután elengedett minket.
-Na gyertek, kész az ebéd. Lorenzo dolgozik, de Arthur itthon van. Csak titeket vártunk.
-Köszi anya. Mit főztél?
-Csak egy kis husit és krumplit. Van zöldség is ne aggódj.-nyugtatta meg egyből a fiát.
-Nem is mondtam semmit.
-Elég volt rám nézned. Szólj Arthurnak és ehetünk is. Az előbb még éhen akart hallni.
-A szobájába van?
-Igen. Hol máshol lenne?-Charles már indult is fel az emeletre, mi pedig Pascallal elmentünk a konyhába.
Mindent kipakoltunk az asztalra és márcsak a fiúknak kell leérniük.
-Minden rendben van veletek?-nem mondom ,hogy nem lepett meg a kérdése.
-Igen.
-Charles mondta hogy kicsit összevesztetek. Örülök neki hogy sikerült megbeszélni.-kedvesen mosolygott rám, így én is egy apró mosolyra húztam a számat.
-Igen. Sajnos volt egy kis nézeteltérésünk, de már mindent megbeszéltünk.
-Meg is kell. Sose szabad lefeküdni haraggal.Mi Hervével mindig próbáltunk így tenni. Nem szabad látnia egy gyereknek hogy a szülei veszekednek, így mindig akkor kaptunk össze amikor a fiúk nem voltak itthon.
-Sose láttak titeket veszekedni?-Néztem rá a nőre, mert tényleg kíváncsi voltam ezt hogy oldották meg. Én már láttam a szüleimet veszekedni, és hát velem is már hajba kaptak egy párszor.
-Nem, sose kiabáltunk egymással a fiúk előtt. Csak annyit láttak hogy nem nagyon beszélünk, de nem kiabáltunk előttük soha.
-Csodálatos férfi lehetett. Charles mesélt már róla.
-Az volt. Imádta a fiúkat. Téged is szeretett volna, ebben biztos vagyok.
-Pascal.-kezdek elérzékenyülni, mert ilyeneket mond nekem.
-Hidd el, így lett volna. Én tudom. -láttam rajta hogy kicsit megviseli hogy a férjéről beszélünk, így gyorsan eltereltem a témát.
-Az a husi nagyon jól néz ki. Én elképesztő illata van.
-Remélem ízleni fog. Meg van töltve. Van benne sajt, hagyma, paprika és egy kis sonka is.
-Már a töktelékkel megvettél.-nevettünk fel mindketten, mire egyszer csak valaki hátukról megölelt.
-Min nevettnek ennyire álmaim női?-tette Charles az állát a fejem tetejére és úgy ölelt magához.
-Titok.
-Csak ugyan? Szabad ilyet?
-Mégis mit?-tettem fel neki a kérdést, de tudja hogy csak szórakozok vele.
-Előttem titkolózni.
-Nem kell neked mindenről tudnod. Még a  végén hamar megöregszel.
-De te akkor is velem leszel, úgyhogy annyira nem zavar.
-Tényleg? És akkor hogy ülsz majd autóba?
-Basszus. Na jól van, nem is érdekel. Tudom hogy úgy is elmondod majd. Inkább együnk.-engedett el, és már ment is az étkezőbe ahol már meg volt terítve. Arthur már az asztalnál ült és csak ránk várt.
-Mi tartott ennyi ideig? Már mióta várok rátok? Valaki éhes ám.
-Azért éhen nem fogsz halni. Annyit nem vártál ránk.-szólt rá Chalres az öccsére, aki csak megforgatta a szemeit a báttya miatt.
-Nem értem Zoe, hogy nem bolondult meg melletted.
-Ki mondta hogy nem vagyok már az?,-tettem fel Arthurnak a kérdést, mire csak Pascal kuncogni kezdett.
-Akkor mind a ketten azok vagyunk már alfo.-kacsintott rám Charles, és végre neki álltunk ebédelni.

Már Spielbergben vagyunk, és épp most készülünk belépni a boxutcába.
