Love is the medicine (C.L)

25.fejezet

Nagyon hamar eltelt a mai nap. Elég zsúfolt volt, de végig jól éreztem magam. A fiúk meg is jegyezték, hogy szokatlanul jó kedvem van, de megpróbáltam nem oda figyelni rájuk. Az interjúk végig jól teltek, főleg amikor Charles került sorra.
Megpróbáltam a lehető legprofibban viselkedni, és Charles is egész jól tartotta magát. Bár, mondjuk egy kacsintás félét elejtett amikor elment,és  csak remélni merem hogy senki sem látta rajtam kívül.
-Velünk jössz a szállodába?-hallottam meg Dan kérdését, miközben pakoltunk.
-Tessék?-kicsit megijedtem, mert féltem hogy esetleg tud valamit amit nem kellene.
-Láttam Verstappen barátnőjét, azért kérdeztem. Tudom hogy jóba vagytok.
-Hát nem tudom, beszéltünk Kellyvel, de mondtam neki hogy előbb megbeszélem veletek.
-Nekem nem gond, és neked Jack?-mind a ketten az előbb említett férfi felé fordultunk.
-Nekem ugyan nem. Majd találkozunk akkor reggel. Gondolom este már nem találkozunk.
-Lehet későn érek vissza. Találkozunk reggel az étteremben, jó?
-Nekem oké, csak vigyázz magadra.
-Vigyázok Dan, de ez rátok is vonatkozik.
-mutattam mindkettőre, de ők csak vigyorogtak.
-Mi mindig vigyázunk.-miután sikeresen intéztem az estét, márcsak üzenem kellett Charlesnak.
Pár perc után válaszolt is ,hogy kint vár majd a parkolóba. Így talán nem lesz annyira feltűnő, hogy együtt megyünk majd el.
-Akkor mi megyünk is, te nem jössz?-Kérdezett rá Jack, mire én kicsit ledermedtem.
-Nem, nemrég üzent Kelly hogy egy kicsit késik majd. Én addig körülnézek rendesen. Hátha már nincs annyi ember mint napközben.
-Na gondold. Itt mindig rengetegen vannak. De mi akkor megyünk.
-Oké, sziasztok fiúk.-köszöntem el tőlük, és én is elindultam a paddockban.

-Azt hittem már vissza kell mennem érted.-épp hogy beültem az autóba már ezzel fogadott.
-Neked is szia.-hát ha ő nem, majd én köszönök neki.
-Szia -fordult felém mosolyogva.
-Szia, bocsi hogy várnod kellett, csak találkoztam Kellyvel.
-Sejthettem volna, de csoda hogy csak ennyit késtél.
-Nagyon vicces vagy. Tudod melyik szállodába vagyunk?
-Igen.-ahogy beindította a kocsit, már hajtottunk is ki a parkolóból.
-Ügyes voltál ma.-néztem rá, mire az arcán egy hatalmas mosoly lett.
-Köszi, jó éreztem ma magam.
-Az látszott is. Tényleg nagyon jó voltál.
-Hát, jó napom volt ma. Remélem holnap is ugyan ilyen jó lesz.-nézett rám és kacsintott egyett.
-Majd meglátjuk.
-Megbántad?-lehetett hallani a hangján hogy tart a válaszomtól.
-Nem, de szeretnék majd veled erről beszélni.
-Rendben.-pár perc után egy kisebb parkszerűségnél állította le az autót.
-Miért álltunk meg?-fordultam felé, és kíváncsian néztem rá.
-Beszélgetni. Máshol nem nagyon tudunk most nyugodtan, maximum a szállodában, de gondolom nem akarsz feljönni a szobámba, ahogyan a sajátodba sem hívnál még be.
-Charles, nem arról van szó hogy megbántam volna a mai napot. Épp ellenkezőleg..
-Akkor?
-Csak szeretném ha ez kettőnk között maradna.-néztem le a kezeimre, mert féltem a reakciójától.
-Zoe, én sem szeretném azonnal világgá kürtőlni. Szeretnélek jobban megismerni, és elvinni randizni, de tudnod kell hogy, minnél többször látnak majd minket, annál jobban fognak majd gyanakodni ránk.
-Tudom, én csak félek attól hogy ez egész világ megtudja. Sose voltam még ilyen helyzetben, és nem tudom hogy ilyenkor mit csináljak.
-Majd ketten megoldjuk. -fogta meg a kezemet és egy kicsit magafelé fordított.
-Igéred?
-Megígérem. Én is azt szeretném hogy ez kettőnk között maradna, de csak addig amíg komolyabb nem lesz. Addig meg megoldjuk majd.
-Vigyáznunk kell majd a versenyeken.
-Tudom, de azért lesz rám egy kis időd ugye?-Én csak megforgattam a szemeimet, mire ő elnevette magát.
-Hát a verseny minden csak nem diszkrét hely.
-Megoldjuk majd. Elvégre ma is megoldottuk nem?-éreztem hogy az arcom kezd melegedni, ezért gyorsan elfordítottam a fejemet. Ő csak az állam alá tette a kezét és magafelé fordította az arcomat.-Ne legyél ez miatt zavarban. Mind a ketten felnőttek vagyunk. Nem bűn az amit tettünk.
-Tudom, csak arról beszélni, hogy hogyan tudunk titokban találkozni, az kicsit zavarba ejtő.
-Azt nem mondtam hogy titokban találkozzunk. Tudják hogy jóba vagyunk, máskor is talákoztunk már, a többit meg majd megoldjuk.
-Rendben, de nem megyünk?-néztem ki az ablakon és már elég sőtét volt.
-De menjünk.

