Love is the medicine (C.L)

46.fejezet

Újra itt vagyunk. Annyira hamar eltelt a nyári szünet, hogy mire észhez tértünk, már újra versenyen voltunk.
Charlest nem láttam kb. kedd óta. Ő azóta Olaszországba van, hiszen a mostani verseny lesz az olasz nagydíj.
Már alig várom hogy lássam a szüleimet, és a versenyt is persze.
Anyáék mind a három nap kint lesznek, és ha minden igaz, akkor Pascal is jön majd Lorenzoval. Arthur  versenyzik majd, így ő már úgy is jelen lesz a hétvégén.
Ma este indulok én is, hiszen Olaszország minden forma-1 rajongó álma, így mi is előbb megyünk a fiúkkal,hiszen már ma is rengetegen lesznek.
Mivel anyáék is szállodába lesznek, így majd valamelyik este együtt vacsorázunk majd, így a szülők meg tudják ismerni egymást, hiszen még nem találkoztak.
A nyári szünet alatt, sikerült összeköltöznünk Charlessal. Már egy ideje úgy voltunk, hogy hol az egyikünknél laktunk, hol a másikunknál. Amikor a nyaraláson felvetette az ötletet hogy költözzünk össze, egyből igen mondtam neki. Csak jött a nagy kérdés, melyikünk lakásába költözzünk.
Én szeretem a kis házikómat, ahogyan Charles is az övét.
Nehezen sikerült eldöntenünk hogy kinél is lakjunk. Mivel Charlesnak szüksége van a szimulátorára, és ott a zongorája is, így az ő lakása lett a nyerő.
Hiába mondtam neki hogy nálam is ugyan úgy elférne, hiszen van egy vendégszobám, ilyenkor mindig azzal jött hogy mekkora munka ezeket a dolgokat átvinni máshova, és nála már úgy is minden a helyén van.
Még sose laktam együtt senkivel a szüleimen kivűl, így számomra ez nagyon új dolog volt.
Elég sokáig tartott berendezkednem, de Charles segített mindenben.
Így ma már az ő lakásából vagyis a közös lakásunkból indulok a versenyre.

-Szia-ölelt magához ahogy oda értem hozzá. Én nem a fiúkkal mentem a szállodába, hiszen megígérem Charlesnak, hogy a hétvégén vele leszek, így kötöttem ki nála.
-Szia-adtam egy puszit az arcára, és már bújtam is ki a karjai közül.
-Minden rendben?
-Persze, csak fáradt vagyok. Rengeteg rajongó van kint. Szinte alig tudtam magam átverekedni a tömegen.
-Ez monza. -nevetve ült le ő is az ágyra, mellém.
-Anyukádék mikor jönnek?
-Holnap reggel. A pályára jönnek egyből. A te szüleid is ugye?
-Igen, már alig várom hogy találkozzak velük.
-Hiányoznak?
-Nagyon. De már felkészültem rá hogy nem én leszek nekik a fontos.-nevettem fel kicsit, mire ő furcsán nézett rám.
-Monzában vagyunk, és a forma-1 miatt jönnek. Vérbeli ferrári szurkolok, és a kedvencük vagy. Az csak egy ráadás nekik hogy a barátom vagy.
-Akkor én leszek a kedvenc hétvégén?-hajolt fölém, és úgy nézett rám vigyorogva.
-Azért ne legyél ennyire elájulva. Én mégis csak a lányuk vagyok.
-Jó, de most mondtad hogy vérbeli tiffosik. Ők imádnak engem, ahogyan én is őket.
-Tudom, de ha számít valamit, én kicsit jobban imádlak mint ők.-karoltam át a nyakánál.
-Csak egy kicsit?
-Kicsit..-sajnos ezt a kellemes pillanatunk a telefon csörgése zavarta meg.
-Ez a tiéd.-feküdt vissza mellém, így gyorsan felkeltem és már kerestem is meg a telefonomat.
-Szia Kelly.
-Szia Zoe, megérkeztél?- megbeszéltük Kellyvel hogy elmegyünk együtt vacsizni a fiúkkal. Valoszinűleg ez miatt keres.
-Igen, nemrég jöttem meg. Ti is már itt vagytok?
-Igen, na akkor áll még az esti vacsi? Charles nem purcant még ki?
-Persze hogy áll. Majd vasárnap kérdezd ezt meg, most még bírja. -nevettem fel én is.
-Oké ,akkor talizunk lent. Kb 2 óra múlva jó nektek? Anya akkor tud vigyázni Penre.
-Persze . Tökéletes. Akkor talizunk lent.
-Hova is kell menni?-Kérdezett rá ágy ágyon fekvő férfi.
-Vacsizni, Kellyvel és Maxal. Benne vagy?
-Persze. Jön a kiscsaj is?
-Nem, Kelly anyukája vigyázz rá.
-Oké, akkor van még időnk ugye?-állt fel az ágyról és már jött is oda hozzám.
-Nem sok.
-Nem baj. Gyorsak leszünk.-nézett rá, azzal a huncut mosollyal az arcán.
-Hülye, kipakolok inkább.

