Love is the medicine (C.L)

20.fejezet

A telefonom hangosan csörgött az ágyamon, de épp a bőröndömbe pakoltam be éppen.
Holnap utazók anyáékhoz és már alig várom. Reggel korán megy a gépem, így mindent el kell ma pakolnom, hogy ne legyen rá reggel gondom.
-Szia -szóltam gyorsan bele a telefonba, mert már egyszer csörgött.
-Szia nem zavarok? -hallotam meg egy igen ismerős hangot a telefon másik oldaláról. Azóta nem találkoztunk, amióta nálam volt. Ennek már 3 napja, de telefonon egy keveset beszéltünk.
-Nem, épp pakolok. És te?
-Én is. Azért hívtalak mert arra gondoltam, hogy eljöhetnél velem akár már ma este monzaba. Akkor nem kell neked sem egyedül menned, és nekem sem.
-Nekem csak holnap reggel megy a gépem. -ültem le az ágyamra, mert erre nem számítottam. Tudtam hogy ő is elutazik, hiszen be kell mennie a gyárba. De nem sejtettem hogy most ez miatt hív.
-Nem baj, mond le a jegyedet.
-És akkor hol fogok aludni? Csak holnap kapom meg a bérelt autót.
-Nálam. Elég nagy a szállodai szobám, vagy veszünk egyet neked is ki.
-Nem is tudom Charles. Már megvan a jegyen is.
- Na Zoe, úgy is egy helyre megyünk, és legalább egyikünk sem utazik egyedül. Vagy jobban szeretsz egyedül utazni?
-Nem, de szólhattál volna előbb is.
-Mégcsak 11 óra van, 5kor megy a gépünk. elmegyek érted. Addigra pakolj be mindent, és mond le a holnapi jegyedet. 4re nálad vagyok. -Válaszolni sem volt időm,mert már tette is le a telefont. Ezek szerint nem holnap, hanem ma megyek monzaba, és nem egyedül hanem Charlessal. Hát erre nem számítottam.
Gyorsan elpakoltam a maradék cuccomat és már intézkedtem is a jegyem miatt.
Még Lisat is akkor fel kell hívnom, hogy este ne jöjjön át, mert már nem leszek itthon.

Ahogyan ígérte tényleg már 4kor itt volt nálam. Mindent bepakoltunk az autóba és már indultunk is a reptér felé.
Elfelejtettem a telefonba megkérdezni tőle a repjegyet, így amikor rákérdeztem az autóban csak vigyorogva közölte, hogy ne aggodjak miatta.
A reptéren elég hamar átjutottunk, annak ellenére is, hogy egy páran meg állították képet kérni. Én addig félre álltam ,mert nem akartam zavarni.
Amint megvolt az utolsó rajongóval is, már mentünk is tovább.
-Azt nem mondtad hogy magángéppel megyünk?-álltam meg hirtelen, amint megláttam mivel is fogunk utazni.
-Mondtam hogy a jegy miatt ne aggódj.
De gyere , már várnak minket. Lassan indulnunk kell.-előre engedett, így amikor felszálltam a gépre kicsit meglepődtem ,hogy más is van itt rajtunk kívül.
-Na végre, már azt hittem sose értek ide.
-Szia Andrea. Itt vagyunk nem? Amúgy is még van időnk.-köszönt Charles a férfinak, aki ezek szerint Andrea. Sokszor láttam már vele a paddocban, de nem tudtam ki ő.
-Szia mi még nem találkoztunk. Andrea Ferrari.-nyújtotta felém a kezét amit elfogadtam.
-Szia Zoe Blake.
-Na gyertek üljetek le.Lassan úgy is felszállunk.-ült le egy olyan helyre ahol 4 ülés volt.
-Akarsz az ablak mellett ülni?- kérdezett rá Charles ,mire én csak egy aprót bólintottam. Így én ültem az ablak mellé szemben Andreaval, Charles pedig mellém ült le.
-És mondj csak Zoe, te is Monzaba tartasz?-Megkaptam az első kérdést a férfitól.
-Nem, vagyis először igen, onnan megyek tovább majd Seregnoba.
-Hát az nincs annyira közel. És mióta ismeritek egymást?-itt csak Charlesra néztem, mire ő csak megforgatta a szemeit.
-Az első versenyen találkoztunk. Riporter vagyok.
-Akkor onnan voltál nekem annyira ismerős. Párszor már láttalak ott , de nem tüntél akkora fannak, azért is furcsáltam hogy minden helyen eddig láttalak.
-Hát igen. Nem tudok,vagyis nem tudtam valami sokat a sportról.
-Akkor hogy hogy itt vagy?
-Magával a forma-1 tisztában voltam. Inkább a csapatokkal voltam bajban, és a pilotákkal.
-Akkor ezek szerint már láttál versenyt.
-Igen már láttam. Nem is egyett. A szüleim, de inkább apukám és a nagyapám nagy rajongók.
-Csak te nem. Van kedvenced?-hajolt előre, hátha így elmondom neki.
-Ne erőltesd Andrea. Mindig azt mondja hogy nincs, de én tudom hogy van neki.-szólt most először közbe Charles.
-Csak ugyan?-Néztem rá, mire ő csak vigyorogva bólintott.
-Igen, és itt ül melletted.-mutatott magára, egy széles mosollyal az arcán.
-Én ilyet sose mondtam. Mondtam hogy pártatlan vagyok.
-Ezt mondjuk jól teszed. De neked is lehet attól kezdve favorítod.-adot igazat az idősebb férfi.
-Hát eddig nincs. De ha lesz is ,akkor sem mondom el neked.-néztem újra a mellettem ülő férfire.
-Úgy is megtudom majd.-dőlt hátra az ülésben, és már csatolta is be magát. Lassan felszálltunk, így mind a hárman csendben maradtunk. Szerencsére repülővel nem tart sokáig az út, így elég hamar meg is érkeztünk.

