Love is the medicine (C.L)

11.fejezet

Szóval ketten leszünk.
Csak ez a 3 szó kavargott a fejemben. Nem éppen erre számítottam. Még reggel is úgy volt hogy jönnek, vagy lehet hogy az egész csak egy kitaláció volt? Nem, ilyet csak nem tenne Charles.
-Akkor most mi legyen? Menjünk mi is?-szólaltam meg miután közte hogy nem jön a családja.
-Miért mennénk? Mi már itt vagyunk és megvettünk már mindent.
-Hát mert nem jönnek?
-És az baj? Ha menni akarsz akkor mehetünk, de akár folytathatjuk is a napot ahogyan elterveztük. Mi legyen Zoe?-igaza van, már tényleg mindent megvettünk, és ha már itt vagyunk akkor akár maradhatunk is.
-Akkor maradjunk. Csak ha neked nem gond.
-Már miért lenne? Na akkor menjünk, és induljunk el végre, hiszen feleslegesen vártunk.-Charles elment a kormányhoz, és percek múlva már el is indultunk.
-Nem tudtam, hogy még hajót is tudsz vezetni.-Mentem oda hozzá, mire ő csak vigyorogva hátra fordult.
-Én vagyok a kapitány, még jó hogy tudom vezetni. Kiprobálod?-de mire válaszolhattam volna már félre is állt.
-Ugye nem azt akarod, hogy most én kormányozzak? -ő csak megfogta a kezemet és már vezetett is oda.
-Nyugi nem nehéz, itt vagyok segítek. Na ez a kormánykerék. Ezzel lehet kormányozni ,hogy a hajó merre menjen.
-Igen, erre én is rájöttem. De nekem ez nem fog menni.-probáltam ellépni onnan, de Charles beállt a hátam mögé,így nem tudtam elmenni.
-Na ne menekülj. Fogd meg, segítek.-félve ugyan de megfogtam. Ő is rátette a kezeit, így elég közel volt hozzám. Szinte éreztem a parfümje illatát, kellemes férfias illat volt.
-Ez nem is tűnik olyan nehéznek. Rosszabbra számítottam.-már egy pár perce így vagyunk, és tényleg elég könnyű volt kezelni.
-Csak nem tetszik Zoe kapitány?-a lehelette szinte csiklandozta a fülemet ahogy a szavakat kimondta.
-De eléggé tetszik.-néztem kicsit hátrafelé , de az arca elég közel volt az enyémhez.
-Szerintem itt már jó lesz.-lépett hátrébb tőlem, és már állította is le a motort.
Nagyon kínosnak éreztem ezt a pillanatot ,és csak remélni merem hogy nem nyomja rá a nap többi részére a béllyegét.

Charles szemszöge:

Igaz ,hogy nem éppen úgy terveztem,hogy ketten leszünk majd Zoeval ,de ez most nagyon jól jött.
Legalább lesz időm kicsit vele lenni kettesben, és lehet ideje lenne neki elmondanom, hogy én vagyok Marc akivel beszélget.
Csak nem tudom hogyan hozzam fel neki ezt a témát.
Amikor segítettem neki kormányozni, nagyon közel voltunk egymáshoz. A parfümje illatta szinte beleívodott az orromba. Édes, de mégis kicsit fűszeres, pont olyan mint Zoe. Illik hozzá.
Lehet kicsit gyorsan léptem el a háta mögül,de ha nem teszem meg, olyat tettem volna ami mind a kettőnknek sok lenne.
Egyre jobban vonzodom hozzá, de nem tudom ő mit gondol.
-Ez gyönyörű.-nézett körbe, hiszen körülöttünk csak a tenger volt.
-Ugye, ezért szeretek kihajózni. Nagyon megnyugtató és nem utolsó sorban gyönyörű hely.
Akkor hoztál bikinit?-kérdeztem rá egy huncut mosoly mellett. Zoe csak egy zavart mosollyal nézett rám ,és egy aprót bólintott.
-De még hideg a víz. Nem hiszem hogy belemegyek.
-Nem is azért kell. Én sem szeretnék még úszni ,de van búvár ruhám és szemüvegem. Ha van kedved hozzá akkor merülhetünk egyett.
-Most komolyan?
-Igen, na benne vagy?
-Igen, benne.-gyönyörű volt a mosolya, de gyorsan egy aprót ráztam a fejemen és már már indultunk is beljebb.
-Valahol itt van a ruha, á meg is van. Ez neked is jó lesz. Itt fel tudsz öltözni én meg addig átöltözöm a fürdőben.
-Rendben, köszi.-magára hagytam a szobában és megindultak a fürdő felé.
Ahogy végeztem kimentem, de Zoe még nem volt sehol.
-Zoe minden rendben?-kopogtam be hozzá a szobába.
-Öhm, nem igazán. Tudnál segíteni?-egy kicsit kinyitotta az ajtót ,és úgy nézett rám.
-Persze, de akkor engedj be.-már állt is el az ajtóból, így be tudtam menni.
Nem értem mi volt a baj, hiszen a búvár ruha is már rajta volt.
-Miben kell segíteni?-nem szólt semmit, csak megfordult. A cipzár félig volt csak felhúzva, ezek szerint tovább nem tudta.
-Nem tudom felhúzni a cipzárt.-ezek szerinte jól sejtettem, hogy ez a baj.
-Majd én megoldom.-a haja nem akadált,hiszem már előre felgumizta egy konytba. Közelebb léptem hozzá, és már nyúltam is a cipzár felé. Óvatosan felhúztam neki, közben az ujjaim hozzáértek a bőréhez. Mintha egy pillanatra megborzongott volna. De lehet csak én képzeltem így.
-Köszi-már lépett is előrébb, de nem fordult még meg.
-Szívesen, kell még valami?
-Nem, mehetünk- már indult is ki a szobából engem meg sem várva.
Mire kiértem Zoe már a tengert nézte.