-Jézusom, amikor azt hittem nem lehet több ember egy verseny, Monza mindent felülmúl.-néztem a lelátóra, ami szinte piros ruhás emberekkel volt telle.
-Imádom az itteni versenyeket. Ez az egyik legjobb a szezonban.
-Azt hittem neked az utolsó verseny a legjobb.-nézten Jackra, aki csak vigyorva közölte hogy az is.
-Nézz körbe Zoe, nem mindenhol van ennyi ember.
-Látom Dan. Elképesztő ez a hangulat. Az biztos.
-Remélem idén jó versenye lesz a ferrárinak.
-Én is. Már ideje lenne végre.-a fiúk amíg beszélgettek a versenyről, addig én telefonáltam egyett.
-Szia anya.
-Szia Kicsikém. Hogy vagy? Izgulsz?
-Jól vagyok. Még annyira nem, ez csak egy szabadedzés lesz. Majd a versenyen kiizgulom magam. Itt vagytok már?
-Persze. Apáddal már a klubban vagyunk. Talákoztunk már Charlessal is.
-Na az szuper.
-Ma este együtt vacsizunk, már az anyukája is itt lesz majd, és a testvéreinek is jó lesz. Majd küldöm az étterem címét. De most leteszlek drágám ,nem akarok lemaradni semmiről.
-Oké, szia anya.
-Anyukádék is már itt vannak?-Kérdezett rá Dan, ahogy vissza értem hozzájuk.
-Igen, sőt már Charlessal is találkoztak. Én reggel óta nem láttam, de ők már találkoztak.-a fiúk csak  nevettek rajtam.
-A szüleid most találkoztak először Charlesal?
-Nem, már ismerik egymást. De most más. Anyáék nagy ferrári rajongók, és alig várták már a versenyt.
-Igazi olasz.-nézett vigyorogva rám Dan, mire csak megforgattam a szemeimet, egy nagy mosoly mellett.
-Csak anya, apa amerikai. De már inkább viselkedik úgy mint egy olasz, mint egy amerikai.

