Love is the medicine (C.L)

52.fejezet

Mindannyian elkészültünk, így időben el tudtunk indulni az étterembe.
Lisa és Joris külön kocsival jöttek, hiszen Charlesnak itt is ferrárija van.
-Na hello, milyen pontosak vagytok.-hallottam meg a hátam mögött Kelly hangját,így gyorsan meg is fordultam.
-Sziasztok. Ahogyan ti is.-öleltem meg a nőt, addig Charles is köszönt Maxnak.
-Szia Zoe.-ölelt meg Max is, így márcsak Lisáékra kell várni.
-Eltévedtek hogy még nem értek ide?-nézett körbe Max, amikor befordult a parkolóba Joris.
-Na végre, ide értek. Látszik hogy nem vezet sűrűn.-szólalt meg Charles mellettem , mire egy kicsit rácsaptam a kezére.
-Na, ő legalább nem száguldozott.
-Én sem. -nézett le rám vigyorogva, pedig tudta hogy igazam van.
-Sziasztok. Ugye nem vártok régóta?-szólalt meg Lisa, ahogy oda értek hozzánk.
-Nyugi, csak pár perce vagyunk mi is itt.
-Hogy értetek előbb ide? Együtt indultunk el.-kérdezett rá Joris, mire a két férfi csak vigyorogva közölte vele hogy ők tudnak vezetni.
-Oké srácok, menjünk inkább.-kezdte el Kelly terelgetni őket a bejárat felé, így mi is megindultunk utánuk.
Beérve az étterembe, egy eldugotabb helyett kaptunk, ahol ugyan belátni az egész termet, de minket senki sem zavar majd.
-Nagyon szupernek tűnik ez a hely. Hogy találtál rá Max?-kérdeztem rá a férfinél, amint helyet foglaltunk mindannyian.
-Ez titok Zoe, nem fedem fel minden titkomat.-Szólt rám, de egy óriási vigyor volt az arcán.
-Na jól van, már nem is érdekel.-néztem én is rá egy vigyorral az arcomon.
-Na ki mit iszik?-Tette fel a kérdést Joris.
-Én csak vizet. Vezetek és holnap azért nagy nap lesz.
-Ugyan azt amit Charles. Holnap tiszta fejjel kell ott lennünk.-így a fiúk maradtak a víznél, mi a lányokkal pedig egy egy pohár bor mellett döntöttünk.
-Megvan mindenkinek mit kér?-nézett végig a társaságon Kelly, hiszen a pincér épp most jött oda hozzánk.
Miután mindenki leadta a rendelést, már el is ment.
-Csak nekem tünt fel, hogy nagyon bámult titeket?-Mutatott Lisa a két férfira.
-Lehet rajongó.-rántotta meg a vállát Max.
-Ha vissza jön, és megint bámul majd megkérdezzük tőle.-intézte el ennyivel Charles. Nem kellett sokat várnunk és már meg is kaptuk a vacsoránkat. Igaza volt Lisanak, hiába volt profi, azért látszott rajta hogy zavarban van.
-Ha esteleg nem lenne nagyon nagy probléma, kérhetnék egy autógrammot mind kettőtöktől?-szólalt meg még az előtt hogy elment volna.
-Persze, van egy tollad?-nézett fel rá Max, mire ő gyorsan elővett egy tollat és egy papírt és már adta is oda a holland férfinak. Miután Max aláírta, már adta is tovább Charlesnak.
-Képet is szeretnél?-kérdezte meg Charles, mikor vissza adta neki a papírt és a tollat.
-Csak ha tényleg nem probléma. Nem szeretnélek titeket zavarni.-nagyon aranyos volt,hogy egyből szabadkozott.
-Ugyan már, na gyere Leclerc.-állt fel hirtelen Max és már állt is oda a srác mellé.
-Itt a telefonod?-állt fel Joris is, és már nyújtotta is a kezét a telefon felé.
Miután megvolt a kép, megköszönte és sok szerencsét kívánt a fiúknak és már el is ment.
-Aranyos volt.-szólalt meg Kelly, mi pedig csak bólogattunk Lisaval.