Amikor Charles odaadta a ruhát,nem hittem volna hogy meggyűlik vele a bajom. Sajnos a cipzárt csak félig tudtam felhúzni, így még jól is jött, amikor beszólt hogy ő készen van.
Muszáj volt tőle segítséget kérnem, máskülömben sose megyek ki innen.
Szó nélkül jött és segített.
Ahogy a cipzárt húzta fel, éreztem hogy a keze a bőrömhőz ér. Ez miatt kicsit megborzongtam, na nem azért mert nem esett jól, épp ellenkezőleg. Reméltem ő nem veszi észre.
Ahogy éreztem hogy felhúzta, már léptem is hátrébb. Éreztem hogy az arcom kezd melegebb lenni, ezért nem mertem megfordulni.
De nem hagyta annyiban,így gyorsan kimentem mellette a szobából, és kint nagy levegőket vettem.
Próbáltam rendezni a gondolataimat, mire ő is kiér.
Hallotam hogy már kint van, ezért felé fordultam.
-És most? Úszunk egyett?-Charles kezében két búvárszeműveg volt.
-Igen, készen állsz?-Adta oda az egyiket, és ő már vette is fel a sajátját.
Elvettem tőle én is, és már tettem is fel a fejemre.
-Ugye nem hideg a víz?
-Hát melegnek még nem meleg, de nem leszünk bent sokat.
-Oké, akkor menjünk.-óvatosan belementünk hiszen meleg nem igazán volt. Felvettük a szemüveget és már merültünk is le.
Sokáig nem maradtunk bent a vízben, mert elég hideg volt még  , de nagyon élveztem.
Ahogy visszamentünk a hajóra mind a ketten elmentünk átöltözni.
Még szerencse hogy hoztam magammal pulóvert, mert biztos fáztam volna.
A hajam még így is vizes volt, de megtöröltem amennyire tudtam.
Ahogy kimentem a szobából ,Charles már kint volt. Ő is pulóverben volt és neki is elég vizes volt még a haja.
-Megcsináljuk az ebédet?
-Aha, de segítesz benne.-szóltam rá, mire nevetve neki állt kipakolni.
Elég ügyesen mozgott a konyhában ami meg is lepett.
-Nem hittem volna, hogy ilyen jól kiismered magad a konyhában.-kevertem  meg a tésztát a vízben.
-Szoktam otthon főzni, nem vagyok egy mesterszakács, de egy két dolgot megtudok csinálni. Sokszor mondjuk anyu segít, de megoldom. De te elég jól kiismered magad a konyhába.
-Igen, szeretek főzni. Otthon is segítettem anyunak vagy én csináltam meg. Könnyebb volt  amikor egyetemre jártam. Lisaval egy albérletbe voltunk, ő pedig utál főzni. Így én csináltam legtöbbször a kaját.-már meséltem neki róla, amikor este a kikötőben voltam, így nem volt számára ismeretlen a név.
-Még szerencse hogy te szeretsz főzni.
-Hát igen, de nem mindig.-a tészta elég hamar megfőt, és Charles már keverte is össze a szósszal.
Kipakoltunk mindent, így ebéd közben csodálni tudtam a tengert.
-Ez nagyon finom lett.- dicsérte meg az első falat után Charles az ebédet.
-Tényleg finom. Ez a te érdemed is. Ügyes voltál.
-Köszi. De én csak kis kukta voltam, ez a te érdemed jobban. Amúgy várod a következő versenyt?
-Ezt nekem kellene kérdeznem tőled, de amúgy igen.
-Szóval vissza térve még egy régebbi kérdésemre, ki is a kedvenced?-olyan komolyan kérdezte, hogy nem mertem elnevetni magam.
-Már mondtam, hogy nincs kedvencem.
-Most még sincs.-kezdte el húzkodni a szemöldökét, mire belőlem kitört a nevetés.
-Bocsi, de még most sincs.
-Na szép. De nem hagyom annyiban. A szezon közepén ,már én leszek a kedvenced.-tömte telle a száját egy adag tésztával, miután befejezte a mondatát.
-Majd meglátjuk.-ettem én is tovább.