-Izgulok.-néztem Charlesra, amikor beparkolt az étterem előtt.
-Ne izgulj. Minden rendben lesz. Anya imád téged, és azt kell mondanom a szüleid is imádnak engem.-fordult felém egy hatalmas mosollyal az arcán.
-Nagyon vicces vagy. Menjünk, mert ha késünk hidd el, hiába imád anyám, leharapja a fejünket.
-Oké, akkor inkább menjünk. Anya sem jobb.-mivel nem szerettünk volna elkésni, ezért gyorsan kiszálltunk a kocsiból és kézen fogva indultunk el az étterem felé.
-Na jó, most már én is izgulok.-nézett rám Charles, mire megszorítottam a kezét.
-Szuper lesz. Na menjünk.- lassan bementünk, és már néztünk is körbe.
Minden nagyon szép volt, igazi hangulatos olasz étterem.
Imádtam már most.
-Gyere, ott vannak.-szólalt meg Charles és már indult is el az étterem hátulja felé. Ott egy hatalmas asztal volt, ahol mindannyian elférünk majd. Anyáék már ott voltak, hiszen ők érkeztek előbb.
-Szia kicsikém. Istenem annyira gyönyörű vagy.-állt fel anya ahogy oda értünk hozzá. Szorosan megölelt és már fordult is Charles felé.
-Szia Charles. Te is nagyon fess vagy ma.-dicsérte meg, mire ő csak kicsit felnevetett.
-Köszönöm Linda. Nagyon csinos vagy te is. Szia Erik.-fogott kezet apával,és már helyet is foglaltunk.
-Anyáék is nemsokára itt lesznek. Ha minden igaz akkor pár perc.
-Semmi baj drágám, mi jöttünk előbb. Nem tudtuk hogy milyen a forgalom, így inkább előbb elindultunk.
-Hogy érzitek magatokat?-kérdeztem a szüleimet, de látszik rajtuk hogy boldogok.
-Nagyon jól kicsim. Már alig vártuk ezt a hétvégét.
-Vagyis inkább te vártad ,úgy mintha egy gyereked születne.-nézett anya, apára aki csak vigyoroga nézett ránk.
-Rajongó vagyok, ez van.
-Jó estét, elnézést ha késtünk.-értek oda hozzánk, Charles testvérei és az édesanyja.Gyorsan lezavartuk a bemutatkozást, és már mindenki ismert mindenkit.
-Pascal, nagyszerű fiaid vannak. Igazán büszke lehetsz rájuk.
-Köszönöm Linda. Az is vagyok. -nézett mosolyogva a fiaira.
-Jaj anya.-Szólt rá Arthur vigyorogva.
-Légy büszke arra amit elértél az életben. Nem sokaknak sikerül. -szólt közbe apa is , mire a fiatalabb férfi csak bólintott egyett.
-Na de gyerekek, milyen az együtt élés?
-Nagyon jó, nekem nagyon tetszik.-ölelt át Charles, én pedig egy kicsit oda bújtam hozzá. Imádom az illatát, így egy nagyon szippantottam belőle.
-Nekem is nagyon tetszik. Kicsit féltem, de elég hamar belerázodtunk.-néztem fel rá mosolyogva.
-Annyira szépek vagytok együtt, nem Pascal?-nézett anya, a nőre aki csak egy nagy mosollyal az arcán nézett anyára és ránk.
-Bizony, az biztos gyerekek hogy gyönyörű unokáink lesznek majd.
-Azért annyira ne szaladjunk előre anya.
-Tudom kisfiam, előbb a bajnokság.
-Bizony ,szeretném ha idén egy ferrári nyerne végre. Majd utánna lehet annyi gyereketek amennyit szeretnétek.-Anya csak rácsapott egyett apa kezére.
-Erik.
-Ugyan már Linda, még fiatalok. Éljék az életüket, élvezzék ki amíg lehet.
-Egy gyerek mellett kicsit nehezebb lesz majd, az biztos.-értett egyett Pascal is.
-Na de hé, van ám két szuper nagybácsi is.-szólt közbe Arthur.
-Kicsit előre szaladtunk ezzel a témával kapcsolatban.-próbáltam terelni a témát, több kevesebb sikerrel.
-Charles hogy érzed most, milyen az autó?-kezdett el apa beszélgetni Charlessal, és a másik két férfi is becsatlakozott. Én anyával és Pascallal beszélgettem tovább.
A vacsora nagyon finom volt, mint mindig.
Jó volt végre a szüleimmel lenni. És ahogy látom nagyon jól kijönnek Charlesal anyukájával.
Ez nagyon fontos volt számomra, és már sokkal nyugodtabb vagyok.
-Akkor holnap találkozunk a paddockban. Majd hívj ha kint vagytok.-köszönt el anya Pascaltól.
A két nő nagyon hamar megtalálta a közös hangot ,és már szinte olyan mintha ezer éve ismernék egymást.
Mi is elbúcsúztunk mindenkitől, és már indultunk is vissza a szállodába.