Love is the medicine (C.L)

21.fejezet

Miután túltettem magam azon, hogy kb. kitúrtam Charlest a saját ágyából, lementünk vacsorázni egyett. Szerencsére nem akart már este sehova sem menni, így a szálloda éttermében fogyasztottunk el a vacsoránkat.
Nagyon sokat beszélgettünk, és egy két pohár bor is lecsúszott az este folyamán.
Vissza érve a szobába, Charles felajánlotta hogy mehetek elsőnek fürdeni.
Nem is lett volna ezzel baj, ha pakoltam volna normális pizsamát is. Nem éppen úgy terveztem, hogy vele alszom egy szobában, így gyorsan kikaptam egy leggingset és a megszokott hosszú polómat amiben aludni szoktam.
-Akkor én elmegyek lezuhanyzok jó?-rákérdeztem, mert hátha esetleg meggondolta magát.
-Persze menj csak. Én addig telefonálok egyett-nézett rám, de a telefonja már a kezében volt.
Gyorsan bementem a fürdőbe és már zártam is be magam után az ajtót. Nem hiszem hogy bejönne, de így biztonságosabb.
Annyira jól esett a melegvíz, hogy kicsit lehet többet is álltam a zuhany alatt mint szerettem volna.
Kiérve a szobába Charles már az ágy szélén ült és telefonját nyomkodta. Amint meghallotta hogy nyílik a fürdő ajtaja, egyből rám kapta a tekintetét. Lehet másik pólót kellett volna húznom.
Elraktam a használt ruháimat addigra ő is össze szedte a cuccait és már ment is be a fürdőbe egy szó nélkül.
Leültem a kanapéra és én is elkezdtem a telefonomat nézegetni. Egy ideig elvoltam vele, de közben a szüleim úgy gondolták hogy ez a legjobb pillanat hogy felhívjanak.
-Szia anya.
-Szia kicsikém. Akkor holnap ugye jössz?
-Igen, megyek. Délelőtt már otthon is leszek majd.
-Jól van drágám. Ki menjen apád érted a reptérre?
-Nem kell, már béreltem egy kocsit.
-Rendben drágám. Már alig várom hogy itt legyél. Nagyon hiányzol ám nekünk.
-Ti is nekem. De holnap már találkozunk.
Anya most leteszem, majd holnap megyek.
-Rendben kicsikém. Szeretünk és nagyon vigyázz az úton. Hívj ha elindultál.
-Rendben szia.- gyorsan elköszöntem tőle mert már Charles is végzett a zuhanyzással.
-A szüleiddel beszéltél?-kérdezett rá, mikor a bőröndjéhez lépett. Rajta is egy rövid nadrág volt és egy póló. Nem tudom, hogy így szokott-e aludni vagy csak miattam vette fel ezeket.
-Igen, csak biztosra akarnak menni ,hogy holnap megyek.
-Nem mondtad nekik hogy már itt vagy?
-Nem, akkor magyarázkodnom kellett volna, hogy miért nem megyek ma haza.
-Értem, nézzünk egy filmet? Vagy már álmos vagy?
-Nem, nézhetünk valamit.-amikor beleegyeztem akkor még nem tudatosult bennem az ,hogy egy ágyban kell vele feküdnőm.
A tv az ággyal szemben volt, így értelem szerűen mind a ketten letelepedtünk az ágy egyik, és a másik felére.
-Mit szeretnél nézni?-kérdezett rá amint bekapcsolta a tv-t.
-Nem tudom. Válasz te valamit.
-Nézzünk meg előbb mi megy benne jó? Hátha találunk valami nézhetőt.
-Egy jó pár csatorna után találtunk egy elég gagyi filmet, és mivel más nagyon nem volt a tvben ,ezért azt néztük.
Szerintem egyikünk sem számított arra ami reggel fogad majd minket.

