Love is the medicine (C.L)

4.fejezet

Charles szemszöge:

Nem is értem, hogy miért egyeztem bele ebbe az őrültségbe. Sikerült a barátimnak rávenniük arra, hogy regisztráljak egy hülye társkereső appra. Folyton azzal nyaggatnak, hogy amióta szakítottunk Charlottéval nem is foglalkozok a nőkkel. Ami nem igazán igaz, de nekik nem kell mindenről tudniuk. Oké, voltak egy éjszakás kalandjaim, de kinek nem?
Nekem most nincs időm, egy új kapcsolatra. Nemsokára kezdődik a szezon és arra kell koncentrálnom.
Egy új kapcsolta sok időt és figyelmet igényel ,ami nekem most nem igazán van.
Az appon elég sok gyönyörű nő fent van, de mindenki tudja ,hogy egy ilyen oldalon elég nehéz igazi embert találni. Mindenki azt ír amit akar, és olyan embernek mutatja magát amilyennek épp látni akarjuk.
-Na haver, találtál már valakit? Oo hello, na,ő nem semmi.-nézte a telefonomat Andrea, amin egy 23 éves elég dekoratív nő volt.
-Hát nem, tényleg elég csinos, de nem valószínű, hogy ugyan azt akarjuk.
-Na és aztán? Majd kiderül.
-Inkább kihagyom.-nyomtam ki az appot és már tettem is el a telefont.
-Hát haver, nem akarlak elszimorítani, de ezeken az oldalakon csak ilyen csajok vannak. Nagyon ritka az aki komolyan is gondolja, és nem csak egy pár éjszakára hajt.
-Tudom. Nem is számítok jobbra.
-Akkor mi a terv?
-Semmi. Nézelődök és majd kiderül mi lesz.
-Hogy lehet az hogy nem rohantak meg? A nagy Charles Leclerc, egy társkereső oldon van és nem rohanják meg a rajongók.
-Egyszerű, nem tudják hogy én vagyok.-megnyitottam a telefonomon az alkalmazást és megmutattam a profilomat.
-Ohoo, ez igen haver. Okos vagy. Így nem derül ki hogy te vagy az. De miért csak egy képed van kint? És pont ez?
-Igen pont ez. Így nem látszik az arcom.
-És ha esetleg képet kérnek majd, akkor mit csinálsz?
-Arra még nem gondoltam.-vettem vissza a telefonomat és mielőtt kiléptem volna, egy új ajánlatot dobott fel. Egy elég csinos fiatal lány volt. Neki is csak egy képet van kint és egy napszemüveg van rajta, így nem nagyon lehet látni az arcát. De az alakja nagyon jó, és korban is közel áll hozzám, 24 éves és monacói. Nem sokat ír magáról, csak egy pár alap adat van kitöltve. Valami megfogott benne és mire rájöttem hogy mit is teszek, már be is jelöletem.

Nagyon meglepődtem amikor Zoe vissza jelölt,  azon meg még jobban, hogy még vissza is írt.
Ez már több mint egy hete volt, és azóta rendszeres beszélünk.
Elég sablonos témákról volt szó, ő is elég nehezen nyílik meg. Én sem szándékozok egyből megnyílni mindenkinek, és még azt sem tudja ,hogy ki is vagyok valójában. Szeretnék még vele várni ,előbb jobban meg akarom ismerni, mielőtt elmondom neki az igazat. Tudom hogy nem szép dolog hogy konkrétan hazudok neki, de félek megmondani neki még az igazat.
A fiúk szerint még van időm bőven megmondani neki az igazat, és ez nem gáz. Ha úgy alakul akkor meg fogja majd érteni, miért is nem mondtam meg neki az elején,hogy ki vagyok valójában.
-Min gondolkodsz ennyire amigo?- itt vagyunk Carlossal a gyárban, hiszen nemsokára kezdődik a szezon, és mindenre fel kell készülnünk.
-Semmin ,csak elbambultam. Veled mi a helyzet? Isa?
-Jól van. Ott lesz a versenyen is. De veled van valami. Egész nap a telefont bújod. Úgyhogy mesélj.
-Nem is igaz. És nincs velem semmi.
-Nekem ne hazudj Charles. Rohadt sok időt töltünk együtt, tudom hogyha van valami. Szóval mesélj inkább.
-Pár hete regisztráltam egy társkeresőre.
-Mi fene? A nagy Charles Leclerc egy társkeresőn? Gondolom egy csomó csaj van aki írogat.-Kezdte el húzkodni a szemöldökét, és vigyorogva nézett rám.
-Vannak, de nem tudják hogy én vagyok az.-mivel elég értetlen képet vágot, ezért elmeséltem neki mindent.
-Akkor ezek szerint ez a Zoe egyre szimpatikusabb neked?
-Még nem tudom. Elég sablonos témákról beszéltünk eddig.
-Nyugi majd jobban megismeritek egymást. Amúgy meg ami látszik belőle elég csinos. Illene hozzád.
-Majd kiderül.  Ne menjünk ennyire előre.

