Love is the medicine (C.L)

7.fejezet

-Mi van velem?
Ennél kínosabb helyzetbe nem is kerülhettem volna. A velem szemben ülő nő, nem zavartatta magát, előbb köszönt a párjának és már fordult is az említett férfi felé.
-Csak azt mondtam Zoénak, hogy te egy vérbeli monacói vagy. Rajtad kívül senki sem tudja olyan jól megmutatni a várost, mint te.-Nem mondott semmit, csak nézett a nőre ,aztán rám. Azt sem tudtam, hova nézzek. Éreztem magamon a pillantását, és egyre kínosabban éreztem magam miatta.
-Nem ismered a várost?-Max volt az aki megszakította a kínos csendet.
-Annyira nem. Kb 2 hónapja költöztem oda.-szólaltam meg először azóta, hogy itt vannak.
-Ezt nem is tudtam. Én azt hittem monacói vagy. Hol éltél előtte?
-Olaszországban.
-Olasz vagy?-szólalt meg Charles, miután megtudta hogy honnan költöztem el.
-Csak félig. Édesapám amerikai, édesanyám olasz.-egy bólintással jelezte hogy érti.
-Nem is lehet hallani az olasz akcentust,  de így már akkor értem ,hogy miért nem.
-Nem csak azért Max. Gyerekkoromban amerikában éltünt, és tini koromban költöztünk Olaszországba.
-És most monacóban laksz.
-Igen, ott.
-Hát csajok, nekünk mennünk kell, csak egy kávéért jöttünk, de megláttunk titeket, azért jöttünk ide. Majd később beszélünk Zoe, sziasztok.-Max gyorsan elköszönt Kellytől és már indultak is el.
Charles csak egy sima sziasztokot mondott, semmit mást.
-Ez nagyon ciki volt.-temettem a kezeimbe az arcomat.
-Ugyan már, ennyire nem volt gáz.-probált meg Kelly vigasztalni, de hiába.
-Dehogy is nem. Nem mondott semmit, csak állt ott és bámult. Azt sem tudtam mit kezdjek magammal. Jézusom, és nekem ma még interjúk kell vele csinálnom.
-Ne izgulj, simán menni fog. Profi vagy ahogyan ő is. Ne gondold túl a dolgokat.
-Én nem gondolom túl, de ez nagyon kínos volt. Mindegy már, nekem is mennem kellene, még a végén a fiúk kinyírnak mert elkéstem.
-Oké akkor menjük.

Elég szoros volt az időmérő, de szinte mindenki erre az eredményre számított.
Már várjuk a fiúkat az interjúra, hiszen nemsokára itt kell lenniük.
-Sziasztok, Szia.-köszönt Carlos ahogy oda ért hozzánk.
-Szia Carlos. Gratulálok a második helyhez. Elég szoros volt az időmérő, hogy érzed most magad?
-Köszi, és nagyon jól. Az autó szuper, és csak remélni merem hogy a holnapi nap is ugyan ilyen jól fog sikerülni.
-Azért elég szoros versenyre kell számítani, vagy te máshogy gondolod?
-Nem, egyáltalan nem. A Red Bull is nagyon gyors és az, hogy Max van a harmadik helyen, csak még jobban megnehezíti majd a versenyt. De mindent beleadunk hogy mi jöjjünk ki jobban.
-Sok sikert későbbre. Köszönöm.-sajnos ilyenkor meg van szabva, mennyi kérdést tehetünk fel nekik, így elég hamar megvolt.
Miután Carlos elment a csapattársa következett.
-Gratulálok Charles, ez valami hihetlen volt. Az utolsó pillanatban sikerült még egy jobb időt autóznod, mégis hogy jött ez össze?
-Köszönöm. Az előzö körben kicsit megcsúsztam az egyik kanyarban,és elég volt ahhoz hogy értékes másodperceket veszítsek el vele. Hiába volt jó az időm, muszáj volt egy hibátlan kört csinálom és összejött.-mosolygott a kamerába. Szerencsére nem látszik rajta,hogy a kávézós incidens miatt kínosan érezné magát. Tényleg profi.
-Ez az első verseny és már az első pole pozíció már a tiéd. Számítani kell arra hogy idén megdöntöd a tavalyi rekordokat?-Csak nevetett egyett, de gyorsan válaszolt.
-Szeretném, de sokkal inkább a versenyen szeretnék többször majd első helyen lenni. Az időmérő most is mint tavaly, jól sikerült, márcsak a versenyen kell ugyan ilyen jó eredményt elérni.-sajnos már a sajtósa mutatta hogy lejár az idő, így gyorsan megköszöntem neki és már köszöntem is el tőle.
Nem egyszerű ilyen rövid idő alatt, ennyire kevés kérdésbe belesűríteni mindent, de sajnos nincs több időnk és lehetőségünk több kérdést feltenni.
Miután a ferráris fiúk elmentek sorba jöttek a többiek. Elég gyorsan végeztünk, hiszen este rendezik meg az első versenyt a szezonból. A pilótáknak így lesz egy kis idejük pihenni talán, mielőtt újra a pályán kellene lenniük.
Szerencsére nekünk is így lett egy kis szabadidőnk, így a fiúkkal elmentünk ebédelni a paddockban található ebédlőbe.

