Love is the medicine (C.L)

26.fejezet

Hétfő lévén nagyon semmihez sincs kedvem, hiszen engem még mindig lefáraszt ez a rengeteg utazás. Sajnos Lisa is egyedül hagyott a héten, mert egy munka miatt el kellett utazni, és Kelly sem ér rá, mert neki is fotózása lesz. Így egyedül maradtam erre a pár napra. Charles tegnap este csak annyit írt ,hogy ő ma jön csak haza, mert még a csapattal van.
Mivel nagyon nem tudtam magammal mit kezdeni, ezért rendbe szedtem magam és elindultam a boltba.
Eléggé kifogytam itthon kb.mindenből, így egy nagybevásárlást terveztem.
Majd útközben kitalálom mi legyen ma az ebéd vagy vacsora. Attól függ mikor is érek haza. Lehet még kicsit elmegyek a plázába is, de majd még később meglátom.
Összeszedtem mindent és már indultam is el a garázsba, hogy kiálljak az autóval. Épp tolattam kifelé, amikor egy autó elállta az utamat.
-Hé, ne haragudjon, de szeretnék kiállni.-hajoltam ki az autóból és kiáltottam oda. Senki sem szólt semmit, és az autó sem mozdult az útból.
Idegesen pattantam ki a kocsiból és indultam el a felhajtó elé, mire kinyílt a kocsi ajtaja és egy igen jól ismert személy állt velem szembe.
-Hát te?-álltam meg előtte, de ő csak átfogfa a derekamat és egy gyors csókot nyomot a számra.
-Neked is szia. Hova tartasz éppen?-Kérdezett rá, miután elvált az ajkaimtól, de a derekamat nem engedte el.
-Hát épp vásárolni készültem, de valaki elállta az utamat.
-Ez sajnálatos. Akkor ezek szerint velem kell jönnöd.
-És ugyan miért?
-Mert nem tudsz kiállni az autóddal, és pedig pont itt vagyok és szívesen elviszlek, bárhova is szeretnél menni.-nem tudtam neki ellenálni. A mosolya és a szemei szinte megbabonáznak.
-Bárhova?
-Bárhova. Nos hölgyem, akkor mehetünk?-lépett hátrébb és emelte fel a kezét, amit egy nagy mosoly mellett elfogadtam.
-Szerencséd van, csak bevásárolni készültem.

-Tudod arra gondoltam, hogy akár főzhetnénk együtt is.-már a boltban voltunk, és épp a gyümölcsöket válogattam.
-Mármint, ma?
-Igen, csak ha van hozzá kedved.
-És mit szeretnél főzni?-tettem be egy adag epret a kosárba, és már toltam is el onnan a kocsit.
-Még nem tudom. Majd kitalálunk valamit.
-Ugye tudod hogy itt vagyunk a boltban, és most kellene kitalálni.
-Jó akkor legyen valami tészta. Imádom a tésztát.-jött mellettem tovább, de ezzel sem vagyok nagyon kisegítve.
-Ehetsz te most egyáltalan olyat?
-Majd keveset eszem.
-Jó. Mit szólnál egy kis gyümölcsleveshez? És majd csinálunk mellé valamit még.
-Ha az epret arra vetted akkor nekem tökéletes.
-Nem pont arra, de jó. Legyen az. Spagetti?-más ötletem nagyon most nincs.
-Imádom. Menjünk vegyünk meg hozzá mindent.-vette ki a kezemből a kocsit és már indult is el a másik sorba.
-Azért megvárhátnál-indultam utánna, de ő már a húspultban állt.
-Megvártalak. Beálltam a sorba, látod?-Mutatott magaelé, mert 2 ember állt előtte.
-Óriási sor van, tényleg. Jó akkor te maradj itt, én viszont elmegyek és veszek még egy pár dolgot ami kell.
-Hé, ne hadj itt.-kapott a kezem után, és állított meg abban hogy elmenjek.
-Nem fognak ám megenni, és hidd el elrabolni sem.
-Nagyon vicces vagy. Akkor is maradj itt velem. Majd utánna megvesszük még azt ami kell.
-Jó, ha ennyire félsz, itt maradok veled. -mosolyogtam fel rá, mire csak elfordította a fejét és már kérte is ki a húsit.
-Köszönjünk. Na akkor mehetünk tovább. Kell tészta is.-indult el egy sorba, ami pont nem a tészták sora volt.
-Hát nem jó sorba jöttél. Na add oda a kocsit, majd én tolom.-próbáltam elvenni tőle, de nem hagyta.
-Nem, majd én tolom. Te csak vedd meg ami kell.
-Jó akkor gyere utánam. Nem akarlak keresgetni a boltban.-úgy is tett ahogy kértem. Elég hamar sikerült összeszednünk mindent ami kellett, így márcsak hazakellett mennünk.

