Love is the medicine (C.L)

47.fejezet

-És elrajtól a 2023-as Olasz nagydíj. Az élen a két ferrári, de a redbull szorosan ott van mögöttük. Lássuk mi lesz, sikerül-e az előzés Verstappenek. Nem még mindig a két ferrári vezet, az élen a monacói Leclerrel.-Le sem vettem a szemem a képernyőröl. Féltem hogyha esetleg elnézek valami történik a pályán, és lemaradok róla.
Hatalmas tömeg van a ferrári garázsában, mondjuk erre számítani kellett.
Mellettem itt van Arthur, és Pascal, és Lorenzois. Így nem egyedül vagyok itt bent.
Az a másfél óra szinte egy örökkévalóság volt. Nem csak az én számomra. Elnézve az itt jelenlévő embereket, valószinűleg ugyan úgy izgultak mint én.
-Zoe imádlak, de eltöröd a kezemet.-Arthur hangja térített vissza a valóságba.
-Jézusom, bocsi.-engedtem el egyből a férfi alkarját. Észre sem vettem hogy megfogtam, azt meg főleg nem hogy szorítottam neki.
-Utolsó kör, lassan vége.-nézett rám Arthur, mire csak egy apró mosolyra húztam az ajkaimat.
-Gyerünt Charles, gyerünk-csak ezt a mondatot mondogattam magamban.
Nagyon éles volt az egész verseny. Szinte az egész garázs felrobbant, amint megláttuk kit int le a győztes zászló.
Szinte a saját hangomat sem hallottam, akkora volt az öröm a garázsban. Mindenki ölelt mindekit és rohantak ki, hogy lássák a győztest.
-Gyere Zoe.-kapta el a karomat Arthur és már húzott is maga után. Akkora tömeg volt, hogy alig tudtuk magunkat átverekedni a tömegen. A kis Leclerc maga elé tolt, így én álltam a kordonnál.
Végre ide értek a dobogósok is. Amint Charles kippantant az autóból, egyből rohant is a többiekhez és szinte beleugrott a karjaikba.
Carlos is oda ért, gyorsan megölelték egymást, mire Charles végre észre vett minket.
Ahogy oda ért hozzánk egyből a nyakába ugrottam. Kicsit ugyan akadált a kordon, de az sem akadályozott meg, hogy végre magamhoz tudjam ölelni.
Észre vette az öccsét, így kicsit hátrébb álltam hogy Arthur is oda férjen a tesójához.
Pascal nem jött ki velünk, ő bent maradt a garázsban és ott várta a fiát.
Amikor a dobogósok felmentek, hogy átvegyék a díjakat, hatalmas tömeg volt jelen. Ahogy meglátták Carlost, a tömeg hatalmas ovációval fogadta.
De amikor a győztes pilóta is felért ,sose látott üdvrivalgás fogadta. Mindenki kiáltott, volt aki sírt. Hatalmas piros füstfelhő keveredett a levegőben, és nem maradhatott el a ferráris zászló sem. Mi innen csak az embereket láttuk hogy tartanak valamit a fejük felett , de fentről biztos csodálatos volt az egész.

-Úr isten.-ugrottam bele Charles karjaiba, amint a tömeg elengedte a garázsban.
-Nem csak Charles.-nevetett fel, és már pörgetett is meg a levegőben.
Hatalmas mosoly volt az arcán, és a szemei boldogságtól csillogtak.
-Tesó, nagyon jó verseny volt.-jött oda Arthur is, és már ölelte is meg a báttyát.
-Köszi. Anya és Lorenzo?-kereste az édesanyját, mire csak a háta mögé mutattunk. Ők is szorosan megölelgették, de muszáj volt elengednünk, mert, rengeteg dolga volt még.
-Basszus nekem rohanom kell.-kaptam hirtelen észbe, és meg sem vártam hogy bárki bármit mondjon, már rohantam is el onnan.
Végig szakadtam a paddockban, és szinte majdnem meghaltam mire a fiúkhoz oda értem.
-Oké vissza értél. Most már vegyél levegőt.-adott egy üveg vizet Jack, de én csak azzal foglalkoztam, hogy ne essen ki a tüdőm a helyéről.
-Meghalok.-egyenesedtem fel, miután rendesen kaptam levegőt.
-Mi az Zoe? Nem bírod a tempót?-szólt oda egy ismerős hang.
-Nagyon vicces vagy Max. Van még két perced? Szeretnék rendesen levegőt venni.-fordultam a férfi felé, de ő csak nevetett.
-Csak nyugodtan. Ne hogy nekem itt elájulj. Majd szólok Charlesnak hogy kicsit edzen veled, úgy látszik nem bírod a tempót.
-Nagyon vicces vagy. Azt hiszem már jól leszek. Kezdhetjük.
-Biztos? Nem szeretném ha nem hallanák majd amit mondok, mert asztmás rohamod lesz majd itt.-csak nem hadja abba.
-Fogd be Max. Kezdjünk inkább.-a férfi csak tovább nevetett, de amint látta hogy a többiek is felkészültek, komolyra váltott vissza.
-Nagyszerű verseny volt Max. Te hogy érzed most magad?
-Jól, kimerülten de jól. Lehetett volna jobb is, de a ferrári nagyon gyors volt.
Még van egy jó pár verseny vissza, majd meglátjuk a többi hogy alakul.
-Most jelenleg a bajnokságot Charles vezeti. Pár ponttal ugyan, de a második helyen vagy.
-Igen, ez igaz. Nagyon jól össze szedte magát a Ferrari, de nem adjuk fel. Még elég sok verseny vissza van és csak pár pont az egész. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, és meglátjuk ki nyer majd.
-Köszönöm Max.-gyorsan elköszönt és már jöttek sorba a többiek is.

