Love is the medicine (C.L)

18.fejezet

Egy kis vendéglőben ebédeltünk Charlessal. Nagyon aranyos volt végig, és rengeteg mindenről beszéltünk.
Ebéd után vissza mentünk a pályára, hiszen neki már ott kellett volna lennie, csak ezt elfelejtette nekem mondani.
Gyorsan visszamentünk, és már rohant is a ferrárihoz.
A fiúk még nem voltak itt, így egyedül maradtam egy kicsit. Legalább nyugodtan végig tudom gondolni a mai napot. Igaz, hogy Charlessal tegnap megbeszéltünk a dolgokat, de ennek ellenére még egy kis harag felé van bennem. Megértettem hogy miért tette, de akkor is rosszul esett..
Az hogy egyre több időt töltünk a pályán is, mint ahogyan ma is, csak a petykákat fog elindítani.
Nem tudom ,hogy készen állok-e rá.
A nap további része a megszokott kis kerékvágásba telt. Interjúk, szabadedzés és újabb interjú. Mire végeztünk már javában este 7is elmúlt.
Mire visszaértünk a szállodába, már egy pár csapat is ott volt. Furcsa őket itt látni, de mindenki nagyon kedves.
-Sziasztok, szia Zoe-köszönt oda nekünk Arthur, hiszen ő is már itt volt.
-Szia Arthur.-a fiúk csak köszöntek neki és már mentek is tovább.
-Nem is tudtam, hogy ti is itt szálltatok meg.
-Én viszont tudtam, hogy ti itt vagytok.-kérdőn nézett rám, mire csak a testvére nevét mondtam.
-Akkor ezek szerint beszéltetek ugye?
-Igen, tegnap este találkozunk és mindent megbeszéltünk.
-Örülök neki. Amúgy ha már itt vagyunk mind a ketten, nincs kedved velünk vacsizni? Szólj a fiúknak is, hátha van hozzá kedvük.
-Ne haragudj Arthur, de ma nagyon elfáradtam. De majd legközelebb bepótoljuk jó?
-Rendben, akkor jó pihenést. Holnap találkozunk a pályán.
-Oké, szia Arthur.-ott hagytam a fiatal férfit és már indultam is a szobám felé.

Kelly sajnos nem tud itt lenni a hétvégén, aminek nem igazán örülök. Szerettem volna vele személyes beszélni, de így csak a telefon maradt ahogyan Lisaval is.
Mind a két nő szerint, jól tettem hogy megbocsáltottam Charlesnak. Mondjuk Lisa csak az után mondta, hogy elmeséltem neki az egész sztorit.
Az este végig azzal telt, hogy a két nővel beszéltem, így elég későn sikerült elaludnom.
Reggel a telefon hangos csörgésére kelltem fel.
Nem volt semmi kedvem a mai naphoz, de muszáj dolgoznom.
Nehezen felkeltem és gyorsan összeszedtem magam. A fiúk már lent voltak az étteremben és már reggeliztek mire én oda értem.
Átbeszéltük a mai napot, és rájöttük ma sem lesz rövidebb, sem könyebb mint a tegnapi.
Ugyan olyan zsúfolt lesz, ha nem zsúfoltabb.
Egy gyors reggeli után már indultunk is el a pályára. Szerencsére jó idő volt, legalább ez egy jó pont a mai napra.
Már szállingóztak a pilóták is, hiszen ma a forma-1 kezdi meg a napot. Nekik lesz a  szabadedzés előbb és csak utánna jön a másik két kategória. Estére ugyan úgy a király kategória jön az időmérővel. Egy szóval hosszú napunk lesz.
A délelőtt hamar eltelt, sőt szinte az egész nap csak úgy repült az idő.
Mire észhez tértem már az időmérő ment.
Ez azt jelenti, hogy amint ennek vége egy gyors interjú a fiúkkal és már mehetünk is a szállodába.
-Hűha az igen. Hát ezt nem lesz könnyű megdönteni.-Jack hangja térített észhez.
A monitoron Max van és az ideje. Ő az első, és azt kell mondanom tényleg nagyon jó időt sikerült autóznia.
-Még Leclerc vissza van. Azért ő elég veszélyes ilyenkor.
-Ugyan már Dan. Láttál már ilyen időt a hétvégén?
-Nem, de akkor is. Emlékezz csak vissza a tavalyi szezonra.
-Jó ebben igazad van. De akkor is, ez csúcs idő.- mind két férfi szinte tapadt a képernyőre. Semmiről sem akarnak lemaradni.
Én is a képernyőre tapadtam, főleg amikor megláttam a piros autót.
A fiúk szinte végig kommentálták az egészet ,mintha én nem láttam volna.
Egy kis melegség járta át a testemet, amikor megláttam az eredményt.