-Charles én nem találok itt semmit.-épp egy edényt szerettem volna elővenni, de fogalmam sincs ő hol tartja őket. Mint hazafelé kiderült, nem hozzám megyünk hanem hozzá. Sose voltam még nála, most vagyok itt először. Nagyon szép lakása van, csak sajnos nem találok itt semmit.
-Tessék-rakta oda elém, mintha így könyebb lenne.
-Ennél kicsit nagyobb kellene.-vettem fel és adtam neki vissza.
-Oké, melyik?-állt arrébb a szekrény elől, és így már láttam hogy hol vannak.
-Engedj oda-toltam arrébb hogy ki tudjam venni ami nekem kell.
-És én mit csináljak?-jött oda hozzám, és támaszkodott meg a pulton.
-Mondjuk ezeket szeld fel-tettem elé a zöldségeket és a kést.
-Oké, ezt megoldom. Amúgy még nem is mondtam, de nagyon csinos vagy.-mindig tudja hogyan hozzon zavarba.
-Köszi, te is nagyon jól nézel ki.-tényleg jól nézett ki. Nem vitte túlzásba, egy sima szürke szabadidő nadrág és egy ugyan ilyen felső volt rajta.
Amíg Charles szelte a hagymát vagyis próbálta, addig én előkészítettem a tészta vízét.
-Készen van-jelentette ki, hogy elkészült a hagyma szeleteléssel.
-Ez?-álltam oda mellé, és kicsit hitetlenkedve néztem.
-Igen, miért nem jó?
-De, de csak egyet szeltél fel. Ez nem lesz elég.
-Micsoda? Kiég a szemem miatta.-akadt ki egy kicsit, de hősiesen újra neki állt.
-Akkor cseréljünk. Majd én felszelem, te pedig figyelj a vízre, és vegyél elő légyszíves minden fűszert ami kell.
-Oké, ebben benne vagyok. -neki álltam a hagymának, de voltam olyan béna hogy sikeresen belevágtam az ujjamba.
-Au-tettem le gyorsan a kést, és már mentem is a csaphoz és mostam le az ujjamat.
-Mi történt?-jött oda Charles gyorsan.
-Semmi csak béna voltam és elvágtam az ujjamat.
-Hozok sebtapaszt, addig ülj le.-úgy tettem ahogy mondta. Leültem egy székre ami az asztalnál volt a konyha mellett és vártam hogy vissza jöjjön.
-Na mutasd.-gugolt le elém és szedte le az ujjamról a papírt.
-Nem vészes, csak ragazd rá.-óvatosan rátette az ujjamra a tapaszt, és körbetekerte vele.
-Tessék. Fáj?
-Nem vészes. Köszönöm.-néztem bele a szemeibe, mert még mindig ott gugolt előttem. A kezeit a térdemre tette és úgy nézett rám. Elvesztem a tekintetében és márcsak arra eszméltem fel ,hogy az ajkai óvatosan érintik az enyémeket. Mivel nem húzodtam el tőle, ezért sokkal bátrabban kezdett el csókolni.
A kezeimmel körbe fogtam a nyakát, így szorosabban húztam magamhoz.
Charles sem tétovázott, a kezeivel elkezdte simogatni a combomat és óvatosan a derekam köré fogta a kezét.
A csókunkat levegőhiány miatt kellett megszakítani, de pillanatok múlva ismét egymást csókoltuk.
Csak úgy forrt a levegő kettőnk között. Éreztem hogy a testemet a forróság járja végig, és mire észhez tértem már a lábaimmal közrefogtam a derekát. Ő sem tétovázott, és már indult is el velem a kanapéra.
-Gyönyörű vagy-vállt el tőlem, miután leült. Én az ölében ültem és az arcát simogattam.
-Azért te sem panaszkodhatsz ám.-ő csak elkezdett nevetni és a fejét hátrahajtotta, így a nyaka feltárult előttem. Apró csókot nyomtam a nyakára és az álla vonalára. Éreztem hogy szaporábban veszi a levegőt, és a kezeit a fenekemre tette közben.
-Menjünk főzni-suttogtam a fülébe és már szálltam is ki az öléből.
-Micsoda?-emelte fel a fejét és csillogó szemekkel nézett rám. Én csak álltam előtte és a kezemet nyújtottam felé.
-Gyere, csináljuk meg a kaját.-csak nevetett, de megfogta a kezét és már állt is fel a kanapéről.
-Tudod hogyan törd meg a varázst.
-Arra azért még várni kell.-kacsintottam rá, és húztam magam után a konyhába.
Én is éreztem a vágyat amit ő is, de számomra még korai lenne. Tudom hogyha hagytam volna tovább a dolgokat, elragadott volna hév minket.