Miracoulous🐞🐈"Ketten a világ ellen"

Harminckilencedik fejezet: Marinette

Miután Adrien elaludt, kikecmeregtem mellőle, és elindultam kicsit körbenézni a repülőn. Igaz nem volt sok a látnivaló, de valahogy el kellett ütnöm az időt. Közvetlenül, a mosdók mellett volt egy óriási ablak. Pont mint a New-Yorki gépben. Ott eltöltöttem pár percet a tömérdek felhő, és a kék fényesen vakító ég bàmulásàval. Talàn több ideig is maradtam volna, ha nem csippan meg a telefonom jelezve, hogy üzenetem jött.
Ki is húzkodom a jelező telóm a zsebemből, és az üzeneteket megnyitva, elém is tárul az új üzim.
@_Luka1739472 üzenete: látom unatkozol. Gyere előre. Apa elment a büfébe, és őt ismerve egy ideig nem jön vissza 😆

Az üzenet làttán, gyorsan előre is pillantok, ahol Luka néz mosolyogva. Kezét kinyújtja jelezve, hogy menjek màr. Így nem is habozom el is indulok felé.
-Szia!-mondom helyet foglalva a mellette lévő ülésen.
- Szia! Hogy vagy?-kérdezi mosolyogva.
- Egész jól.
- Mi az az "egész jól"-Húzza fel az egyik szemöldökét.
-Oké oké... Talán kicsit elegem van mindenből.-nevetek kínomban.
-Egyetértek.
- És? Már lehet tudni, hova utaztok?
- áh... apa még nem mond semmit.-Legyint.
-Limonádét?-nyújt felém egy koktélos poharat tele a hűsítő itallal.
- Ennek nem tudok ellent mondani.-nevetek, és már bele is kortyolok a vígaszt nyújtó citrusos italba. Nem kell valami sok idő, nagyon hamar megiszom. A végén pedig a maradék pár cseppet is ki szürcsölöm a szívószállal a pohàr aljáról. Jó..jó tudom. Úgy beszélek, mint aki életében nem ivott még limonádét, de ez nem igaz. Én olyan vagyok, aki életében nem ivott még első osztályú limondádét!
Amikor végeztem az iszogatással , valami a pohár alján, kicsit oda oda ütközik az üvegnek, és karistolja azt. Nem kell sok idő, azonnal utána is nézek mi ad ki ily furcsa zajt, és megpillantom, a pohár aljában lévő, katica talizmánt. Ez komoly?!? A fülbevalóm?! Mégis, hogy kerül ez ide? Luka ellopta volna?...nem nem Luka sosem tenne ilyet. És bármennyire is vonz, hogy újra a fülembe helyezzem a
Kis fekete gömböket, és az , hogy beszéljek Tikkivel, nem tehetem meg. Nem eshetek vissza. Egyszer már kimondtam, hogy nem akarom használni, és legyen másé. Nem fogom visszakunyerálni. Pár pillanat múlva megbököm Luka vállát, és a kezébe helyezem a poharat, benne a fülbevalóval, mire ő kérdőn néz rám.
- Köszönöm a limonádét.- krákogom, és a kezébe nyomom. Épp felállnék, amikor megragadja a karom.
- Ne csináld ezt. Szükség van rád.-Suttogja Luka komolyan. De hiába mindennek. Macska beszédének, a titkos limonádénak, és az elmúlt egy évnek, nem rám van szükség. Hanem valakire, aki ismételtem megmenti az emberek seggét.... És ezt már most megmondom. Nem én leszek az!

Folytatjuk...🤌🏻