-Na Zoe, mindjárt kezdődik a verseny. Figyelj mindenre, mert jól jön majd az interjún.-adta a tanácsot Josh amit meg is fogadok. Már elővettem a kis jegyzetfüzetemet, hogy mindent le tudjak jegyzetelni.
Nagyon izgulok, újra élőben látni egy futamot, hihetetlen érzés.
Amint kezdetét vette a verseny, a szemeimet le sem vettem a képernyőről. Elképesztő csata volt az első három versenyző között. Carlos visszaesett a harmadik helyre,így Max lett a második és Charlesnak sikerült megtartania az első helyét. Még nagyon sok kör van vissza, hiszen eddig csak a felénél tartunk, de már voltak sajnos kiesők. Az egyik mclarennek fel kellett adnia a versenyt ,mert valamilyen oknál fogva leállt az autó. Ahogyan az egyik haasnak is. Sikerült elkerülni egy elég csúnya balesetet, mert az egyik kanyarnál a Mercedes és az egyik Red bull majdnem összeért.
Ez az első verseny, de már most rengeteg minden történt. Ahogy az első autó áthaladt a célvonalon, egy hatalmas mosoly lett az arcomon. Nem értem miért érzem ezt az örömöt, hiszen nekem ehhez semmi közöm sincs, és a pilótát sem ismerem nagyon.
Óriási nyűzsgés volt a verseny után, és ez a média részleten sem volt más.
Voltak nagyon mosolygós és boldog, de nagyon szomorú pilóták is. Sajnos nem mindenkinek úgy sikerült ez a verseny, ahogy szerette volna.
Ez igaz volt Maxra is. Hiába javított egy helyet, és lett a második, sajnos látszott rajta hogy nem ezt az eredményt várta.
Az intejút is elég hamar lezavarta ,ami nem rá vall.
Viszont egy kis idő múlva már egy nagyon mosolygós és boldog pilóta állt
előttem.
Charles nagyon boldog volt, és ezt le sem tudta volna tagadni. Az egész interjú során hatalmas mosoly volt az arcán és látszik rajta ,hogy igazán boldog az eredmény miatt.
Megérdemelten nyerte meg a versenyt, végig védekezett és esélyt sem hagyott senkinek hogy megelőzze.
-Akkor megvagyunk. Pakoljunk össze és menjünk vissza a szállodába.-csapta össze a kezeit Jack.
-Na Zoe hogy tetszett az első hétvégéd?-Kérdezett rá már Dan is.
-Nagyon tetszett. Elég fárasztó volt, de imádtam minden pillanatát. Köszi a segítséget fiúk.-néztem a két férfira mosolyogva mire ők csak legyintettek egyett.
-Ügyes voltál. Ha nem tudtam volna hogy kezdő vagy, azt hittem volna hogy már egy ideje ezt csinálod.
-Köszi Jack. Segítsek pakolni?
-Nem kell köszi, mi ezt megoldjuk.
-De egy kávét hozhatnál ha nem lenne gond.-nézett rám Dan nagy szemekkel.
-Dehogy is gond. Akkor megyek is és hozok kávét.-indultam el a kávézó felé.
Útközben a telefonomra ránézve láttam hogy Marc üzent. Már épp válaszolni akartam neki ,amikor neki mentem valakinek. Lelkileg már felkészültem az esésre, de egy kezet éreztem meg a derekamon, így nem ért a fájdalmas esés.
-Jézusom! Sajnálom ,nem figyeltem. -kezdtem el egyből a bocsánatkérést, de a megmentőm csak nevetett egyett.
-Semmi baj, az a lényeg hogy nem ütőtted meg magad. Jól vagy?-amint felnéztem egy gyönyörű zöld szemmel találtam szemben magam. Nagyon közel voltunk egymáshoz, hiszen még mindig tartott a derekamnál fogva.
-Igen, köszi jól. Sajnálom hogy neked mentem.-mivel elég kínos volt a helyzet, ezért próbáltam óvatosan hátra lépni, mire megérezte ezért elengedte a derekamat.
-Már mondtam hogy semmi baj. De hova sietsz ennyire?
-Csak a kávézóba. Megígértem a fiúknak hogy viszek nekik kávét, amíg pakolnak.
-Ez kedves tőled.
-És te merre tartasz?
-A szállodába, mi végeztünk, és még össze kell pakolnom.
-Ma mentek haza?
-Igen és ti?-közben elindultunk én a kávézó felé, Charles pedig csak jött velem.
-Mi majd holnap reggel. Így lesz időm kényelmesen össze pakolni.
-És hogy tetszett az első versenyhétvégéd?-Kérdezett rá miután beállt egy pár perces kínos csend.
-Nagyon élveztem. Elképesztő volt mindent ennyire közelről látni.
-Voltál már előtte is versenyen?
-Igen, de még régebben. A szüleim szeretik a forma-1 és amikor tudnak, mindig elmennek az olasz nagydíjra.
-Ugye a ferrárinak szurkolnak?-nézett rám, de egy kis mosoly volt az arcán.
-Persze, ez nem kérdés. Mi másnak szurkolnának, mint a hazai csapatnak?
-Charles csak nevetett egyett, de nem szólt semmit.
-És te?
-Ki? Én?-mutattam magamra , mire csak bólintott egyett.
-Pártatlan vagyok.
-Olyan nincs.Valakinek kell szurkolni.
-Hát nekem nem.
-Dehogy is nem. Csak van egy csapat vagy pilóta akinek szurkolsz?-csak nem hagyta annyiban.
-Már pedig nincs. És nem is lehet.
-Ezt nem hagyom ám annyiban ,ugye tudod?-nézett rám egy huncut mosoly mellett. Mivel oda értünk a kávézóhoz így elbúcsúztunk egymástól.
Charles ment a szállodába ,én pedig a kávékkal vissza mentem a fiúkhoz.