A nap sugarai csak úgy sütőttek be a szobába. Amint a szememet kinyitottam az első dolgom volt gyorsan vissza is csukni.
Nagyon jót aludtam, szinte mostanában nem is éreztem magam ennyire kipihentnek.
Mivel még teljesen kómás voltam a kelés miatt ,ezért fel sem fogtam hogy valaki hátulról ölel át egészen addig, amíg szorosabban nem fogott.
Akkor tudatosult bennem, hogy mind a ketten elaludtunk a film közben. Nem tudom melyikünk aludt el előbb, ő vagy én, de már mindegy.
-Jó reggelt.-engedett el és köszöntött a reggeli rekkettes hangján.
-Neked is.-fordult át a hátamra, hiszen egész eddig az oldalamon feküdtem.
-Ne haragudj,hogy elaludtam. Mennyi az idő?
-Semmi baj, nem tudom.-már nyúltam a telefonomért és amint megláttam azt hittem kiesik a szemem. -jézusom mégcsak fél 7 van. -dőltem vissza a párnára, hiszen még nagyon korán volt.
-Jó korán felkeltünk. Van még időnk,nem pihenünk még egy kicsit?-fordult felém, mintha olyan természetes lenne, hogy egy ágyban fekszünk.
-Neked mikorra kell menned?-fordultam én is felé.
-10re kell a gyárban lennem. Eljöhetsz velem ha szeretnél.
-9kor mehetek az autóért. Sajnos ezt a lehetőséget most kihagyom.
-Akkor majd legközelebb. Péntekig maradsz?
-Igen, akkor akarok hazamenni.
-Én is péntekig maradok. El jöhetsz velem haza ha szeretnél, nem kell akkor jegyet venned. Úgy is egy helyre megyünk.
-Biztos hogy nem lenne gond?
-Már miért lenne? Hányra kell az autót vissza hoznod?
-10re. Legalábbis úgy beszéltük meg.
-Akkor 10re ott leszek majd érted.  De úgy is beszélünk még addig nem?
-Persze. Fel kellene kelni nem?
-Az étteremben csak 7től van reggeli, még van időnk bőven.- én inkább felültem az ágyban, mert kezdett már számomra kicsit kínos lenni ez a helyzet. Nem vagyunk együtt, de egy ágyban aludtunk és most is még mindig ágyban vagyunk és beszélgetünk.
-Én elmegyek és rendbe teszem magam, szeretnél menni a fűrdőbe?-fordultam hátra hozzá, de ő csak a fejét rázta.
-Nem, menj csak.

Egy kellemes reggeli után, vissza mentünk a szobába, és össze szedtem a cuccaimat. Charles elvisz az autó kölcsönzőbe így nem kell taxiznom.
Az autóban hallkan szólt a zene, de egy ideig egyikünk sem szólalt meg.
-Köszi hogy elviszel.
-Ugyan már, úgy is mennem kell a gyárba, ez meg útba esik.
-Egész nap a gyárban leszel?
-Igen, meg edzek majd Andreaval. És te? Mit tervezel?
-Még nem tudom. Szeretnék találkozni a barátaimmal, és lehet elmegyünk majd bulizni egy kicsit.
-Na szép, és engem meg sem hívsz?-nézett közben rám, de láttam rajta hogy csak szórakozik.
-Majd írok amikor megyünk és te is jöhetsz.
-Lehet szabadon foglak, de inkább monacóban majd. Nem lenne jó másnaposan bemennem a gyárba.
-Ahogy gondolod.- szerencsére nem volt akkora forgalom errefelé, így elég hamar megérkeztünk a kölcsönzöhöz.
-Még egyszer köszönöm hogy elhoztál.-csatoltam ki az övemet és felé fordultam.
-Nagyon szívesen. Majd írj amikor hazaértél rendben?
-Oké, de mennem kell. Szia Charles.-már nyitottam volna ki az ajtót amikor megfogta a kezemet.
-El sem köszönsz?-fordultam újra felé, mert nem értettem hogy mit szeretne.
-Most köszöntem el.
-Ne menekülj mindig Zoe. -nézett rám nagy szemekkel.
-Nem menekülök.-nem értettem vele együtt, de kicsit azért igaza van. Minden olyan helyzetben amikor egy kicsit is közelebb éreztem magamhoz, inkább elmentem.
-De igen, de remélem egyszer majd nem menekülsz el.-annyira elvesztem a szemeiben, hogy szinte alig bírtam megszakítani a szemkontaktust.
-Mennem kell, és neked is már. Szia Charles.-nyitottam ki az ajtót újra, de mielőtt kiszálltam volna gyorsan visszafordultam hozzá ,és egy puszit nyomtam az arcára.-Nem menekülök.-gyorsan kiszálltam és már csuktam is be az ajtót.
Nem vártam meg amíg mondana valamit, mert egyből elindultam a kölcsönző felé.
De hallotam ahogy felbúg az autó motorja és már el is ment mire hátrafordultam az ajtóból.

