Miracoulous🐞🐈"Ketten a világ ellen"

Tizenötödik fejezet.

Marinette épp most lépett ki az ajtón.Nem tudom, hogy mit beszéltek Lukával de van egy sejtésem..
Amint meglát, elkapom a tekintetem és a kezemben lévő sütiket kezdem el bámulni.Luka anyukájàtól kaptam.Ő pedig akkor, amikor Marinettéknél ebédeltek.És rengeteg sütit kapott ezért nekem is adott belőlük.Ekkor esett le, hogy ezért késett a moziról.Ez megmagyaráz mindent.Ezzel pedig az is eszembe jut, amikor Nino feltette neki a kérdést, hogy, hogy ért ide ilyen gyorsan...Ajjj-ütögetem a fejemet.Nem hiszem el, hogy nem figyeltem oda semmire! Miért nem tűntek fel ezek az apró jelek?!
Úgy látom a gondolataimban, eléggé elmerültem, mivel azt hittem csak az elmémben ütögettem a fejem az előbb,de abból ahogy Marinette rám nézett, rájöttem hogy a valóságban is.Még egy utolsót Marinette felé sandítok, aki már a telefonjába temetkezve álldogál.Látva, hogy semmi jelét nem adja, hogy esetleg meg kéne beszélnünk valamit....Elsétálok.És a házunk felé veszem az utat.Amint belépek a házba, anyu vár rám.Tele napszemüvegekkel a szemén, és a fején, és a "ki tudja honnan van" úszógumi lapul a derekán.
-o! Adrien! De jó, hogy megvagy! Azt hittem később jössz-szorítja össze az ajkát.
-Anya...Te meg mit csinálsz?- kérdezem, és félek,hogy valami komoly probléma van a háttérben.A másik pillanatban, anyu két cetlit halászott elő zsebeiből,ami nem volt egyszerű menet a kacsás úszóguminak köszönhetően de sikeres volt.Majd mosolyogva átnyújtotta őket. Fürkészve vettem el a két cetlit és megnéztem.
Amikor láttam mik azok, több gondolat is átcsúszott az agyamon.És én mondom.Egyik se volt túl szimpatikus.
Ugyanis Repülőjegyek voltak a kezemben..
-Anya..Ugye nem költözünk el!?-kérdezem és nagyon remélem a válasza egy nem lesz.
-Mi? Dehogyis Adrien-nevet fel.
-Nyaralni megyünk-énekli anyu dallamosan a mondatot majd rámnéz várva a reakciómat.
De túl sok mindent nem tudok mondani.Hiszen most nem mehetek el! A legrosszabb helyzetben.Mindig a lehető legközelebb kell lennem katicához vagy Marinetthez kinek hogy...
-Anya..Hát ez...-Szorongatom még mindig a jegyeket.
-Szuper igaz?-kérdezi mosolyogva.
-vagy..Nem tetszik? Mert ha esetleg nem tetszik a helyszín vagy bármi találunk megoldást-bólogat hevesen anyu én pedig válaszolok.
-Nem dehogyis! Ez tökéletes anya! Komolyan! Szuper! Görögország szuper lesz.-pillantok anyura a lehető legmeggyőzőbb mosolyomat mutatva.Mire azonnal felgörbül a szája.De igazából nem hazdutam.Mivel nagyon is jó lenne Görögországba utazni.Ott még sosem jártam.De..Mégiscsak a halál kapujában ácsorgok..Ahogy a mester is mondta.Ez nem valami jó időzítés...
-jaj! Annyira örülök szívem-mosolyog és megölel.
De...Van itt még valami aminek biztosan ennél jobban is örülsz majd-mondja anyu hiper izgatottan, és egy másik cetlit nyom a kezembe.Ami szintén egy repülőjegy.Három jegy? Hiszen csak ketten vagyunk!? Vagy anyu megismerkedett valakivel?..Nem nem hiszem.Minnél jobban gondolkodtam annál rosszabb dolgok jutottak az eszembe, szóval inkább egyszerűen rákérdeztem.:
-Ki jön még velünk?
Hát kincsem..Úgy alakult, hogy valaki tényleg velünk jön.-mondja és még mindig izgatottan viselkedik.
-Jó anya de ki az?- kérdezem,de kezdek ideges lenni.
Egy pillanatnyi csend után,anya válaszra nyitja a száját.
-Marinette Dupain Chang az!-mondja boldogan.

Folytatjuk...