Sajnos a mai nap nem volt olyan szerencsés a ferrari számára mint a tegnapi.
Charles megnyerte az időmérőt, de sajnos a verseny kész katasztrófa lett számára.
A versenyt Max nyerte, aminek ugyan örültem, de kicsit szomorú is voltam a monacói férfi miatt.
Már készen állunk az interjúkra, de tudom, hogy kié lesz a legnehezebb.
-Szia Charles -mosolyogtam egy kicsit a férfira, mire ő egy apró mosolyt villantott. Látszik rajta hogy nem érzi magát jól.
-Szia.
-A verseny elején nagyon jól mentél, de valami történt a 20.körben. -nem akartam nyíltan rákérdezni, mert így is rosszul érzi magát. Látszik rajta.
-Hát igen, az autó konktrétan leállt alattam. Remélem minnél előbb megtudjuk mi okozta a hibát.
-Akkor ezek szerint még nem tudni mi történt?
-Nem, sejtésünk ugyan van, de biztosra még nem tudjuk. A fiúk azon fognak dolgozni, hogy minnél előbb kiderüljön és meg tudjuk javítani.
-Remélem semmi komoly. Köszönöm Charles.-ő csak bólintott egyett és már el is lépett a mikrofontól. Nem szokott ennyire hallgatag lenni, és ilyen gyorsan sem szokott elmenni.
-Hát ez gyors volt.-jegyezte meg Jack, miután kikapcsolta a kamerát.
-Hát az. De mit is vártunk?-kérdeztem ugyan, de válaszra nem vártam.
-Én sem akarnék órákig beszélni arról, hogy megint valami elbaszodott az autón. Főleg egy olyan szezon után, mint a tavalyi.-sajnos Dannak igaza van. Félő, hogy újra megismétlődik az ami tavaly történt vele.
-Talán idén más lesz. Új főnök van, és ilyen előfordul minden szezonban, hogy az autó csak úgy megáll. Nem ez az első alkalom rá, és ez mégcsak a szezon eleje. Lesz még alkalma rá hogy bizonyítson. -Remélem Jacknak igaza lesz.
-Na mindegy, jönnek a többiek úgyhogy álljunk neki.-néztem körbe és már ide értek a dobogósok is.
Teljesen más hangulatban telt a többi beszélgetés mint az előbbi.
-Szia Max. Gratulálok.
-Szia Zoe és köszi.
- Nagyszerű verseny volt. Nagyon gyors volt az autó ,de ezt láttuk már tegnap is az időmérőn. Te hogy érzed most?
-Tényleg nagyon jó az autó, és a tempó is megvan. Remélem a következő verseny is ilyen jó lesz majd.
-Pedig elég szoros csatát vivtatok Carlossal.
-Igen, Carlos nagyon gyors volt, de szeretem az ilyen versenyeket. Mindig van benne valami plusz izgalom. Persze, nem azt mondom ,hogy az nem jó amikor egyedül vagy az élen, de néha kell ilyen is.-nevetett fel ami engem is mosolygásra késztetett.
-Még egyszer gratulálok Max.-köszöntem el tőle, de ő csak intett egyett hogy menjek oda hozzá.
-Charlessal beszéltél?-kérdezett rá halkan ,hogy más nagyon ne hallja.
-Csak itt. Nem találkoztam vele a verseny kezdete óta.
-Szerintem beszélj vele.
-Majd meglátom mit tehetek.
-Jól van, nekem mennem kell ünnepelni.-vigyorgott újra, mintha az előbbi beszélgetes meg sem történt volna.
-Persze menj csak ünnepelni, megérdemled.-miután a holland férfi elment, mi is neki álltunk szedelőzködni.

Charlessal nem találkoztam már többet az interjú óta. Nem tudom mi van vele, és azt sem hogy otthon van-e már.
Na nem mintha tudnám hol lakik.
Ma reggel jöttünk haza, és már délután van ,de még mindig nem tudok semmit a férfiről.
Nem tudom, hogy felhívjam-e vagy csak írjak neki egy üzenetet.
Lehet hagynom kellene és nem kellene ezen agyalnom.
-Szia remélem nem zavarok, csak kicsit aggódom érted. Remélem minden rendben van. Majd írj ha gondolod.-nem tudom mi ütőt belém amikor az üzenetet elküldtem neki.
Még egy kicsit nyomkodtam a telefonomat és kicsit reménykedtem benne ,hogy majd kapok valamilyen választ. De semmi sem érkezett.
Eldobtam a telefont a kanapéra és inkább elmentem a konyhába, hogy keressék valami vacsorának valót.
Szerencsére volt mirelitt pizza a hűtőben, így az mellett döntöttem. Nem épp a legfinomabb, de ilyenkor jól jön.
Épp a sütő ajtaját csuktam be, amikor a csengő hangos hangja szakította meg a csendet a lakásomban.
Amint az ajtót kitártam ,egy váratlan vendég állt az ajtómban.
-Szia, bemehetek?