Végre itt vagyunk és nemsokára újra autóba ülhetek. Már nagyon vártam hogy elkezdődjön a a szezon. Remélem idén nem követünk el olyan hibákat, mint amiket tavaly. Nagyon sok elment a stratégia miatt, de új szezon van és remélem a legjobbakat.
Az interjúk valamikor nagyon jók, de vannak olyan napok, amikor semmi kedvem sincs részt venni rajtuk.
Főleg egy rosszul sikerült  verseny után, amikor mindig ugyan azok a kérdések vannak. Mit érzek most és hogy állok a csapathoz. Na mégis hogyan? Ők az én csapatom és mindent megteszünk, hogy idén jobbak legyünk.
-Oké fiúk, márcsak pár riporter van vissza és majd mehetünk is. A következő már vár titeket, Charles te kezdesz.-Adta ki az utasítást a Silvia, így már el is indultam a célom felé. Egy fiatal nő volt ott, nem tudom hogy ő készíti-e a riportot, de ha igen, remélem jól fog sikerülni. Amint megfordult hirtelen egy ismerős érzés lett rajtam úrrá. Mintha ismerném valahonnan, de nem tudom honnan.
Nagyon csinos volt, ugyan csak egy egyszerű szaggatott farmer és fekete pulóver volt rajta,de így is kiemelte az alakját. Nagyon szép volt, nem vitte túlzásba a sminket, sokkal inkább a természetes felé hajlott. A haja is csak egyenesen omlott a vállára, ami kiemelte az arcát.
Amint észre vette hogy lassan oda érek hozzá ,már állt is a mikrofon mögé. Ezek szerint ő készíti a riportot. Gyorsan bemutatkoztam neki, és kiderült hogy monacói és új a szakmában.
Nem kérdezett semmilyen zavarba ejtő és kellemetlen dolgot az előző szezonról, ami elég jó kezdés volt a részéről.
Sajnos elég hamar végeztünk, hiszen nincs időnk arra hogy mindenkivel percekig beszélgessünk. Kicsit sajnáltam hogy ennyire hamar vége volt a beszélgetésnek, de még lesz rá alkalmunk úgy is.

A szállodába vissza érve megbeszéltük a fiúkkal a pályán még ,hogy majd este össze ülünk és együtt kajálunk majd.
Írtam Zoénak hogy majd este beszélünk még, és már indultam is el az étterembe. Útközben összefutottam Maxal, így együtt indultunk el.
-Milyen volt az első nap?-kérdezett rá a holland férfi.
-Eddig jó, remélem a hétvége is jól fog alakulni. És neked?
-Nekem is. Kivételesen még nem idegesített fel a sajtó, de ez mégcsak az első verseny.
-Lesz rá alkalmuk majd, az biztos. Elég csak egy rosz nap és azon csámcsog majd mindenki.
-Na az biztos. Még szerencse hogy a mai műsoromat nem látták.-kezdett el nevetni, mire én kérdőn néztem rá.
-Véletlenül neki mentem egy csajnak, aki el esett miattam. Mint kiderült később, ő az egyik riporter. Monacói ,legalábbis azt hiszem.
-Zoe?-csúszott ki a számon a neve.
-Aha, de te honnan ismered?-állt meg , így én is megálltam és felé fordultam.
-Csak ma talákoztunk. Bemutatkoztunk egymásnak a riport előtt, ennyi.
-Aha. Mond csak ezt magadnak Leclerc, de tudom hogy van itt valami.
-Nincs semmi Verstappen. Ne képzelj bele semmit. És menjünk, mert a fiúk már várnak.-indultam el, nem foglalkozva azzal hogy a holland jön-e.
Van valami Zoéban ami megfogott, de nem tudom hogy mi.
A vacsora a fiúkkal nagyon jó hangulatban telt ,mint mindig. Hiányoztak már. Hiába nem járunk össze mindig, azért ezek a vacsorák elég jók szoktak lenni.
Vissza érve a szobába, láttam hogy üzenetem jött.
Zoe írt, kérdezte hogy hogyan alakult a mai napom. Furcsa hogy mind a két nőnek ugyan az a neve. Ahogyan az is, hogy mind ketten utaznak, és új munkahelyük van.
Belemerültem a beszélgetésbe, de mielőtt még elköszöntünk volna tőle, újra rámentem a képére.
Ismerős volt, túl ismerős volt. De biztosra kell mennem, mielőtt még valami hülyeséget csinálok.