Péntek lévén rengeteg tvtől és ujságtól vannak itt, ez már megszokott.
De az a rengeteg ember, aki csak a verseny miatt jött, na az furcsa.
-Mostantól minden versenyen ez lesz már? Mintha mindig többen lennének.-a fiúk csak nevettek egyett, és elintézték annyival hogy már megszokhattam volna.
-Ezt nem lehet megszokni.-ráztam a fejemet, főleg amikor a redbull előtt mentünk el. Na, ott aztán volt tömeg.
-Hazai pálya a csapatnak. Ennél sokkal többen lesznek majd. -nézett Dan is oda, de csak egy pillanatra, és ment is tovább.
-Jézusom. Na ilyenkor sajnálom a fiúkat.
-Mire beértünk a helyünkre, már egy csomóan ott voltak.
Mivel a Redbullnak ez hazai pálya, ezért inteztünk vekük egy külön kis játékot. Max egyből belement, főleg amikor megtudta, hogy már egy pár csapattal csináltunk ilyet. Ugyan az lesz majd mint amit a ferráris fiúkkal csináltam. Mondok nekik egy állítást, és ők felmutatják majd azt a képet akire szerintük vonatkozik.
Eddig 3 csapat volt és azt kell mondanom hogy nagyon szoros az állás.
Ahogy meglesznek az interjúk, délután meg is csináljuk majd.
Lassan elkezdtük és sorra jöttek a fiúk.
Mindenki jól érzi magát, és a legjobbat reméli a hétvégétől.
Ahogy végeztünk, már mentünk is a redbullhoz.
Kelly is itt van, és kíváncsian lesi a fiúkat Dan, mögött.
-Na fiúk. Kezdhetjük?-már mindent elmagyaráztam nekik, így ha készen állnak akkor kezdünk is.
-Csak finoman Zoe, kímélj meg minket.-nézett rám Max, mire csak vigyorogva megráztam a fejemet.
-Na az első kérdés. Kinek tart tovább elkészülni?
-Ez könnyű.-Checo már emelte is fel a kis tábláját amin Max arca volt. Közben Max is így tett, így mindketten felmutatták azt akire gondoltak.
-Hát sajnos fiúk, ez nem jött össze.
-Mivan?-egyből megfordultak és akkor látták a másiknak a válaszát.
-Még hogy én? Te mennyi ideig készülődsz? Ma is miattad késtünk el majdnem.-Nevetett Checo, mire Max csak elintézte annyival hogy ez inkább egyenlő, és még a mexikói vissza kapja.
-Na következő. Ki a válogatósabb az ételekben?
-Jaj Zoe, most komolyan? Csak ennyi?- nézett rám Max, és már mutatta is a képet.
-Oké fiúk. Egy pont. Na akkor kicsit nehezítűnk. Ki ismeri jobban a másikat?
-Fuu, na oké. Megy ez Max.-kis gondolkodás után, már mutatták is a táblákat.
-Marad az egy pont. Úgy látszik, ez nem jött össze.
-Mi? Kb. Mindent tudok rólad.-mutatott Max Checora, mire a mexikói ugyan ilyen véleményen van.
-Ki horkol hangosabban?-ismét mindeketten a másikat mutatták.
-Én nem horkolok.-háborodott fel Max egyből.
-Dehogy is nem. -szólalt meg Kelly a hátam mögül, mire mindekit elkapott a nevetés.
-Ez nem ér asszony. Ne árulj el.-nézett a barátnőjére, de egy hatalmas mosoly volt az arcán
-Ezt mindenki tudja.-szólt vissza Kelly, mire a fiúkat elkapta a röhögés.
-Na jó, folytassuk.-szóltam rá kb. mindenkire,mire nehezen de tudtuk folytatni. Nagyon jó volt a fiúkkal, hiszen mindenki rengeteget nevetett. Azt kell mondanom a vége felé elég jól belejöttek ők is, és szorosan ott vannak a második helyen eddig.