-Gratulálok fiam. Igazán szuper verseny volt.-ölelte meg apa Charlest.
-Köszönöm Erik, remélem a többi is ilyen jól fog alakulni.
-Hidd el, jó lesz az is.- anya is gyorsan megölelte, és gratulált neki.
-Jaj drágám, hiányozni fogtok ám. Amint lesz időtök gyertek el.
-Rendben anya. De ti is jöhettek ám. Ott a lakásom, hely is van bőven.
-Tudom Zoe, majd megbeszéljük. De nekünk mennünk kell, nemsokára megy a gépünk.
-Hiányozni fogtok.-öleltem meg őket jó szorosan.
-Nagyon boldog vagyok miattad kicsim. Nagyszerű párod van, de ezt már tudtuk.-súgta anya a fülembe, én pedig mosolyogtam rá.
-Tudom.
-Kislányom.-apa nem nagyon szereti kimutatni az érzéseit, de most egy nagy mackós ölelésbe vont.
Még gyorsan elköszöntek Charlesról is, és már indultak is el.
-Mi is menjünk.Jó lenne végre otthon lenni.
-Fáradt vagy?
-Hosszú volt ez a hét. Ne értsd félre, minden percét élveztem, de jó lenne lesz végre otthon lenni.
-Akkor menjünk haza.-átkaroltam a derekát, és úgy mentünk vissza a motorhomba a cuccaiért.
-Hé, Charles! Este ünneplünk egy kicsit a többiekkel, nem jöttök?-az egyik szerelő kérdezte, de én csak csöndben maradtam, és vártam  Charles válaszát.
-Nem Philiphe, ezt most kihadjuk. Fáradt vagyok, mi inkább haza megyünk.
-Rendben haver, akkor majd legközelebb. Szuper verseny volt.-veregette meg Charles vállát, és már ment is el.
-Úgy nem gond, hogy nem maradunk?-Kérdezett rá már a pihenőjében.
-Dehogy gond. Segítsek valamit?
-Azt megköszönném.-ült le a kis kanapéra, így oda fértem a cuccaihoz.
-Minden rendben van? Nem nézel ki valami jól. És ne gyere azzal hogy csak fáradt vagy.-elég sápadt volt, de nem éreztem melegnek a homlokát.
-Jól vagyon alfo. Mondtam, csak fáradt vagyok.
-Oké, akkor minden megvan. Azért nézz még körbe, hátha itt marad valami.
-Oké, de ha úgy van a csapat majd elhozza.-gyorsan átnézett mindent, és úgy látszik mindene megvan, mert felkapta a táskáját és csak nézett rám az ajtóból.
-Akkor menjünk haza.-adtam az arcára egy puszit, és már mentünk is ki onnan.

-Kisfiam, biztos hogy jól vagy?-már Pascal is többször megkérdezte a hazaúton, de mindig ugyan az volt a válasza.
-Anya mondtam már hogy csak fáradt vagyok. Ennyi.
-Jól van nem kell leharapni a fejemet. Akkor mi megyünk. Pihend ki magad drágám.-ölelte meg a fiát és gyorsan engem is megölelt.
-Vigyázz rá kérlek.
-Vigyázok-szerencsére nem hallotta , mert a testvéreivel beszélgetet.
-Köszönöm Zoe. Miatta legalább nem kell aggódnom.
-Mehetünk?-mivel csak bólintottam, gyorsan megöleltem a tesóit, és már indultunk is ki a reptérről.
-Kérem a kulcsokat.-álltam meg az autó előtt, és nyújtottam felé a kezemet.
-Én vezetek, menj onnan Zoe.
-Nem, én vezetek. Úgyhogy kérem a kulcsot.-nem tudom mi történt, de egy pillanat után már a kezembe is fogtam az autó kulcsát.
-Ne törd össze.-szólt rám , mielőtt átsétált a kocsi túl oldalára. Magamban örültem neki hogy végre belement, de kicsit tartottam is tőle. Egy azért mert mégis csak egy ferrári, sose vezettem ilyen kocsit, de sokkal jobban miatta. Tényleg beteg lesz, mert máskülönben ezt sose engedte volna meg.
-Tudod hogy kell elindítani?-Kérdezett rá miután bekötöttem magam.
-Nem most ülök először autóba. Nekem is van ám jogsim.
-Jól van,csak megkérdeztem.-Kicsit sértette az egómat, de át kellett rajta hamar lépnem, mert fogalmam sem volt róla ezt hogyan is kell beindítani.
Sehol sem találtam a gombot, pedig itt kell lennie jobb oldalon. Nem akartam előtte minden kis centit feltérképezni, ezért csak tapogattam, és csak egy kicsit mertem oda nézni.
Egyszer csak felbúgot a motor, aminek nagyon örültem.
-Meddig kerested volna, ahelyett hogy megkértél rá volna?-ezek szerint észre vette.
-Még egy darabig.-néztem rá, de ő csak becsukta a szemét, és a fejére húzta a szemüveget.-Hát akkor induljunk.