-Jó estét. Charles Leclerc néven van egy foglalásom.-már a szállodában voltunk ,de Andrea nem tartott velünk, mert ő elment a családjához. Majd reggel jön ide Charlesért.
-Igen, látom is. Itt legyen szíves írja alá és már adom is a kártyát. Az 5. Emeleten a 45 Szoba.
-Köszönöm szépen.-Szerettem volna kivenni egy szobát, de idefele úton Charles lebeszélt róla. Szerinte ő mindig nagy szobát kap és majd kérünk fel egy vendég ágyat, ha a kanapé kicsi lenne.
Van bennem egy bizonyos félsz érzés, hogy nem úgy lesz ahogyan ő mondja, én pedig itt maradok az éjszakára szoba nélkül.
A liftben egyikünk sem szólalt meg, én végig azon gondolkodtam ,hogy miért hagytam hogy le beszéljen arról, hogy kivegyek egy szobát.
Ahogy felértünk a megfelelő szintre márcsak a szobát kellett megkeresni.
-Még van, gyere.-húzta le a kártyát és már nyitotta is ki a szoba ajtót.
-Hűha ez tényleg nagy, és nagyon szép.-mentem beljebb és az állam szinte a padlót verte.
-Tényleg szép. Na nézzük meg azt a kanapét. Láttam rajtad a liftben hogy valamin nagyon agyalsz. Biztos vagyok benne hogy ez járt a fejedben ugye?
-Inkább az hogy hol alszom majd.-nevettem fel egy kicsit, mert elég kínos volt, hogy így átlátot rajtam.
-Na gyere, ez a szoba az ágy megvan. Gondolom az ott a fürdő-mutatott az egyik ajtóra ami a szobából nyílt.- és akkor itt a kanapé-mentünk beljebb és a kis konyhának kialakított helység mellett, egy nappali féleségben volt egy kis kanapé.
-Hát itt van-álltam előtte és néztem a kis fekhelyemet. Nem vagyok valami magas, de ez még nekem is kicsi lenne. Max két ember fér el rajta ülve.
-Hát ez elég kicsi.
-Jó lesz ez, én elférek rajta.
-Ne viccelj már Zoe, fele lábad lelógna. Úgy nem lehet aludni. Telefonálok egy vendégágy miatt.-már ment is a kis asztalhoz és már hívta is a recepciót.
Én addig körbenéztem kicsit. A szobából nyílt egy kisebb erkély, így kinéztem hogy milyen a táj erre felé.
Hát nem csalódtam benne, Monza gyönyörű város, ez tagadhatatlan.
Hallotam hogy kijön ő is az erkélyre, de nem fordultam felé, csak amikor oda áll mellém.
-Van egy kis bibi.
-Bibi?-kérdeztem rá, de közben felé fordultam.
-Igen, hát sajnos nem tudnak adni semmilyen pót ágyat.
-Nem baj, akkor kiveszek egy szobát.
-Ez a másik baj. Sajnos nincs több szabad szobájuk.-félve nézett rám, mintha tartana a reakciómtól.
-Ezt hogy érted?
-Hát, valamilyen foci meccs van és az egész szálloda telle van. Nincs semmilyen szabad szobájuk.-vakarta meg a tarkóját, és úgy nézett rám.
-Charles..-egy kis éllel a hangomban mondtam ki a nevét, ami miatt egyből felém fordult.
-Zoe, nincs így sem semmi baj. Van hol aludnod.
-És ugyan hol? Az a kanapé nagyon kicsi, még nekem is. És egy szobát sem tudom kivenni, mert nincs több hely.
-Majd itt alszol az ágyon.-olyan nyugodt hangnemben  mondta,.mintha ez egy természetes dolog lenne.
-Na nem. Ne haragudj Charles, de nem.
-indultam el be a szobába, de közben ő is jött utánnam.
-Akkor most hova akarsz menni? Tudom hogy elcsesztem, de egy éjszakát kibírsz itt nem?
-Nem tudom, keresek egy másik szállodát.
-Biztos hogy nem engedlek el egyedül  este kovájogni a városban.
-Akkor mégis mit csináljak?-álltam vele szemben, hátha neki van valami ötlete.
-Majd alszol az ágyon.
-Ne haragudj Charles, de nem vagyunk még olyan kapcsolatban.
-Nem is kell velem aludnod. Majd én alszom a földön. Én csesztem el, ezért én alszom lent és ez nem vita tárgya. De sehova sem mész már este.-jött közelebb, és szinte már majdnem, hogy olyan közel hogy fel kellett rá néznem.
-Nem akarlak kitúrni az ágyadból. Nem is kellett volna ma eljönnöm, akkor most nem lenne ilyen problémám.
-Ugyan már, csak egy éjszaka. Semmi bajom nem lesz tőle, és neked sem amiért ma jöttél el.
-Biztos hogy nem probléma?-elég kellemetlenül éreztem magam, elvégre az én hibás is volt ez az egész helyzet.
-Biztos.