Gondolhattunk volna arra, hogy másnapra ennek az egész vacsorának elég nagy visszhangja lesz.
A közösségi oldalak ezzel voltak telle. Egy csomó újság is lehozta mint, a két nagy rivális együtt vacsorázik az utolsó verseny előtt. Mintha akkora probléma lenne ebből. Nem is értem őket. Nem ellenségek, csak ellenfelek. Ezt nagyon sokan elfelejtik.
-Hé Zoe. Itt vagy?-legyezte meg előttem a kezét Dan.
-Micsoda? Ja igen itt. Bocs csak elbambultam.
-Semmi baj. Ez az utolsó versenyed itt, nem fog ez az egész hiányozni?
-Dehogy is nem. Ahogyan ti is fiúk.-néztem a két férfira, de ők csak mosolyogtak.-Köszönök nektek mindent. Nagyon sokat tanultam tőletek.
-Ugyan már, mindig is ügyes voltál, csak új volt neked ez a hely. Talán jövőre találkozunk majd.
-Ebben biztos lehet Jack. Elég sokszor jövök majd titeket boldogítani.
-El is várjuk majd.
-Tényleg köszönök mindent fiúk. -már a sírás határán voltam, amit ők is észre vettek.
-Na gyere ide, nem ám itt elsírod magad.-jött oda Dan és már ölelt is meg. Csatlakozott hozzánk Jack is így egy nagy ölelésbe vontak. Hiányozni fognak.
-Na jól van, álljunk neki dolgozni.
-Jaj Jack, néha olyan ünneprontó vagy.-néztem a férfira vigyorogva, de ő csak megforgatta a szemét.
-A versenyt gondolom a ferrárinál nézed majd ugye?
-Igen. Izgulok miatta.-valottam be a fiúknak.
-Ezt nem csodálom. Mégis csak a barátod lehet az új világbajnok.-kacsintott rám Dan.
-Majd kiderül. Na inkább álljunk neki, nemsokára itt lesznek.-így mind a hárman neki álltunk készülődni, hogy minden rendben legyen mire ide érnek a versenyzők.

Nemsokára elkezdődik majd a verseny, de még van egy kis időnk előtte.
Épp Lisaval tartok a ferrári felé, hiszen mind a ketten ott nézzünk majd a versenyt, amikor Joris siet felénk.
-Végre Zoe, mindenhol kerestelek.-állt meg elöttünk, de már kapta is el a karomat és kezdett maga után húzni.
-Jézusom Joris, mi történt? Állj már meg.-mint aki nem hallja amit mondok neki, csak  ment tovább.
-Hé Joris, süket vagy? Hova rohansz ennyire?-kérdezte már Lisa is, mire megállt.
-Charleshoz. Beszélj vele Zoe. -fordult hirtelen felém.
-Jó, amúgy is oda tartottunk. Valami baj van?
-Nem lehet vele beszélni. Sose volt ilyen. Nem tudom mit csináljak.
-Oké. Megyek, megpróbálok vele beszélni. Hol van?
-A garázsban.-már rohantam is a ferrárihoz, meg sem várva őket.
Rengetegen voltak, szinte alig bírtam magam átverekedni a tömegen.
Joris nem mondott semmit, ezért minden hülyeség eszembe jutott.
Beérve a garázsba, nem láttam Charlest sehol.
-Andrea nem láttad Charles?-rohantam oda férfihoz, hátha ő tudja hogy hol van.
-Zoe, végre itt vagy. Elment hátra, menj és beszélj vele.-tolt is már hátrafelé,így ismét nem tudtam megkérdezni mi a baja.
Percekig rohangáltam mire megtaláltam. Hátul volt a garázs mögött és a telefonján nézett valamit.
-Charles.-siettem hozzá oda, mire meghalotta a hangomat és rám emelte a tekintetét.
-Zoe, hát te? Hogy hogy már itt vagy?
-Joris szólt hogy azonnal jöjjek hozzád, nem mondott mást. Mi a baj?
-Semmi, nincs semmi baj.-ült arébb, így én is le tudtam mellé ülni.
-Komolyan kérdezem Charles. Mi a baj? Most ne tartsd magadba.
-Nincs semmi Zoe tényleg. Beszélgettem Jorissal, és csak annyit mondtam hogy remélem találkozunk még az előtt hogy kocsiba kéne ülnöm.
-Tényleg csak ennyi?
-Tényleg. De imádom hogy mindent hátrahagyva rohantál ide hozzám. -állt oda elém, és beállt a két lábam közé.
-Megilyedtem hogy valami baj van. Köszi azt mondta nem lehet veled beszélni.
-Azon kivül hogy úgy izgulok hogy kiesik a szívem a helyéről nincs semmi baj. Nem értem miért mondta ezt.
-Probálj meg megnyugodni. -fogtam meg a kezeit és kulcsoltam is össze az ujjainkat.
-Nem megy. Minden ezen múlik. Most hogy nincs sok idő vissza kezdésig, egyre rosszabb.
-Muszáj lesz Charles. Próbáld valahogy elfelejteni hogy ez az utolsó verseny, és hogy mekkora tétje van.
-Köszönöm hogy itt vagy velem Zoe.
-Mindig itt leszek Charles. Szeretlek ez ne felejtsd el.-álltam fel és elengedtem a kezeit, hogy meg tudjam fogni az arcát.
-Bárhogy is alakul a mai verseny. Nagyon büszke vagyok rád. Számomra te vagy a bajnok.
-Szeretlek. Nagyon szereltek.-olyan szenvedéllyel csókolt meg, hogy szinte teljesen levett a lábamról.
Sajnos muszáj volt elválnunk egymástól, mert valaki már a nevét kiáltotta.
-Charles. Gyere lassan menned kell.-jött oda az egyik szerelő, így muszáj volt mennie.
-Higgy magadban. Sikerülni fog. Szeretlek.-adtam még egy utolsó csókot neki, és már rohant is be a garázsba.