A szombati nap nagyon jó volt. Volt egy kis időm, így tudtam találkozni Kellyvel is. Charlessal csak futtában talákoztunk, és az intejúkon, de ott nagyon boldog volt. Én is örültem a sikerének, hiszen újra övé a pole pozíció. Remélem a mai nap is ugyan ilyen sikeres lesz számára, mint a szombati volt.
Kellyre visszatérve, nem tudom hogyan de szinte egyből rájött, hogy kezd alakulni valami köztem és Charles között. Szerinte látni rajtunk amikor egymásra nézünk, hogy vágyunk a másikra.
Nem tudom hogy ez igaz-e, de ha igen remélem másnak nem tűnt fel.
Mondjuk, nem én vagyok az egyetlen olyan nőnemű a paddockban aki vágyakozva nézz Charlesra.
Lassan kezdetét veszi a verseny, és izgatottan várom, hogy hogyan alakul.
-Mit gondoltok, Leclernek sikerül majd megnyernie?-Dan kérdése felkaptam a fejem a telefonomból. Charlessal sajnos nem sikerült találkoznom a verseny előtt, ezért csak üzenetben beszéltünk.
-Fogalmam sincs. Ez nagyon kiszámíthatlan.-néztem a monitort, és már álltak fel a fiúk a rajtrácsra.
-Az biztos, Verstappen nagyon veszélyes helyen van. Ha jól kapja el a rajtot, akár már az elején meg is előzheti.-Sajnos Jacknak igaza van. Mivel Max a második helyen van, ezért egy jó rajtal akár hamar az első helyen lehet.
-Szerintem nem lesz ez olyan egyszerű. Nagyon jó autója van idén a ferrárinak.
-Nemsokára úgy is kiderül.-hagyta annyiban Jack, és újra a kivetítőt kezdte nézni.
Még utoljára ránéztem a telefonomra és már tettem is el. Már mindenki készen állt a kezdésre. Az összes autó és a versenyzők is már pályán voltak, és pillanatok múlva kezdetét veszi a verseny.
Kiváncsi tekintettel tapadtam a képernyőre amikor kialudtak a lámpák.
Charles nagyon jól rajtolt el, de Max szorosan ott volt mellette.
Egész jól alakult a verseny a ferrari számára, egészen addig amíg az egyik kerékcsere miatt Max át nem vette a vezetést.
Márcsak pár kör volt hátra a versenyből,
és szinte fej-fej mellett haladtak a fiúk.
Nagyon szoros volt az utolsó pár kör. Max sem hagyta magát ,ahogyan a monacói sem. Nem lehetett tudni, kié is lesz majd a győzelem.
Nagyon boldog voltam amikor megláttam, hogy melyik autót is inti le először a zászló.
Már vártam az intejút, hiszen kettesben ugyan nem is, de legalább találkozhatunk Charlessal.
-Sziasztok-ért oda hozzánk egy nagy mosollyal az arcán.
-Szia kezdhetjük?-mivel csak bólintott, így bele is kezdtem.-Nagyon jó verseny volt a mai. Nem sűrűn látni ennyire szoros állást, főleg a verseny vége előtt.
Te hogy élted meg ezt az egészet?
-Nagyon jó volt. Nagyszerű verseny volt, és Max nagyon megnehezítette a dolgomat az utolsó részén már a versenynek. Szeretem az ilyen helyzeteket, hiszen nem sokszor adódik olyan ,hogy ennyire tudunk egymás ellen úgymond harcolni.
-Ezek szerint több ilyen alkalmat szeretnél?
-Ha én jövök ki belőle jobban akkor igen.
-Rendben. Köszönöm és gratulálok Charles.-mosolyogtam a férfira, miután elköszöntem tőle.
Sajnos ahogy végeztünk az interjúkkal, mi már indultunk is vissza a szállodába, hiszen nekünk ma megy a gépünk.
Írtam egy üzenetet Charlesak, hogy majd monacoban találkozunk, és hogy nagyon ügyes volt.
Nem hiszem hogy van ideje megnézni, mert biztos a csapattal ünnepel, de majd beszélünk amikor lesz ideje.