Love is the medicine (C.L)

Epilógus

3 évvel később:

Charlessal a kapcsolatunk nem is lehetne jobb. Amikor először találkoztunk, nem hittem volna ,hogy egyszer ő lesz a férjem. Amikor megkérte a kezemet, szinte majd el repültem a boldogságtól.
De az esküvőnk napja teljesen más volt. Nem hittem volna, hogy valaha is lehetek annak boldogabb, de lehettem. 1 évre rá tartottuk meg az esküvőt, így mindent el tudtunk intézni, úgy ahogyan mi szerettük volna. Olaszországban tartottuk meg. Nem volt nagy felhajtás, nem voltak több százan. A család, és a barátok voltak jelen, és nekünk így volt tökéletes. Ennek már 2 éve, de még mindig mosolyt csak az arcomra ha csak vissza emlékszem arra a napra.
Minden tökéletes volt. Egészen mostanáig..
-Mi van most veletek?-Lisával és Kellyvel épp a nappaliban voltunk és tartottunk egy csajos délután. Charlesnak edzése van és utánna kicsit Jorissal és a többiekkel lesz.
-Jól megvagyunk, csak verseny ne legyen.
-Ezt hogy érted?-kérdezett rá Kelly.
-Ez a szezon nagyon rosszul kezdődött a ferrárinak, és eddig nem alakult épp a legjobban. Ezt nagyon nehezen viseli Charles, hiszen több évre leszerződött a csapathoz, de sem a tavalyi, sem az idei nem épp a legjobb.
-Nemrég kezdődött csak el a szezon. Biztos hogy össze szedi majd magát a csapat, csak egy kis idő kell nekik.
-Kedves vagy Kelly hogy így gondolod. De én már nem tudom.-ittam bele a kávémba, mire Lisa megszólalt.
-És hogy viselkedik akkor a verseny után? Azt mondtad csak verseny ne legyen.
-Nehezen viseli, és ilyenkor szinte alig lehet vele beszélni. Egyre többet veszekszünk amikor egy, egy verseny nem sikerül neki.
-Mi lenne ha elutaznátok egy kicsit. Csak ti ketten. Mi is szoktunk ilyet csinálni Maxal. Most amúgy is van egy kis szünet, lehet jót is tenne nektek.
-Ez nem is rossz ötlet. Igaza van Kellynek, menjetek el kicsit, kapcsoljatok ki. Jót tenne mindkettőtöknek.
-Nem tudom, hogy benne lenne-e. -sóhajtottam egy nagyot. Jó ötlet, de hogy Charles hogyan reagálna rá, azt nem tudom.
-Egy próbát megér. Görögország nagyon szép ilyenkor. -kacsintott rám Kelly.
-Hiába kacsingatsz, most nem épp a legjobb az időzítés.
-Micsoda? Akkor most abba is hagytátok a projektet?-kiáltott fel Lisa.
-Ne kiabálj. Nem, csak nem tudom hogy hogy fogadná hogy esetleg kiderülne, hogy terhes vagyok.
-Szerintem örülne neki. Ő a férjed, és imád téged, csak most nehéz időszaka van.-simogatta meg a kezemet Kelly.
-Szerintem is örülne neki. Mindig is akart gyereket. Lehet szerencsét is hozna neki a pályán.
-Ugyan mibe? A kocsi nem lesz jobb attól hogy én terhes leszek.
-Ezt nem tudhatod. Na keressünk inkább valami jó kis helyet ahová el tudtuk utazni, és neki állhatok a baba projektnek.-vette elő a telefonját Lisa, mire minket csak elkapott a nevetés.

-Gyere Charles, nézd ott árulnak gyrost.-mutattam neki, mert már egy ideje éhes vagyok.
-Jézusom Zoe, nemrég ettünk. Megint éhes vagy?-karolta át a derekamat nevetve, de azért elindult velem a kis kifőzde felé.
-Görögországba vagyunk, és szeretnék enni egy igazi gyrost. Úgyhogy nem érdekel mikor ettünk utoljára. Na gyere.
-Megyek már, ne hogy nekem itt éhen halj. De én nem kérek.
-Miért?-álltam meg, és néztem fel rá.
-Mert kb másfél órája ettünk, és nekem tartanom kell a diétámat. A szezon elején vagyunk, nem hízhatom ki az autót. De menjünk, vegyünk egyett ha éhes vagy.
-Tudod, nem is vagyok már éhes. Menjünk inkább.-fordultam meg, és már indultam is volna el, ha Charles nem kapja el a kezemet és nem állít meg.
-Mi a baj Zoe? Most miért akarsz elmenni? Az előbb még éhes voltál.-Lehajtott fejjel áltam előtte. Kicsit elgondolkodtam azon amit mondott.
-Semmi csak menjünk. Nem vagyok éhes, csak a szemem kívánta.
-Ezt nem hiszem el. Tudod hogy nem tudsz nekem hazudni.
-Nem hazudok. Tényleg menjünk, még egy csomó mindent meg akarok nézni.
-Biztos?
-Biztos.- nem akartam neki elmondani hogy tényleg éhes vagyok. Amikor azt mondta hogy nem akar enni mert meghízik, akkor szinte pofán csapott a felismerés. Látom én is magamon ,és biztos neki is feltünk, hogy egy kicsit híztam.
Nem értem mi van velem, és ez miatt most rosszul is érzem magam.
Nem akartam elrontani a napunkat, így megpróbáltam magamban elnyomni ezt azt érzést. Most végre mind a ketten jól érezzük magunkat, vagy eddig jól éreztük.
-Akkor most mehetünk a kikőtöbe?
-Persze, menjünk.-szinte felcsillantak a szemei. Találtunk egy kölcsönzött ahol lehet yachtot bérelni. Persze Charlesnak egyből tetszett az ötlet, így megbeszéltük, hogy majd bérlünk ki egyett , és itt is kihajózhatunk majd.