-Szia anya-öleltem magamhoz anyát, ahogy oda ért hozzám.
-Szia kicsikém. Annyira hiányoztál. Milyen volt az utad?
-Egész jó, nem volt gond. Apa?-néztem körbe a házba, de nem láttam sehol.
-A garázsban, de biztos mindjárt ott lesz ha meglátja az autót a ház előtt. De gyere üljünk le és mesélj el mindent.
-Linda hagyd már szegény lányt hadd vegyen levegőt.-szólalt meg apa a nappali ajtajában álva.
-Szia apa-mentem oda hozzá és öleltem magamhoz.
-Szia drágám. Milyen volt az út?
-Jó, hamar eltelt.
-Na gyertek üljetek le és mesélj el mindent. Jaj meg sem kérdeztem ,nem akarsz valamit enni vagy inni?
-Nem anya köszi, de nem kell semmi.
Amúgy hoztam neked valamit apa.-kezdtem el turkálni a bőröndőmben mert valahol itt van a sapkája.
-Micsodát?
-Tessék.-adtam neki oda,mire ő csak nagy szemekkel nézett rám.
-Na ne, ezt most tényleg ők írták alá?-nem hitt a szemének, csak forgatta a kezében.
-Bizony. Remélem tetszik.
-Mi az hogy ,köszönöm kicsim. Nézd anya ebben megyek a versenyre.-mutatta anyának aki csak mosolyogva rázta a fejét.
-Hát persze, le sem lehet majd rólad venni abban 3 napban.
-Még jó hogy nem veszem le.
-Na jól van, inkább tedd el, ne hogy tönkre menjen addigra.
-Ezek szerint idén is ott lesztek majd monzában?-kérdeztem anyát, aki csak bólogatott.
-Még jó hogy. 3 napos belépőnk van a paddockba. A legjobb helyen van a helyünk.
-Apád nagyon várja már. Én is szeretem ezeket a hétvégéket. De tudod ő milyen.
-Hát igen, igazi tifosi. Remélem lesz időnk majd találkozni napközben is.
-Milyen a munka?
-Nagyon jó, szeretem. Nem hittem volna hogy ilyen jól érzem majd magam.
-Na és a pilóták?-Hajolt anya kicsit előre hátha valami titkot mondok el neki. Apa elment elrakja az ajándékát, így legalább kettesben tudunk beszélni.
-Mindenki nagyon kedves.
-És?
-Mi és?
-Ennyi? Kedvesek?
-Igen, kedvesek.  Egy két pilótával egész jóba lettem.
-Kik azok?
-Max Verstappen és Charles leclerc. -mintha egy óriási titkot árultam volna el anyának amikor kimondtam a monacói férfi nevét.
-Aha, akkor onnan apád ajándéka.
-Anya csak ismerősök vagyunk, vagy barátok asziszem.
-És Max?
-Ő vele is ugyan úgy. Bemutatott a párjának, és nagyon jóba lettünk Kellyvel. Sokat segített az első hétvégén. Adott pár tanácsott.
-Örülök neki kicsim hogy vannak ott barátaid. De mi van Charlessal?
-Mi lenne?
-Az anyád vagyok, láttam valami csillogást a szemedben amikor a férfi nevét mondtad.
-Barátok vagyunk. És párszor együtt ettünk már. Nagyon jó ember.
-Csak barátok?
-Anya, elmegyek inkább kipakolok. -álltam fel és inkább el indultam a szobámba.